Hagyományosan a karácsony és környéke a legspirituálisabb időszak a keresztény kultúrkörben. Isten küldöttének földi megnyilvánulása örömmel töltötte el az embereket, s arra késztette őket, hogy adjanak. Ha apróságokkal is, de minél többeknek szerezzenek örömet ezen a napon. Ezt az adási vágyat lovagolják meg, az utóbbi évtizedekben egyre gátlástalanabbul a különféle termelő vállalatok. "Legnagyobb örömet a mi termékünkkel szerezhetnek szeretteinek" — harsogják fülünkbe, s mi előbb-utóbb elhisszük. A vásárlási lázban egymást lökdösődve próbálunk hozzájutni valami ajándékhoz, s közben elfelejtjük, hogy valójában mit is kellene adnunk másoknak ezeken a napokon.

A keresztény hagyomány szerint ez a nap az isteni szeretet megnyilvánulásának napja. Legnemesebb tehát, ha — akár vallásosak vagyunk, akár nem — meg próbálunk minél inkább szeretettel fordulni ember- és más élőlénytársainkhoz ebben az időszakban (is). Ezt kedves szavakkal is kifejezhetjük — amelyekből nem csupán saját családunknak, hanem a magányos szomszéd néninek is juthat —, és kifejezhetjük máshogy is: egy magunk készítette játékkal gyermekünknek, egy fölöslegessé vált ruhánkkal, cipőnkkel a hajléktalanoknak, egy kis napraforgóval a madaraknak.

Hogyan adhatunk szeretetet bölcsen, környezetvédő szemmel más embereknek, más élőlényeknek? A legelső dolog: elfogadjuk, hogy joguk van az élethez és a megfelelő életfeltételeikhez. Ha nem muszáj — és miért lenne az? —, ne szennyezzük mások és magunk környezetét kipufogógázzal, eldobált szárazelemekkel, szeméthegyekkel. Nem ártani — ez a szeretet első lépcsőfoka.

Boldog karácsonyt!

Mikola Klára

Köszönetet mondunk mindazoknak, akik ebben az évben tevékenységükkel, véleménynyilvánításukkal, anyagi juttatással (például a személyi jövedelemadójuk 1%-ával) hozzájárultak a Levegő Munkacsoport és a Lélegzet szerkesztősége munkájához. Azt is megköszönjük, ha mindennapi életében megpróbált harmonikusabban élni a környezetével. Sok sikert kívánunk ennek folytatásához!

A Szerkesztőség