Volt ugye a Takarítási Világnap. Pricc-pracc-prucc — tegyünk rendet a látható világban! Szedjük össze más szemetét, sőt szedessük össze a gyerekekkel is!!! Ez utóbbi a környezeti nevelésben pedagógiai szempontból erősen vitatott szemlélet (kárt azonban elsősorban a nemlátható világban okozhat, úgyhogy hagyjuk most).

Szóval az alibi-cselekvés tárgya a Takarítási Világnapra átlényegül: fogyasztásunk hulladéka környezetrondító antitermékké lesz. Különösen pedig a természetvédelmi területeken. Logikus tehát, hogy az ott gyűjtögeto gyerekeknek különjutalom is jár. A saját elveink szerint egy notesz újrapapírból, avagy egy faragó fémből, gumiradír, netán lakkozatlan ceruza.

Tapasztaltuk már eleget, hogy a KTM logikája (és zsebe) másfajta rugóra működik. Úgy tetszik, az atyai gondoskodása is, hiszen a természetvédelmi területeken serénykedo gyerekeket valódi homogénezett, ultrapasztőrözött kakaós tejjel lepte meg. A Suli-Milli csoda egyenesen Debrecenből származott Győr-Sopronba: gépjárművel hozták, kartonszámra. A TetraPak eldobó vegykódobozaiban, szívószállal felszerelve. Végülis a gyerekeknél kéznél volt a szemeteszsák...

(Forrás: ZöldPók)