kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Gonosz gaz?

Az alábbi cikket vitaindítónak szánjuk. Jó lenne minél több érvet — ellenérvet olvasni, tanulni egymás tapasztalataiból. A Lélegzet 58-59. összevont számában (1995/ 7-8.) már írtunk az Ambrosia elatiorról. Dr. Müller Mária írását érdemes újra elolvasni. (Az irodában is hozzáférhető.) Véleményüket várjuk a környezeti nevelés más témáiból is. Allergiamentes nyarat kívánunk!
Itt a nyár, már virágzik a parlagfű (is). Az újságok (megint) tele vannak felhívással, hogy ahol csak érjük, irtsuk ezt a növényt. Szedtem egy csokorra valót — no nem a parlagfűből, bár tulajdonképpen szép növény, hanem — azokból a jelzőkből, melyekkel a cikkek szerzői illetik a parlagfüvet: alattomos dudva, veszélyes, veszedelmes, gonosz gaz stb.
Ennek a nagy harci zajnak pedig az az oka, hogy a parlagfű pollenje sokakban allergiát okoz. Szénanáthát, vagy súlyosabb esetben asztmát. Nekem azonban már az allergia vonatkozásában is komoly szakmai fenntartásaim vannak ezen új "keresztes hadjárattal" szemben; környezeti nevelési szempontból pedig kifejezetten ártalmasnak tekintem ezt az egész hajcihőt.
1. Mi ez a növény? Hol és mióta fordul elő hazánkban?
Növényünk "parlagfű" neve találó, hiszen elsősorban valóban a parlagon hagyott földeken telepszik meg. "Vadkender" neve nem igazán szerencsés, mert semmi köze sincs a (néhol vadon is megtalálható) kenderhez; mégcsak nem is igazán hasonlítanak egymásra. Tudományos neve — Ambrosia elatior — éles kontrasztban áll azokkal a becsmérlő jelzőkkel, amelyeket mostanában ráaggatunk. Az ambrózia — ambrosia (ambrószia) — ugyanis a görög mitológiában az istenek eledele. (Ahogy a nektár pedig az italuk.) Brotosz = "halandó"; a(m)brotosz = "halhatatlan". A latin elatior az elatus = "emelkedett, magasztos, büszke" szónak a középfoka.
A növény valószínűleg e század első vagy második évtizedében került Észak-Amerikából Európába. Első hiteles hazai leírása 1922-ből való; akkor még szerbfű volt a neve, minthogy délről érkezett hazánkba. Az ötvenes években már gyakorlatilag az egész országban előfordult, és mára valóban az egész ország "telítve van" parlagfűvel. Most már lakott területektől távol, erdőszéleken és tisztásokon is előfordul.

Nem kétséges tehát, hogy a parlagfű "behurcolt faj". De ebben egyáltalán nincs egyedül. Ha csak a legközelebbi biológiai rokonait, a fészkesvirágúakat vesszük sorra, már azok között is sok behurcolt vagy behozott — vagyis eredetileg idegen — fajt találunk: magas aranyvessző, őszirózsa (több faja), betyárkóró, kúpvirág, napraforgó, csicsóka, napfény, kokárdavirág, szépecske, napszem, pillangóvirág, dália, rézvirág, bársonyvirág (büdöske), tárkony, körömvirág, olajözön, benedekfű.
A felsorolt növények közül eggyel kapcsolatban sincs háború. Senki sem akarja kiirtani az aranyvesszőt vagy a pillangóvirágot (sőt: kertekbe ültetik mindkettőt); bolondnak tartanák, ha valaki hadjáratot hirdetne a napraforgó vagy a körömvirág ellen, mondván, hogy idegen fajok (hiszen a hasznuk miatt mindkettőt még termesztjük is); és a "kutya sem törődik" a betyárkóróval (pedig legalább annyira elterjedt gyomnövény, mint a hírhedtté vált parlagfű).
Az a tény tehát, hogy a parlagfű behurcolt faj, nem indok arra, hogy irtsuk, ahol érjük. Ez a tájidegen voltára való hivatkozás inkább afféle "természetvédő ruhába öltöztetett" önigazolás, önmagunknak szóló magyarázat: "nem is kár érte, úgysem idevaló".
