kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Az erdők helyzete Magyarországon

Magyarország területének 18%-át borítják erdők és faültetvények. A két fogalom messze nem azonos, annak ellenére, hogy a hivatalos gyakorlat egybemossa az erdőket a faültetvényekkel. Ez utóbbiak legtöbbször sűrű sorokba ültetett, gyakran klónozott (genetikailag azonos) egyedekből álló, rövid — 20-50 év — élettartamú fagyárak, amelyek élővilága rendkívül szegényes. Ezzel szemben az erdők még hazánkban is — a trópusokról nem is beszélve — gazdag növény- és állatvilágnak adnak otthont. Természetes vagy természetszerű erdőket ma hazánk területének 10%-án találunk. (Az emberi tevékenység kezdete előtt kiterjedésük 85%-os volt.) Sajnos, kiterjedésük lényeges növekedésére a jövőben sem lehet számítani, miközben az ültevények térhódítása egyre látványosabb.

A rendszerváltást megelőzően az erdők 99%-a állami vagy szövetkezeti tulajdonban volt. A privatizáció és főleg a szövetkezeti tulajdon nevesítése után gyökeresen megváltozott a tulajdoni szerkezet. Napjainkban közel 1 millió hektár (11%) az állami tulajdonú erdő, a többi magánkézbe került. Az állami erdőkben 22 részvénytársaság gazdálkodik — valamennyi 100%-ig állami tulajdonban van. (19 az Állami Privatizációs Vagyonkezelő Rt-hez (ÁPV Rt.), 3 pedig a Honvédelmi Minisztériumhoz (HM) tartozik). Az állami erdők tulajdonosa az államkincstár, amely a fenti részvénytársaságoknak bérbe adja az erdőt. E bonyolult helyzetet az erdőkkel kapcsolatos kormányzati felelősség kérdése tovább komplikálja. Az Földművelésügyi Minisztérium (FM) felelős a szakmai irányításért, a Környezet- és Természetvédelmi Minisztérium (KTM) az erdővagyon védelemért, a Pénzügyminisztérium (PM) az államkincstáron keresztül tulajdonos, az ÁPV Rt. a részvénytársaságok tulajdonosa, és a HM, illetve a KHVM is rendelkezik saját tulajdonú erdővel, illetve részvénytársasággal. Ilyen körülmények között nem csodálható, hogy a kormányzaton belül sincs egység az erdők megítélésében.

Legjobb példa erre a Nemzeti Erdőstratégia kérdése, melynek elkészítését a magyar kormány az ún. brüsszeli kérdőívekre adott válaszában 1997. december 31-ig vállalta. Fentiekből értelemszerűen következik, hogy annak elkészítése több tárca feladata lenne, de az FM az elsődlegesen felelős. Minden tárca egyetért az elkészítéssel, csak az FM bürokratái gondolkodnak másként, és eddig sikerrel szabotálták a Nemzeti Erdőstratégia elkészítését.
Miért fontos számunkra a Nemzeti Erdőstratégia, amikor éppen egyéves az új erdőtörvény, ami az erdőkkel kapcsolatos kérdéseket frissen szabályozta? Sajnos, annak elfogadását nem előzte meg a stratégia kidolgozása. Ez azonban most sem késő. A tárgyalások rövidesen megkezdődnek az EU-hoz való csatlakozásunkról . Hatalmas területek fognak kiesni a mezőgazdasági művelésből (rossz minőségű, veszteséges gazdálkodást eredményező szántók, legalább félmillió hektáron), amelyek jelentős részét — hosszabb távon — erdősíteni lehet. Nem mindegy azonban, hogy ezt hol, milyen céloknak alárendelve tesszük. Mit akarunk elérni az erdősítéssel? A felszabaduló területek hasznosításának sok szempontja van — pl. levegőtisztítás —, és ebben a nagy ipari központok környéke elsőbbséget kell hogy kapjon.
Fatermelés? További kérdés, hogy olcsó tűzifa, vagy nagy értékű bútoripari rönk — ennek megfelelően a hegylábi lejtők természetes erdőkkel, vagy síkvidéki szántók faültetvénnyel történő beültetése kerülhet előtérbe. Mennyiben szolgálja az erdősítés a munkanélküliség kezelését? Ha ez a prioritás, akkor vajon az ország keleti felét kell előnyben részesíteni, ahol gyenge homoktalaj van? De akkor tovább növekszik a tájidegen akác térhódítása, ami természetvédelmi szempontból egyáltalán nem kívánatos.

