Korábban kevésbé tudták megmagyarázni azt, hogy az egészségügyi határértéket kisebb mértékben meghaladó légszennyezettség mellett is esetenként megnövekszik a halálesetek száma. Az 1960-as és 70-es években a légszennyezettség mértéke és a halálesetek gyakorisága között egyes esetekben szoros volt az összefüggés, más esetekben viszont semmilyen kapcsolatot nem tudtak kimutatni.

Új értékelési alapot jelentett, amikor az 1980-as években világszerte fokozatosan elkezdték mérni a szálló port. Ezen belül is különösen fontosnak bizonyult a 10 mikronnál kisebb átmérőjű részecskék (PM10) koncentrációjának a mérése. Az 1990-es évek elején jelentek meg azok az elemzések, amelyek rámutattak arra, hogy a nemzetközileg általában elfogadott 150 mikrogramm/m 3 napi koncentráció alatt is egyértelműen emelkedik a halálozási gyakoriság. Sőt még 10 mikrogram/m 3 porszennyezettség-változásnál is kimutatták ezt az összefüggést.

A londoni füstköd 1952-ben a 8 milliós város heti átlagosan 2000 főnyi halálozási esetszámát egyetlen hét alatt 4700-ra emelte, a második héten pedig 3100 halálesetet jegyeztek fel. E mutató csak több hét elteltével tért vissza szokásos mértékre. Durván számolva, amikor a korom a napi 20 mikrogramról 1600 mikrogrammra emelkedett, 100 mikrogramnyi növekedés mellett 10 százalékkal nőtt az elhalálozás. Az elhunytak túlnyomó része az idősebb korosztályokból, a légúti és keringési betegségekben szenvedők közül került ki.

Az Egyesült Államok különböző területein vetették egybe a porszennyezettség és az elhalálozások alakulását.

Dr. Pope az Utah völgyben egy hegyekkel körülvett nagyváros 1736 halálesetét dolgozta fel 1985 és 1989 között. A porszennyezettség köbméterenként átlagosan 40 mikrogramm körül volt, míg a legmagasabb érték elérte a 300 mikrogrammot. Hasonló vizsgálatot végzett dr. Schwartz 1991-ben Detroitban, 1994-ben Cincinattiban, majd dr. Dockeryvel közösen Steubenville városban. Ezt követte Philadelphia, St. Louis, Eastern-Tennessee, Birmingham, majd Santa Clara adatsorainak elemzése. A vizsgálatok során egyre fokozottabb mértékben támaszkodtak a számítástechnika legújabb eredményeire, hiszen irdatlan mennyiségű változó értéket kellett figyelembe venniük: az egyéb szennyezőanyagokat, az időjárási mutatókat, a hét napját stb.

Az eredmény minden esetben hasonló volt, csak kisebb eltérések mutatkoztak. A megállapítások szerint amennyiben egyik napról a másikra köbméterenként 10 mikrogrammal emelkedik a szálló por mennyisége, akkor az az összhalálozást 6 százalékkal, a légúti betegségek miatti halálozást 3,4 százalékkal, a keringési betegségekben elhaltak számát pedig 1,4 százalékkal növelte. A PM10 koncentrációjának 10 mikrogrammnyi növekedése mellett a kórházi betegfelvétel 2,1 százalékkal nőtt, a légúti sürgősségi felvétel 1 százalékkal, az asztmarendelés forgalma pedig 3 százalékkal. Az alsó légúti megbetegedések száma 3 százalékkal, a felső légutaké 0,7 százalékkal emelkedett.

Több város adatainak egybevetése során további összefüggéseket is megállapítottak. Az egyik legáltalánosabb és talán legfontosabb jellemző az, hogy amennyiben a porszennyezettség tartósan 20 mikrogrammal magasabb, akkor a várható átlagos élettartam 2,5 évvel csökken!

