kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
A távirányító mint kétélű fegyver

A tv-készülékek távirányításának technikáját a 60-as években fejlesztették ki. Ma a legtöbb televíziót távirányítóval hozzák forgalomba, melynek következményeként a csatornaváltás gyerekjáték lett.
A reklámmérgezésben szenvedő tv-nézők eleinte kitűnő fegyvernek hitték a távirányítót. Amikor megjelent a reklám a képernyőn, egy gombnyomással átválthattak egy másik csatornára, amelyiken szerencsés esetben éppen nem reklám ment.
A nézők elvesztésétől való félelem azonban válaszlépésekre kényszerítette a kereskedelmi adókat. Átformálták a reklámok stílusát, ami hatással volt mind a kereskedelmi, mind a közszolgálati televíziózásra.

Mi is történt tulajdonképpen?
A távirányítók megjelenése után a tv-adók először bevezették a reklámok szinkronizálásának módszerét. Hiába kapcsolt másik csatornára a néző, ott is reklámot kellett néznie.
Közben megkezdődött a stílusváltás. A cél az volt, hogy ragadják meg jobban a nézők figyelmét. A már korábban is használt pszichológiai elemek (álomvilág, nők, gyermekek stb.) mellett az embernek arra a törzsfejlődés során kialakult sajátosságára építettek, hogy figyelmét a rendkívüli, illetve szokatlan képes megragadni. A nem normális zajok, hirtelen változások veszélyre figyelmeztettek, időbeni észlelésük a túléléshez kellett. Ezt a genetikai programozást ma a reklámszakma a néző figyelmének lekötésére hasznosítja.
Míg a 60-as évek amerikai reklámjaiban mindössze 1015 műszaki effektust (snittet, zaj- vagy színhatást stb.) alkalmaztak percenként, mára elérték az 55-ös értéket. Az agresszív villódzás a képernyőn megragadja a csatornák között bolyongó néző figyelmét, és van rá esély, hogy végignézi a reklámot — amely időközben jóval rövidebb is lett.
A reklámok megadták a televíziózás általános stílusváltásának az alaphangját. Az "érdekeshez" szokott nézők olyan műsorokat kezdtek várni, amelyek a reklámokhoz hasonló figyelemlekötő képességgel rendelkeznek. Az akciófilmek kiszorították a korábbi "lassú" műfajokat, és megjelentek a kimondottan reklámstílusban készülő műsorok is, melyek közül talán a Music Television a legismertebb.
Felgyorsult és agresszívebb lett a televíziós stílus, aminek hatására felgyorsultak és agresszívebbek lettek a nézők is. A hatás különösen a gyerekeknél döbbenetes, akikre a reklámszakma egyre több figyelmet fordít. Egy átlagos amerikai gyerek ma már napi négy órán át (!) néz tv-t, többnyire az ismert villódzó stílusút. A figyelemnek ez az erőltetett lekötése hatással van a gyerekek agyműködésére. Agyuk a pszichológusok által kognitív béta állapotnak nevezett normális állapotból egy bódult alfa állapotba megy át. Ez az alva tanuláshoz hasonló állapot kitűnő ahhoz, hogy a néző gondolkodás, vagyis kritika nélkül befogadja a reklámüzenetet.
Az érdekfeszítő televízióhoz szokott gyerekek azután unják a tanító nénit, nem képesek végighallgatni a nagymamát, nem olvasnak és keveset gondolkodnak. Ún. hiperaktív állapotba kerülnek, ami rendkívüli módon veszélyezteti egészséges fejlődésüket. A gondos szülők ezt nem is szemlélik tétlenül, haladéktalanul felíratják az orvossal azt a gyógyszert, amit a hiperaktivitás kezelésére fejlesztettek ki. Egy felmérés szerint ma az iskolás korú amerikai gyerekek 20-25%-át kezelik ezzel a készítménnyel!
Még egy felmérésről. Megkérdeztek akciófilmeket és reklámokat készítő amerikai tévéseket családjuk tv-nézési szokásairól. Kiderült, hogy saját gyerekeiket igyekeznek távol tartani a tv-től, különösképpen az általuk is művelt műfajoktól.
Hogy a figyelemlekötés e tudományos gátlástalansággal kimunkált praktikák ellenére sem sikerül igazán, azt a csatornaváltási statisztika mutatja. Az átlag amerikai néző ötpercenként vált csatornát. A nagyobb jövedelmű, vélhetően szellemileg igényesebb társadalmi rétegekben a két csatornaváltás közötti idő már csak két és fél perc.
Ford óta a fogyasztási javak tömegtermelése teljes mértékben megoldottnak tekinthető. A fogyasztói társadalom fejlődéséhez szükség van a szabványos fogyasztó tömegtermelésére is: ezt elsősorban a kereskedelmi televízióktól várják, illetve ez az, amiért a kereskedelmi televíziókat fenntartják.
A történet az USA-ról szólt, ahol a fogyasztói társadalom kiépítésében a legmesszebbre jutottak. Miközben a lemaradásunk fölött szomorkodunk, kérdezzük meg magunktól: kell ez nekünk?
Lontay Zoltán,
John de Graaf amerikai tv-producer
előadása alapján



JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.