Van már tamagocsi baby-sitter, doktor, sőt elkészült a temető is. Minderről a közszolgálati televízióból értesülhettünk, fő műsoridőben, természetesen, hiszen ez hír a javából. Ugyanezen a napon nem volt műsorszünet a színházakban, nyitva tartottak a kiállító termek, múzeumok, sőt hangversenyek is voltak, mindezekről legfeljebb a munkanélküliek, beteges nyugdíjasok értesülhetnek — esetleg — hiszen ha hírt ad is a televízió, biztos hogy délelőtt teszi.

Az információhoz való jog minden állampolgárt megillet, de kérdés, hogy a fenti "információk" valók-e a közszolgálati televízió híradójába. Anyaként és tanárként kétségbe vagyok esve, hogy szülőtársaim nem látják, mire nevelik gyereküket ennek a vacaknak a megvásárlásával. Egyrészt önmagában is elgondolkodtató, hogy háziállat helyett egy képernyővel foglalkoznak a gyerekek. Az érv, hogy igazi állatot nincs lehetőségük a kis lakótelepi lakásokban tartani, nem indokolja, hogy helyette ilyesmit kellene használniuk. Az alapvető különbség, hogy ez a valami nem élőlény, már meg is magyarázza, hogy miért ne tegyünk úgy, mintha az lenne. A játék eredeti funkciója szerint arra szolgál, hogy a gyerek játsszon vele, vagyis cselekedjen, ne pedig gombokat nyomogasson, hogy azután a nyomogatás hatására a képernyőn változás történjen. A textilállatok simogatása, etetése, altatása közben a gyerek pontosan tudja, hogy amit csinál az játék. Halálról meg egyáltalán nincs szó. A tamagocsi temetőben található feliratok közül az egyiken ez olvasható "A tanító néni az oka!"

Tessék mondani, itt mindenki megőrült? Feltételezem, hogy tanítási órán a tanító néni nem engedte a tamagocsizást — minek következtében az "állat" elpusztult. Ez éppen olyan fajta volt, amelyiket nem lehetett újraindítani — tehát kidobható vacakká változott. Szelektív hulladékgyűjtő — még nem lévén, kukába való. Helyette — temetés — siratóasszonyokkal, emléktábla és pap helyett — a Mikulás. Mire nevelünk? Mi helyett adjuk ezt a játékot a gyereknek? Mit gondol az a szülő aki állatorvost hív a tamagocsihoz? Milyen értékeket közvetít az a tanár, aki babysittert alkalmaz, hogy tanítani tudjon, természetesen nem a gyerekére, hanem három tamagocsijára vigyáz az illető, helyesebb lett volna tehát tamagocsi-sittert írnom.

Mondhatnánk, hogy játék, kár a papírt tölteni a kérdéssel, de sajnos nem így van. Terjed egy újabb "játék" is a kamaszok között, nevezetesen ki tudja gyorsabban kinyírni a saját tamagocsiját (vagy a másét). Fajtától függően néhány perc alatt is megoldható, de a szívósabbak két-három napig is kibírják. Van olyan készülék amelyiket úgy programoztak, hogy verni is lehet az "állatot". Bevált módszer a gyors halálra az édességgel túltömés utáni alapos verés. őrült ötletre örült válasz. Normális, nem agresszív, gimnazisták ily módon adják értésünkre, hogy valami másra lenne szükségük — nem tamagocsira —, de arra nagyon.

A mai iskolások között sokan vannak, akiknek már a nagyanyja is napközis volt gyerekkorában, merthogy az ő anyjának (a mai dédiknek) a háború után dolgozni kellett mennie. Gyakorló tanárok a megmondhatói, milyen nagy a különbség viselkedésben, azok között a gyerekek között akik tanítás után hazamennek, és azok között akik estig az iskolában vannak. Megváltozott a világ, mondják. Hát persze, de talán nem mindegy, már csak a saját öregségünkre gondolva sem, hogy mire neveljük a gyerekeket, mennyi időt fordítunk rájuk és milyen értékeket közvetítünk.