Környezetvédelmi alapon — a hazai társulások védelme címén — elfogadható pl. az ezüstfa irtása a Fertő-tónál vagy a selyemkóró gyérítése Kiskunságban, de a parlagfű-ellenesség ezen az alapon nem igazolható.
Megértem, hogy ha valaki pollenallergiában szenved, minden megoldási módot elfogad bajának csökkentésére. Persze, hogy így van: a tüneti kezelésnek is van jelentősége, ha csillapítja a szenvedést. De álságos dolog egy "embervédelmi" akciót úgy beállítani, mintha természetvédelmi lenne.
2. Valóban a parlagfű okozza a légzőszervi allergiákat?
Az allergiás légzőszervi megbetegedések száma meredeken emelkedik. Ma hazánkban a lakosság 10%-a allergiás valamilyen anyagra. A hetvenes évek végén hazánkban még csak a gyermekek kb. 1%-a volt asztmás, 1995-re már 4%, s néhány éven belül akár a 10%-ot is elérheti az asztmától szenvedő gyermekek aránya.
Valóban nem játék tehát a légzőszervi allergia ügye. De az allergia többtényezős betegség, kialakulásában a kémiai allergének mellett szerepe van a levegőszennyeződésnek, a helytelen táplálkozásnak, a pszichés állapotnak és bizonyos öröklött tényezőknek is. A virágpor pollenjének fehérjéje tehát csak egy tényező, ami önmagában soha nem okoz allergiát!
Tanulságosak azok a statisztikák, amelyek összehasonlítják a fővárosi és a vidéki szakmunkástanulók allergiás tüneteit. Ugyanabban az időszakban szénanáthás tüneteket mutatott Budapesten a fiatalok kb. 24%-a, vidéken azonban csak kb. 4%-a. Lám, mit tesz a levegőszennyezettség és a stresszterhelés különbsége.
A modern ember természetidegen vegyi anyagok seregével találkozik a háztartásban, a kozmetikában, a közlekedésben, az iparban stb. Ezer és ezer olyan "vegyszer" van az életünkben, amely a természetben nem fordul elő, mi azonban használjuk azt mint ételfestéket, állományjavítót, habzásgátlót, adalékanyagot, antisztatikumot, optikai fehérítőt, tartósítót, gombaellenes szert, oktánszámnövelőt, impregnáló anyagot, textilfestéket, szemfestéket, bőrfestéket, körömlakkot, lakk-lemosót, műanyagot, avasodásgátlót stb. Hát még amiről nem is tudunk! Mert ugyan ki tudja, hogy mi van a kólában, a rágógumiban, a mosóporban, az öblítőben, a tubusos ragasztóban...? Csak a gyártó cég. Üzleti titok.
Az immunrendszernek az a funkciója, hogy véd minket az idegen anyagok ellen. Ilyenek pl. a baktériumok fehérjéi is, de idegen anyag minden olyan vegyület is, amely a természetben nem fordul elő. Ezért az immunrendszerünk egyre inkább túl van terhelve. Fokozatosan legyengül. S ha ehhez hozzájárul még némi öröklött hajlam is — vagy éppen egy pszichésen labilis állapot —, akkor már allergiát fog okozni az a virágpor is, amely pedig természetes anyag, s amely önmagában soha nem okozott volna semmiféle tünetet.
3. Mi lenne, ha sikerülne kiirtani a parlagfüvet?
Nem sok változna. A szénanátha ugyanis nem mai "találmány". Mindig is voltak olyan embertársaink, akik túlérzékenyek voltak bizonyos növények virágporára, s a növényfaj szerint kinek tavasszal, kinek ősszel volt nehéz periódusa. Erősen allergén pl. a közönséges üröm, a mogyoró, a nyír, a gazdasági növények közül a rozs stb. őshonos "magyar" növények is okoznak tehát légzőszervi allergiás tüneteket.
Ha tehát — föltéve, de meg nem engedve, hogy — az irtó-hadjárat nyomán írmagja sem maradna hazánkban a parlagfűnek, akkor más növény játszaná ezt a szerepet. A "sikeres" parlagfűháború után mondjuk a mogyoró kerülne sorra? Vagy az üröm?