Ezek a kutatások azonban nem adtak választ a miértre. Az "elefántcsonttoronyban" ülő tudósok nem tudták megmagyarázni, hogy mi történik a porszennyezettség növekedése és a halál beállta között. A kóroktankutatókat még nehezebb feladat elé állították dr. Molgavkar vizsgálatai, aki, külön-külön elemezve a négy évszak adatsorait, megállapította, hogy a napi halálozás nyáron mutatja a legszorosabb összefüggést a porszennyezettséggel. Ezek után az Egyesült Államok Környezetvédelmi Minisztériuma (EPA) a legújabb számítógépes modellezési módszereket is felhasználva újra feldolgozta a vizsgálati adatsorokat, a szakértők azonban itt is ugyanazokra a végkövetkeztetésekre jutottak, mint a korábbi kutatók.

WHO levegőminőségi irányelvek

Az elmúlt években bevezették a 2,5 mikronnál kisebb átmérőjű részecskék (PM2,5) mérését is, és ennek alapján megállapították, hogy ezen értékek alakulása és a napi halálozás között még egyértelműbb az összefüggés, mint a PM10 esetén. Ezek az igen apró porrészecskék ugyanis a belélegzés során mélyen lejutnak a tüdő léghólyagjaiba, és olyan folyamatokat indítanak el, amelyek már a molekulárbiológia és az immunológia kutatási területére esnek. Ebbe a porkategóriába tartoznak többek között a dízelüzemű gépjárművek kipufogógázainak szemcséi, továbbá a penészgombák spóráinak és más mikroorganizmusoknak, porladó növényi részeknek (pl. pollen) fehérjéi. Ezek az anyagok asztmás rohamot váltanak ki az irántuk már érzékennyé vált és allergiára hajlamos embereknél.

Ezen ismeretek birtokában az EPA azt javasolta, hogy tegyék kötelezővé a PM2,5 mérését, és a határértékek ennek alapján 20 és 65 mikrogramm/m 3 között legyenek a helytől és időszaktól függően. Természetesen az ipari érdekcsoportok részéről igen nagy volt a felzúdulás, hiszen számos ágazatban — elsősorban a közlekedésben — hatalmas értékű beruházásokat kellene megvalósítaniuk ahhoz, hogy a javasolt új határértékek betarthatóak legyenek. Végül úgy tűnik, hogy kompromisszumos megoldás születik: valószínűleg továbbra is a PM10 mérése alapján történik az értékelés, azonban a 24 órás határértéket köbméterenként 50 mikrogramban határozzák meg a jelenlegi 150 helyett.

Időközben Európa és Ázsia nagyvárosaiban is végeztek hasonló epidemiológiai vizsgálatokat. Az Európai Unió anyagi támogatásával azonos program alapján elemezték a légszennyezettség és az egészségi mutatók közötti összefüggéseket az EU országaiban. Ezek alapján az EU az ENSZ Egészségügyi Világszervezetével együttműködve a határértékek módosításán dolgozik.

Nemrég a WHO (Egészségügyi Világszervezet) európai irodája összehívta a témával foglalkozó legjobb kutatókat és közegészségügyi szakembereket, és arról tárgyaltak, hogy milyen irányelveket és irányértékeket javasoljanak az egyes államok részére. Egységesen jutottak arra a következtetésre, hogy nem lehet megadni olyan legkisebb porszennyezettséget, ami biztosan nem okoz egészségkárosodást. A por összetétele jelentős mértékben megváltozott az elmúlt évtizedekben. Ma már súlyosan egészségkárosító vegyületeket tartalmaz, köztük olyanokat is — például a dízel-kipufogógázok egyes összetevőit —, melyekből egyetlen molekula is rákkeltő hatású lehet. Ezért a WHO jelenlegi javaslata az, hogy minden állam lehetőségei szerint minél alacsonyabb határértékeket szabjon meg.

Magyarországon most készítjük az újabb rendelettervezetet, amellyel jó lenne a világszerte felhalmozott ismeretanyag alapján az EU és a WHO ajánlásait figyelembe vevő szabályozást bevezetni. Ha ez nem is sikerül, azt mindenkiben tudatosítani kell, hogy legalább a jelenlegi szabályozási szintet be kell tartatni a gyakorlatban is. Számos településünk porszennyezettsége ugyanis olyan magas, hogy a Dockery-féle számolás alapján bőven magyarázhatja a magas halálozási mutatókat országunkban.

(Országos Közegészségügyi Intézet)