A rendezési terv kiindulási alapja — ahogy Wildner Gábor alpolgármester egy tévényilatkozatában is elmondta —, hogy a Postabank résztulajdonhoz jutott egy ingatlanon, ahol a BM és az önkormányzat is tulajdonos, és a környék közlekedését "illik oly módon megtervezni, hogy hasznosítani tudja az ingatlanát".

Ezen, a Mártonlak utca-Mártonhegyi út-Hangya utca-Költő utca által határolt, húszezer négyzetméteres összefüggő zöldterületen a jelenlegi, még el nem fogadott RRT-program szerint egy kb. 80 luxuslakásból álló lakótelepet kívánnak közösen építeni. Emiatt veszélybe került a Thomán István utca és a Mártonlak utca között lévő kiserdő, amely az Orbán-hegy délkeleti lejtőjén hajdan volt összefüggő erdő még megkímélt utolsó maradványa, számos énekes- és ragadozómadár, valamint más erdei kisállatok utolsó mentsvára. Ide szorultak vissza a hegyvidék zöldterületeit folyamatosan pusztító építkezések miatt, és váltak a fenyegetett természet jelképeivé. Ez a kiserdő a BAH-csomóponti gesztenyéskert fáival azonos korú és méretű gesztenye- és juharfákból és más, fiatalabb növényzetből áll.

Az érintett terület lakosságának az a véleménye, hogy a két utca összekötésével nyerhető kis értékű közlekedési előny aránytalanul nagy és helyrehozhatatlan károkat okozna. Megsemmisülne a kiserdő, a benne lévő állat- és növényvilág. A két zsákutca egybenyitásával jelentősen megnőne a környék gépjárműforgalma, s ezzel a légszennyeződés, a zajszint és a talajrezgés is. Romlana az ingatlanok állaga, csökkenne értékük, ami kártérítési perek sorozatát vonná maga után.

Mint arról a sajtó, a rádió és a televízió is hírt adott, ez a közlekedési program a helyi lakosság határozott tiltakozását váltotta ki. Véleményük szerint a gyűjtőút megvalósítása szükségtelen, mivel a meglévő utak zavartalanul lebonyolítják a környező hegyvidék forgalmát is. A várostervező és városi közlekedési szakemberek sem tartják indokoltnak a két utca összekötését, a lakosság véleményét helytállónak ítélik. Az önkormányzat illetékesei azonban ezt az állásfoglalást is figyelmen kívül hagyták, akárcsak a lakosság számos érvelését.

Az önkormányzat hajthatatlan. Azt igyekeznek a lakosság fejébe sulykolni, hogy ezt az utat feltétlenül meg kell építeni, hiszen már a 20-30-as években kijelölték ezt a nyomvonalat, hogy majd gyűjőút épüljön itt.

Eközben teljesen figyelmen kívül hagyták, hogy az elmúlt évtizedek alatt jelentősen megváltozott a környezet, a beépítettség, a közlekedési igény és irány, a környezetvédelmi követelményrendszer, valamint a fővárosi és kerületfejlesztési célkitűzés. Úgy gondoljuk, hogy napjainkban már nem célszerű hivatkozni egy 60-70 évvel ezelőtti, akkor még erdős, be nem épített területen kijelölt nyomvonalra. A helyi lakossággal kapcsolatban nem etikus hivatkozni arra sem, hogy "egy új forgalmi kapcsolat létesítése az ott lakók számára valóban növelheti a környezet terhelését, a tágabb térségben viszont összességében biztosan nem". Senki nem hiheti, hogy ez az önkormányzati érvelés megnyugtatja azokat az embereket, akiknek a lakása az útszint alatt van (több száz fő), és emiatt kipufogógázzal teli katlanná válna számukra ez a lakókörnyezet.

E körzet lakói szeretik ezt a városrészt, ahol élnek, féltik és aggódnak érte. Továbbra is meg akarják őrizni a kiserdőt. Bíznak abban, hogy a polgármester úr és az önkormányzat tisztségviselői végre megértik, hogy senkinek sincs joga olyan döntéseket hozni, amelyek káros következményei lényegesen megváltoztatnák az érintett lakosság környezetét, életminőségét.

Papp Istvánné