Ha nem változtatunk az életmódunkon, nem csökkentjük az immunrendszerünket érő terhelést, nem mérsékeljük a levegőszennyeződést, akkor valamire előbb-utóbb úgyis allergiássá válunk. Ahogy Kincsek Irén mondta egy előadásában, a rossz szokásainkat kellene tehát inkább irtani, nem a parlagfüvet. Az hatékonyabb — és tisztességesebb — lenne.
4. Ki lehet-e irtani a parlagfüvet?
Kétlem. Ezekkel a "kiirtási mozgalmakkal" nem sokra mentünk. Emlékezzünk csak arra, hogy mit gondoltunk negyvenvalahány évvel ezelőtt a burgonyabogárról. Azt, hogy "nagy nemzeti nekidurálással" majd mi elintézzük. Iskolás gyerekek és kivezényelt katonák "versenyben" pusztították a krumplibogarat. És mi történt? Annyi, hogy mérsékelni tudtuk a károkat. Burgonyabogár pedig azóta is van. Úgy-ahogy beépült a hazai élővilág rendszerébe, megjelentek a természetes ellenségei is, ezért manapság már nem jelent akkora gondot. De nem mi oldottuk meg a kérdést, hanem maga a természet, azzal, hogy kialakított valamiféle egyensúlyt a burgonya, a bogár és a bogár "ellenségei" között.
Most pedig — megint csak dél felől — jön a kukoricabogár. Ez is Amerikából. 1992-ben jelent meg először Európában, Belgrád környékén. Térképeken pontosan követjük évről évre, hogy hogyan húzódik észak felé az elterjedési területe. "Napjainkban" várható, hogy megérkezik Magyarországra is. Most már azonban tudjuk, hogy egy ilyen inváziót nem lehet teljesen megállítani. Nem lehet a kukoricabogarat kiirtani Európából. Sokkal inkább lehetséges megkeresni a neki jobban ellenálló fajtákat; segíteni a bogár potenciális ellenségeit stb. Más szavakkal: most már tudjuk, hogy az együttélés módozatait kell megkeresnünk, mert csak az a reális megoldás. Nem a kiirtás!
5. A parlagfűháború környezeti nevelési hiba
Nekünk, környezeti nevelőknek, a környezettel való minél harmonikusabb együttélésre nevelés a célunk. S erre bizony igen nagy szükség is van, mert az immár földgolyó-méretű természetpusztítás gyökere éppen az a helytelen emberi hozzáállás, hogy a természetet legyőzni kell. Évszázadok óta leigázni törekszünk a természetet, ahelyett, hogy megtanulnánk a vele, benne való együttélés szabályait. És a parlagfű-irtóhadjárat bizony egyértelműen ennek a rossz hozzáállásnak az eredménye. Annak az alapállásnak a folyománya, hogyha nekünk, embereknek valami nem tetszik természeti környezetünkben, akkor akár erőszakkal is "elintézzük a kellemetlenkedőt".
Van egy másik gond is azzal, hogy folyton csak a parlagfüvet emlegetjük bűnbakként. Az, hogy az allergia sok-tényezős betegség. A természeti folyamatok többsége ilyen: nem vezethető vissza egyetlen okra. Csak rendszerszemlélettel lehet megközelíteni. Ha mi ezzel szemben azt a gondolatot sugalljuk, hogy ma majd egy tényező megváltoztatásával megoldjuk a kérdést, akkor nagy hibát követünk el. Azt a hibát, amely irdatlan sok kárt okozott már a Földnek. A megengedhetetlen leegyszerűsítés — a redukcionizmus — hibáját.
Aki bízik a parlagfűháború sikerében, az — tetszik, nem tetszik — természetidegen gondolkodásmódot követ. A természet legyőzésére nevel; nem a megértésére.
Victor András
Ennek az írásnak egy bővebb változata megtalálható a Környezeti Nevelési Iskolahalózat Hálózat című hírlevelében (25. szám, 1997. július).



JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.