A környezetvédelmi (vagy ökológiai) adóreform lényege, hogy számottevően csökkentenék a munkabérre rakódó adó- és egyéb járulékterheket, ugyanakkor pedig a jelenleginél sokkal jobban megadóztatnák a nagy energia- és nyersanyag-igényű, súlyosan környezetszennyező tevékenységeket és termékeket. A konferencián felszólalók többször is hangsúlyozták, hogy egy ökológiai adóreform összességében nem növelné az állami költségvetés bevételeit, és így átlagosan nem jelentene nagyobb terheket sem a lakosságnak, sem a vállalatoknak.

A konferencia megnyitó előadását1 Ritt Bjerregaard asszony, az EU környezetvédelmi főbiztosa tartotta. Jelen voltak az EU magas rangú tisztségviselői, több kormány képviselői, különböző szakszervezeti szövetségek vezetői, tudományos intézmények kutatói, az ipar és a környezetvédő civil szervezetek képviselői is.

Bjerregaard asszony szerint az EU Bizottsága megbízásából végzett kutatások egyértelműen kimutatták, hogy egy ökológiai adóreformnak kettős haszna lenne: növekedne a foglalkoztatottság és csökkenne a környezetszennyezés. Ezért az EU Bizottsága tájékoztatót2 adott közre az egyes tagorszá-gokban már alkalmazott és a jövőben bevezethető ökoadókról, továbbá egy direktívajavaslatot3 készített az energiahordozók ökoadójáról. Ez utóbbi meghatározná az egyes energiahordozókra kivetendő ökoadók legkisebb mértékét. Amennyiben az EU Miniszteri Tanácsa elfogadja majd a javaslatot, akkor ezeknél alacsonyabb adót egyetlen tagország sem alkalmazhatna (felfelé azonban lehetséges lenne az eltérés). Bár az EU azt nem tudja kötelező módon előírni, hogy az így keletkező többlet-adóbevételeket az egyes országok mire költsék, azonban szorgalmazni fogja azt, hogy ezeket a foglalkoztatást sújtó terhek csökkentésére használják fel. A főbiztos asszony sajnálattal állapította meg, hogy néhány dél-európai ország ellenkezése miatt nem könnyű a javaslat elfogadtatása. Erre való tekintettel kiemelt hangsúllyal kérte a konferencia résztvevőit, hogy minden lehetséges módon népszerűsítsék az ökológiai adóreform gondolatát.

A kutatási program egyik vezetője, Rolf Iten a svájci INFRAS kutatóintézettől ismertette a zárójelentést,4 amely egyértelműen kimutatta egy ökológiai adóreform kedvező hatását a gazdaságra és a környezetre. Tulajdonképpen a jelenlévő nagyszámú tudományos kutató egyike sem kérdőjelezte meg, hogy az előnyök sokszorosan meghaladják az esetleges hátrányokat. Természetesen többen is hangsúlyozták, hogy a konkrét intézkedéseket alapos kutatómunkának, valamint széles körű társadalmi felvilágosításnak és egyeztetésnek kell megelőznie.

Felvetettem, hogy az ellenzők egyik fő érve az, hogy az ökoadók gerjesztik az inflációt. Rolf Iten azt válaszolta, hogy a témával foglalkozó 40 kutatási modell közül egyetlen egy sem mutatott ki inflációgerjesztő hatást az ökológiai adóreform eredményeképpen.

Willy Buschak, az Európai Szakszervezeti Szövetség főtitkára megerősítette, hogy az EU-beli szakszervezetek túlnyomó többsége támogatja az ökológia adóreform megvalósítását, hiszen ettől a munkanélküliség csökkenését várják. Kai Vangskajaer, a Dán Szakszervezeti Szövetség vezető közgazdásza pedig részletesen ismertette saját kutatásaikat, amelyről egy közérthető módon írt összefoglaló kiadványt is készítettek dán és angol nyelven "Hogyan javítsuk a környezet állapotát és növeljük a foglalkoztatottságot Dániában?"5 címmel. Egyúttal kiosztotta számunkra az általuk egy évvel korábban szervezett tudományos konferencia anyagát,6 amelynek résztvevői szintén az ökológiai adóreform mellett szálltak síkra.

Az ipar képviselői jelentették az egyetlen kivételt a szinte általános összhangból. Bár elvben ők is egyetértettek az ökológiai adóreform gondolatával, a nehéz vegyipar és a kohászat képviselői "elmagyarázták", hogy miért éppen az ő iparágukra nem szabad kivetni az ökoadót. Azonban nemcsak a környezetvédő szervezetek képviselői, hanem a tudományos kutatók, sőt a konferencián jelenlévő dán adóügyi miniszter sem tartotta elfogadhatónak az érveiket.

Arra a kérdésemre, hogy az EU milyen követelményeket támaszt a csatlakozni kívánó országokkal szemben, Peter Vis, az EU Környezetvédelmi Főigazgatóságának munkatársa leszögezte, hogy ezeknek az országoknak az adórendszere teljes mértékben meg kell hogy feleljen az EU előírásainak. Kai Schlegelmilch, a Wuppertali Intézet közgazdásza pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy például Magyarországon az ökológiai adórendszer irányába történő előrelépés nagymértékben elősegíthetné országunk közeledését az EU szintjéhez mind a gazdaság, mind a környezetvédelem területén.