kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
A kis szellő

Egy nap az Északi-sark közelében született egy szél-gyerek. Szüleinek negyedik gyermeke volt, így soha nem volt egyedül. Testvéreivel és barátaival együtt fogócskáztak a végtelen hó- és jégtáblák fölött, s bújócskáztak a jéghegyek csúcsai mögött.
A szél-gyerek nagyon szorgalmas volt, bármerre is járt, mindig igyekezett minden jót megtanulni, s ezért szülei nagyon szerették őt. Különös módon a Tájfun családhoz nem fűzte közelebbi kapcsolat. Valahogy neki nem voltak szimpatikusak, mivel nagyon sok kárt okoztak. S mindezt kéjjel tették. A szél-gyerek nem értette, hogyan okozhat a pusztítás örömöt bárkinek is.

Nőtt, növekedett a kis szellő, lassan tekintélyes szél lett belőle, de ezt a hatalmát soha nem használta másra, csak arra, hogy a fülledt napokon frissességet adjon az embereknek. Amikor elérte a nagykorúság határát, végleg elhagyta szüleit és elindult felfedezni a világot. Legjobban az erdőket és a tavakat szerette, mert a nád lágy susogása sok mindent elmesélt neki a világról, az emberekről. Szegény szellő nagyon rossz dolgokat hallott és látott. Látta, hogyan kerül a folyók vizébe a tisztítatlan vagy alig tisztított szennyvíz, a folyó élővilágában óriási pusztítást okozván. Látta, hogy ezek következményeképpen mennyi hal vetődött a partra élettelenül.
Látta, hogy mennyi évszázadok óta élő gyönyörű fát vágnak ki éles hangú motoros fűrésszel. Látta, mint rakják halomba a papír- és bútorgyárak udvarán. Hallotta sikításukat, mikor lapokra vágták addig egységes testüket. És később viszontlátta őket egy-egy megmunkált bútordarab formájában. Hányszor fulladozott a gyárak, üzemek által kibocsátott füsttől. S látta, hogy az emberek is fulladoznak tőle, hiszen egyre több légúti megbetegedés történt a zsúfolt nagyvárosok belvárosában, ahol naponta számtalan autó megfordult. Látta, hogy mennyien éheznek a világ egyes tájain, ezért az oda tartó élelmiszert és egyéb segélyt szállító repülőgépek és helikopterek előrehaladását igyekezett is segíteni. Látta a nyomort a külvárosok negyedeiben, s látta, hogy néhányan mennyire gazdagok mások rovására. Látta mindezeket, és nagyon elszomorodott.
Érezte, hogy tennie kellene valami. Csak azt nem tudta, mit tehetne, hiszen ő csak egy kis szellő! Szerette volna összeszedni a világ minden szennyét, de érezte, hogy ehhez túl parányi. "Talán, ha összefogna a sok kis szellő, és együtt próbálnának valamit tenni." Mihelyt ez a gondolat világosan megfogalmazódott benne, azonnal tudta, hogy ez az a cél, amelyért született, ez az ő rendeltetése. Fantasztikusan büszke volt magára, hogy ilyen fontos feladatot kapott, de aztán elkezdett félni a rá váró nehézségek miatt. Abban a pillanatban azt sem tudta, mivel is kezdje, hiszen oly sok a tennivaló. Aztán megpróbálta végiggondolni. Az első az, hogy társakat szerezzen maga mellé. Így aztán országról országra járva elmondta célját, s közben egyre több társa lett.
Amikor úgy gondolta, hogy már elegen vannak, szétküldte társait a világ minden tájára, hogy gyűjtsenek össze minden szemetet, minden természetet szennyező ártalmas hulladékot, mellékterméket, beleértve a füstöt is.
Ugyanígy össze kellett gyűjteniük a fegyvereket is, hogy az emberek egymást se pusztíthassák többé. A környezetszennyező gyárakat, üzemeket is el kellett fújniuk.
Miután ezeket a feladatokat elvégezték, a rengeteg mocskot felhalmozták egy helyen. Amikor mindenki beérkezett és már egy olyan pontja sem volt a Földnek, ahonnan ne hozták volna el a szemetet, összeültek megbeszélni, mi a további teendő. Két döntés született végül. Az egyik, hogy néhányan közülük szeretet-jóság-béke magvakat szórtak szét a Föld minden élőlényének. Erre azért volt szükség, mert így senkinek eszébe sem jutott a lerombolt üzemek, gyárak újrafelépítésének gondolata. A másik arról szólt, hogyan lehetne megsemmisíteni ezt a fantasztikusan sok szennyét a Földön élőknek.
Aztán eljött a döntés végrehajtásának pillanata is. Körbeállták a halmot, megfogták egymás kezét, nagy lélegzetet vettek, és elkezdtek fújni képességeikhez mérten a legerősebben. Mivel a körív minden pontjáról jött a fuvallat, így nem tudott kitörni a körből, és felkavarva a szeméthalmot, magával emelte azt. Amíg bírták, a földről fújták a halmot egyre följebb, de aztán rájöttek, hogy csak úgy tudják feljebb fújni, ha maguk is egyre fentebb emelkednek. Csak fújtak-fújtak, és közben egyre távolodtak a földfelszíntől. Lassan elérték a felhőket. Itt kissé könyebb lett mozgásuk és nagyobb erővel tudtak fújni. A szemétkupac csak emelkedett, s ők is vele. Már elhagyták a Föld légterét, gravitációs vonzáskörét, és csak egyre fújtak. Egyre jobban távolodtak tőle, mígnem egyszercsak teljesen eltűnt szemük elől a Kék Bolygó, s rohamosan közeledtek a Naphoz.
Még mindig fogták egymás kezét, s mindannyian tudták, erről az útról nincs visszatérés. Érezték, hogy ez az ő küldetésük, ezért születtek meg, ezért járták be a világot, minden addigi cselekedetük ezért az egy célért történt. Már nagyon fáradtak voltak, de tudták, hogy most már be kell fejezniük, amit elkezdtek, nem végezhetnek félmunkát, különben fölösleges lenne minden addigi tevékenységük. Így hát erőt vettek magukon és folytatták ezt a kemény munkát.
Már érezték a Nap egyre erősödő hőjét. Egyre inkább elviselhetetlennek tűnt a forróság. Egy pillanatra megálltak, s lenyűgözve bámulták a napkitöréseket. Aztán elköszöntek egymástól, egyúttal megköszönvén a másik részvételét. Mindenki tudta, hogy ha valamelyikük hiányzott volna, biztos nem sikerülhetett volna ez a küldetés. Ezután vettek még egy óriási lélegzetet, és a szemétkupacot maguk előtt fújva belemerültek a nap izzó héliumtengerébe.
A Földön ugyanakkor született egy kisgyerek, aki már nem kaphatott a szeretet-jóság-béke magvakból. ő, felnőve, újraépítette a korábban lerombolt gyárakat, és újra elkezdte szennyezni a környezetét. De vele egy időben, túl a sarkkörön egy kis szellő is meglátta a napvilágot, és ő már születésekor megfogadta magában, hogy mindig meg fogja őrizni ilyen tisztán a napsugarakat.
Izbéki Petronella



JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.