kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Környezetbarát karácsony


A keresztényeknek Krisztus születését jelenti a karácsony, nem hívőknek, más vallásúaknak is ünnep — a szeretet ünnepe. A karácsonyt megelőző négy hét, az Advent a készülődés várakozás ideje, a lélek munkája volt, vagy kellett volna, hogy legyen. Manapság "csak éljük túl a karácsonyt" felkiáltással, aki megteheti, a boltokban lökdösődik és költi a pénzét, akinek erre nincs módja, az azon kesereg, hogy miért nincs. Az év legnagyobb pénzköltési időszaka a december. Aranyvasárnap elfogy a januári fizetés. December 25. és 26. folyamatos evéssel telik. (A mentősök halmozott munkái 24-én este a mohó halászléevők rohamaitól kezdődnek.) Akinek nincs családja, ilyenkor a poklok kínját éli át egyedül. Más napokon sem könnyű a magányosságot elviselni, karácsonykor azonban különösen nehéz.
Mire emlékszünk vissza gyermekkorunk karácsonyaiból? Arra, hogy milyen ajándékokat kaptunk, talán-talán, egyre-egyre. Arra, hogy finomakat ettünk, nemigen. De mi az, amire biztosan visszaemlékszünk? Arra, hogy azokon a napokon a szüleink játszottak velünk, és a testvéreink nem csúfolódtak, sőt, még a máskor undok szomszéd néni is mosolygott.
Felnőtt korunkra mégis vicsorgás lett a mosolyból. Menj, nézd az új videókat — válaszoljuk a gyereknek, ha (még) akar velünk játszani, hiszen fáradtak vagyunk, mert erőnket meghaladó módon költöttünk, hiszen megmutattuk...
Hiszen a gyerekeinkért, a családért tettük. Azért a családért, amelyik éppen most hullik szét, hiszen a szülők látástól vakulásig dolgoznak, hogy az elvárt életszínvonalat biztosítani tudják szeretteiknek, ők pedig életszínvonal ide vagy oda, éppen a szeretetből szenvednek leginkább hiányt.
Vannak persze olyan családok is, gazdagok, szegények, közepes körülmények között élők egyaránt, ahol a karácsony tényleg a szeretet ünnepe. Ezeken a helyeken természetesen az év többi napján is van szeretet, így nem kell ezeket a napokat túlzott ovációval fogadni. A teljes családban felnövekvő gyereknek mindig könnyebb — még akkor is, ha nehezebbek az anyagi körülmények —, mint annak, akinek nélkülöznie kell valamelyik szülőjét (legyenek bármilyen gazdagok is egyébként).

