Műholdfelvételek szerint jóval több mint 600 ezer hektár erdő és bozótos pusztult már el Borneó és Szumátra szigetén, ebből 40-60 ezer hektár természetvédelem alatt álló terület. Indonézia kormánya azzal védekezik, hogy természeti csaapásról van szó, amelyet senki sem tudott volna megakadályozni.

A tartós szárazság valóban hozzájárult ahhoz, hogy a lángok akadálytalanul terjedjenek. Mégsem lehet természeti katasztrófáról beszélni, hiszen a háttérben emberi okok állnak: a nagy faipari vállalkozások és az ültetvények minden évben hatalmas területeket borítanak lángba pl. azért, hogy előkészítsék a talajt a facsemeték számára: a nemes fák, a pálmaolaj, a kaucsuk és a kakaó jelentős bevételi források.

Ahol az őserdő még háborítatlan, ott a fák boltozata vastag takaróként védi a nedvességet. De mihelyt a favágók tisztásokat vágnak, a nap kiszárítja az aljnövényzetet, amely aztán könnyen lángra kap. Harminc éve még 80%-ban borította őserdő Indonéziát, ma ez az arány 55%.

A faipari és ültetvény vállalkozások közül sok igen szoros kapcsolatban áll a kormánnyal. Nem törődnek az erdők védelmével: büntetlenül gyújtanak föl hatalmas területeket, hogy az országot gyorsan és olcsón letarolják. Ahelyett, hogy a kiirtott területeket újraerdősítenék, inkább megvesztegetik a hatóságokat. Ki merészelné bíróság elé citálni a nagyhatalmú vállalkozókat?

(Junge Kirche —Bocs Fordítószolgálat)