Sajnos, a privatizált erdők helyzete is aggasztó. Egyrészt a hozzávetőlegesen 700 ezer hektár magánerdőn 180 ezer törpetulajdonos osztozik. Ez egyáltalán nem megnyugtató, mert a kicsi és szegény erdőtulajdonos mindig nagy veszélyt jelent a hosszú távú gazdálkodást igénylő erdőkben. Az új erdők telepítésének kérdése is szorosan összefügg a magánosítás kérdésével. Az erdősítésre igénybe vehető földterületet ugyanis szinte teljes mértékben magánkézbe adták. A többségében állami tulajdonban lévő 22 erdőgazdasági és 28 mezőgazdasági részvénytársaságnak nincsenek ilyen célra hasznosítható tartalék területeik. Ezért a kormány által 1990-ben meghirdetett 2000-ig terjedő erdősítési program, amely évente 15 ezer hektár új erdő telepítését irányozza elő, és a honos fafajok telepítését szorgalmazza, nem valósul meg. Egyfelől anyagiak hiányában az éves telepítés 3—5 ezer hektár közötti, másfelől szinte egyetlen magántulajdonos sem ültet honos fafajokat, mert egyrészt ezek telepítése drágább, mint az akácé, másrészt hosszabb idő alatt érik el a vágásérettséget. Igaz, a faértékük lényegesen nagyobb, de a szegény törpetulajdonosok gyorsan akarnak bevételhez jutni, nem az unokáiknak ültetik az erdőt, hanem maguknak. További gond, hogy az ország nagy területein ma már nem, vagy csak nagy nehézségek árán lehet tölgyet telepíteni, mert a talajvíz olyan mélyre süllyedt, hogy az kizárja a természetes fafajokkal történő erdősítés lehetőségét. Ahelyett, hogy a vízháztartás javításán fáradoznánk, a kisebb ellenállás irányába haladunk, és akáccal ültetjük be ezeket a területeket, amely egyfelől kizsarolja a talajt, másfelől a gyökerein található nitrogéngyűjtő baktérimokkal jelentősen növeli annak nitrogéntartalmát. Ennek eredményeként az agresszív nitrogénkedvelő fajok — bodza, galaj stb — tömegesen jelennek meg, és lehetetlenné teszik más fajok megtelepedését, vagy ha jelen vannak, akkor kiszorítják azokat.
Ma már az akác annyira elterjedt Magyarországon, hogy csak kevesen gondolják, hogy az egy Amerikából betelepített faj. Erdeink és faültetvényeink közel 20%-án akácültetvények díszlenek, súlyosan csökkentve a biológiai sokféleséget, és helyenként — ahol más fafajjal is lehetett volna erdősíteni — végzetesen károsítva legnagyobb nemzeti kincsünket, a talajt.

Erdeink fafajösszetétele Fafajcsoportok szerinti területmegoszlás
Az új erdőtelepítések során célszerű lenne a múlt hibáit is elkerülni. A természetvédelmi szempontból nagy értékű gyepeket — dolomit kopárok, nyílt homoki gyepek stb. — nem szabad feketefenyő-ültetvényekkel tönkretenni. Az utóbbi 20-40 évben nemesnyár- vagy fűz-ültevénnyé silányított ártéri erdőket is vissza kellene egyszer alakítani.
Ezt és a többi folyamatot pedig országosan kell megtervezni. Ezeknek a kérdéseknek az összhangját a Nemzeti Erdőstratégiában lehetne megteremteni. A késlekedéssel azonban könnyen elérhetjük, hogy az EU-csatlakozás során erdőtelepítésre viszonylag könnyen megszerezhető támogatásokból kimaradunk. Vajon tényleg megengedhetjük magunknak ezt a luxust?
WWF

Haraszthy László


JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.