Illatos karácsonyi dísz narancsból és szegfüszegből.
A szegénység sokkal hamarabb kopogtat ott, ahol több gyerek van, mint ahol egy vagy egy sem. Egy most készült vizsgálat szerint a magyarok 90%-a tartja úgy, hogy gyerekkel sokkal jobb élni, mint gyerek nélkül. Ez az arány más országokban sokkal rosszabb (a volt NDK-ban a 30%-ot sem éri el), de a gyakorlatban egyre nő a gyerektelen párok száma. Kimondani még nem merjük, de a társadalom mind kevésbé szereti a gyerekeket. Látszik ez az iskolarendszeren, az adózáson, mindenen.
Ugyanakkor külsőségeiben mind gazdagabb a karácsony. Az üzletek előtt, a vendéglőkben, közintézményekben már december elején áll a feldíszített, hatalmas fenyő, amely aztán újévkor a szemétbe kerül. A kukásoknak soha nincs annyi dolguk, mint karácsony után, hiszen minden, amit adtunk—kaptunk, be volt csomagolva, lehetőleg több réteggel, masnikkal, csillagokkal feldíszítve, szállításhoz külön szatyorba bújtatva, hogy azután mindent kihajítsunk a kukába, majd néhány nap múlva a fát is — az ablakon.
Túléltük hát a karácsonyt. Pedig lehet másképp is. Próbálgatják hívők és nemhívők egyaránt.
Már a két háború között élő kislányok — a mai nagymamák — is olvashatták Eleanor H. Porter könyvét, az Élet játéka címmel a Pollyannát (Forscher Irma fordításában ). A kellemes lányregény fő gondolata az, hogy bármennyire is nehéz, keressük meg azt, aminek örülni tudunk.
Ez a játék, amire a kislány megtanítja a környezetét, és ami még sokkal fontosabb, ők is továbbadják.
— Én ugyan nem sokat értek a játékhoz, de azért mondja el, Pollyanna kisasszony, miben áll.
— Akkor kezdődött, amikor a mankók érkeztek a missziós hordóban...
— Mankók?
— Igen. Tudja, annyira szerettem volna egy babát, de amikor megérkezett a hordó, csak egy pár kis mankó volt benne. Akkor kezdtük játszani a játékot.
— No én aztán igazán nem értem, mi játszani való van egy pár mankóval!
— Éppen ez az érdekes benne. Mindenben kell találni valamit, aminek örülhetünk — magyarázta Pollyanna komolyan.
— És mindjárt a mankókon kezdtük.
— Nohát, ezt aztán értse meg, aki akarja! Hogy lehet örülni annak, ha az ember babát kíván, és mankót kap helyette?
— Dehogynem, dehogynem! Bár igaz, hogy az elején én sem értettem — ismerte be. — De a papa megmagyarázta.
— Akkor maga pedig magyarázza meg nekem — szólt Nancy kurtán.
— Hát annak örültem, hogy nincs szükségem rájuk!
— Nagyon egyszerű a játék, ha az ember már belejött!
— Hát ez aztán igazán furcsa gondolat!
— Dehogy furcsa! Inkább nagyszerű! Azóta is mindig játszottuk. És mennél nehezebben megy, annál érdekesebb. Ha az ember szorgalmasan keresgél valami után, aminek örülhet, el is felejti azt, amit tulajdonképpen kívánt, mint például akkor a babát. Általában nem megy nehezen a dolog, hamarosan eszembe jut, minek örülhetnék. Nagyon szép játék.

Lehet nevetni, hogy mindez naivitás, de gondoljunk bele , ami történelmi léptékkel mérve az átalakulás áldozatai címszó alatt szerepel, az a jelenben akár az életünkbe is kerülhet.
A hétköznapok szintjén ez azt jelenti, hogy a legapróbb ajándék, a legegyszerűbb, kevéske étel is lehet örömforrás, maradandó élmény.
Az karácsonyi készülődés már hetekkel előbb elkezdődik. Német szokás az adventi naptár, melyen minden naphoz tartozik egy kis ablak, s mögötte meglepetés. Házilag is könnyen elkészíthető, az ajándék nem pénzbe, hanem odafigyelésbe kerül. A gyerekek is készülnek. Például minden olyan napon, amikor jók voltak, egy kávéskanál lisztet tehetnek egy tálba. karácsony délutánján közösen, a testvérek lisztjét összekeverve megsüthetjük az ünnepi kalácsot. A fa díszítésekor jobb, ha a gyerekek nincsenek bent a szobában, legyen meglepetés a látvány. A gyökeres fáknak nemcsak a kertes házak tulajdonosainak szobáiban van helye, hanem bárkinél, hiszen közterületre is kiültethetők. Persze, nem akárhová, a faültetéshez előzetesen be kell szerezni egy közműtérképet, nehogy a lelkesedés kárt tegyen, mondjuk, a csatornarendszerben. Sok civilszervezet és önkormányzat évek óta tervezi már az ünnepek utáni faültetéseket. A Gazdagréti Polgárok Köre elérte, hogy évről-évre szaporodjanak a fák. Nem csupán a parkok gazdagodnának ezáltal: az ilyen tevékenységek formálnak közösséget az egy helyen lakókból.
A készülődés, ha nincs kapkodás, közös örömforrása a családnak. Gyertyát mártani tud már egy alsó tagozatos is, sőt viaszlapból gyertyát sodorni még egy óvodás is. Ez az a méz-gyertya, amit a természetes anyagokkal dolgozó boltokban méregdrágán árulnak. Az alapanyag — kilóra — beszerezhető a méhészboltokban, a kanóc a rövidáru üzletben — ezeken kívül már csak egy éles késre van szükség a munkához.
Mécsest önteni megintcsak nem túl bonyolult, pédául kisméretű kiürült arckrémes vagy kaviáros tégelyekbe.
Egy picike zsákot pelenkaöltéssel körülvarrni a kisfiúk is tudnak (ha megtanítjuk őket). Egy ilyen zsákocskába aztán rejthetünk nagyítót a nagypapának, mérőszalagot a nagymamának, babát a testvérnek...
Ez a zsákocska az alapja az angyalnak is — fagolyó fej és két szárny kerül még rá —, és máris van karácsonyfadíszünk is.
A tavalyi képeslapokból varrott doboz — teletöltve mondjuk házi mézeskaláccsal — biztos az nem terheli meg túlságosan a pénztárcánkat.
Néhány éve megint divat a foltvarrás, így aztán nincs az a rongyos lepedő, ami ne lenne jó még valamire....
A kisebb-nagyobb, szép formájú üres üvegek is korlátlan lehetőséget teremtenek az újrahasznosításhoz.
Kész van a sok szép saját készítésű ajándék. Akkor most csomagoljunk? Inkább ne! Miért?
Mert a csomagolópapír, mégha 100%-os újrapapír is, kicsomagolás után legjobb esetben a papírgyűjtőbe kerül, de általában inkább a kukába.
Miért is szeretnénk csomagolni? Hogy elrejtsük az ajándékot addig, amíg a megajándékozott ki nem bontja? Erre a célra megfelelne egy törölköző, egy vászonszatyor vagy bármilyen terítő is.
Vagy azért csomagolunk, hogy az ajándék úgymond "többnek látsszon"? Az illúzió csak a kibontásig tart. Ha előkerül az értelmetlen bóvli, a külső "csicsa" csak még dühítőbb.
Vagy csak egyszerűen azért csomagolunk, mert megszoktuk? Gondolom, azért van a józan eszünk, hogy az értelmetlenné vált szokásainkon változtatni tudjunk!
Ugyanakkor azok a szokások, melyek nagyanyáink és anyáink idejében természetesek voltak, mint például a családi éneklés és a közös zenélés, mára teljesen elsorvadtak. Azt hittük, a gépzene pótolni fogja az igazit.
Vannak családok, ahol az együttlétet úgy teszik ünnepélyessé, hogy mindenki készül egy rövid előadással, gyerek és felnőtt egyaránt. Ez a fő ajándék, nem az, amit vásároltak.
Segíthetünk!
A családtagokon kívül másoknak is próbálhatunk adni, hiszen annál nagyobb lesz az örömünk, minél többekkel osztjuk meg azt. Nincs rá lehetőségünk, gondoljuk talán, de valójában nem így van. Egy-egy szelet mákos kalács mindenütt akad egy idős, magára maradt, szomszédunk részére, nem is beszélve a jókívánságokról, amelyekből nem fogyhatunk ki, akármennyit is adunk belőle.
Mi, akik olyan szegényeknek érezzük magunkat, pillantsunk csak be a szekrény mélyébe! Megunt kinőtt ruhák, használaton kívüli játékok, s ki tudja még, mi minden érték tulajdonosai vagyunk. Miért nem válunk meg ezektől? Másoknak még örömet szerezhetünk velük, és — mintegy melléktermékként — a "kinőtt" szekrényünk is újra elég nagy lesz.
Az alábbi címeken szívesen látják a használt ruhákat, cipőket, egyebeket:
Magyar Vöröskereszt
Budapest V., Arany János u. 31.
Telefon: 331-3952, 311-9884.
Menhely Alapítvány
Budapest VII., Kürt u. 4. VIII. Vajdahunyad u. 3.
Telefon: 333-5987.
Twist Olivér Alapítvány
Budapest IV., Fóti út 4.
Telefon: 233-1191, 233-2723.

Hajtman Ágnes


JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.