Itt hallottam azt a megállapítást, mely annyira megdöbbentett, hogy írásom címéül választottam.

Nem a lakótelep megtervezésével kapcsolatos megjegyzés volt ez, hanem a kamionforgalom Etele úti vonulását bemutató videofilm megtekintése után nyilatkozták ezt a tiszteletreméltó meghívott építészek, akik a lakótelepet tervezték annak idején. Szerintük ugyanis a Lágymányosi híd építésével egyidejűleg ki kellett volna építeni a Hamzsabégi utat, a Budaörsi úthoz csatlakoztatva, és akkor most nem mennének kamionok az Etele úton. Ez ilyen egyszerű. Valóban, mert akkor a Lágymányosi lakótelepen mennének a Kelenföldi lakótelep helyett... De miért lenne ez helyes városszerkezeti szempontból?

Magam részéről inkább azt a tendenciát nevezném a városszerkezet elrontásának, amely a nehéz tehergépjárművek tranzitforgalmát egy város sűrűn lakott részein keresztül vezeti.

Mivel az országos autópályák és autóutak sugárirányban találkoznak Budapesten, már régen ki kellett volna alakítani a főbb tranzit irányokat összekötve egy olyan, várost elkerülő utat, amely mentesíti a lakott területeket a nem oda való átmenő forgalomtól. A sugárirányú utak kapacitását pedig csökkenteni kellett volna a város területére érve. Ehelyett nyugatról az M1-M7-es autópályát a Budaörsi úton folytatják teljes szélességgel, keletről pedig az M3-ast rávezetik az Andrássy útra. Ebből következik, hogy a nehéz tehergépkocsik átmenő forgalmában kiemelkedő szerepet kap a Hungária körút, a Lágymányosi híd, Budafoki út és a dél-budai lakótelepek útjai.

Ilyen vonatkozásban beszélhetünk tehát elrontott városszerkezetről, amelynek légszennyezés, zaj- és rezgésártalmak okozta következményei nem csak a lakosság egészségében, hanem az épített környezet állagromlásában is mutatkoznak.

A dél-budai lakosság felvilágosultabb része már túl van azon, hogy a szomszédos utcák ellen engedje hangolni magát, de azért úgy tűnik, hogy egyes tervezők és hivatalnokok még mindig ezen buzgólkodnak — bizonyos beruházások kikényszerítése érdekében, vagy csak a megszokás rabságában. A térség társadalmi szervezeteinek összefogása azonban támogatásra talált az illetékes önkormányzatoknál, és talán sikerült megnyerni a Fővárosi Önkormányzat jószándékát is, melynek eredményeképpen reménykedhetünk a helyzet javulásában. (Átfogó, nagytérségi vizsgálat alapján megtervezett súlykorlátozó kitáblázási rendszerrel elterelhető lenne a tranzit kamionforgalom az M0-s elkerülő autóút már meglévő déli szakaszára.)

Visszatérve az "elrontott városszerkezet" témájára, szeretném még emlékezetébe idézni a nagy múltú tervező uraknak azt az időszakot, amikor a centralizáló iparpolitika gyárvárost alkotott Budapestből, a vidéki települések fejlesztésének forráshiányát okozva. Majd következett a magasházas óriáslakótelepek építésének korszaka, és sikerült a fővárost kétmilliós vízfejjé növelni. De az emberek rosszul érezték magukat ezekben a kislégterű összkomfortos kalitkákban, és aki szerencsésen összespórolhatta a rávaló összeget, a szocialista nagyvállalatok földvásárlási és parcellázási akcióinak keretében városkörnyéki telket vásárolt, majd hétvégi házat épített rá. Ennek hatására a város körüli zöldgyűrűben kezdtek összenőni a külső budapesti kerületek a szomszédos településekkel.

A kétlakiság csökkenti az otthon iránti gondoskodást. A szétszórtság leginkább a városi lakás környezetével való törődést szünteti meg, így pusztulnak a lakótelepek parkjai. Amint teheti a polgár, kikocsizik a telkére kapálni, és a hajdan társadalmi munkában oly lelkesen ültetett növényzet a lakótelepen az önkormányzati forráshiány és a közöny miatt kókadozik.

A következő lépés az volt, hogy az olcsón vett, csatornázatlan telkeken, aki tehette, lakóházzá bővítette hétvégi házikóját, és most már asztalt verve követeli a belterületbe vonást, illetve lakóövezetté minősítést, ami sok esetben együtt jár a közpénzen való közművesítéssel — viszont a belső városrészek társasházainak felújítását az önkormányzatok sajnos kevéssé támogatják...

A főváros körüli zöldgyűrűből pedig mára már csak egy elvetélt álom maradt.

Javíthat-e mindezen valamit a jövő városrendezése?

A széttöredezett zöldgyűrű maradékát mindenképpen meg kellene óvni az ipari és kereskedelmi óriásberuházásoktól. Nem lenne szabad megengedni a környező települések és Budapest között még meglévő szabad térségek lakóterületté alakulását sem. Meg kellene állítani Budapest teljes összenövését az agglomerációval, akár a főváros külső kerületeiből, akár a környék településeitől indul az ki. (Az M0-s autóút keleti szektora tervezésében is ez okozza a legfőbb problémát.)

A főváros egyre fokozódó szétterpeszkedése tovább súlyosbítja a már amúgy is elviselhetetlen közlekedési zsúfoltságot. Napjainkban ugyanis a "feketevonatos" ingázást felváltotta a személygépkocsis ingázás, amit előkelően "hivatásforgalom"-nak hívunk.

A felhagyott iparterületek jövőbeni alakulása is nagyban befolyásolhatja Budapest életét. Ezek különféleképpen helyezkednek el a város egyes kerületeiben: lakóterületeken kívül, vagy mozaikosan azokkal együtt, vagy éppen a lakótelepek és a Duna között, mint a Lágymányosi iparterület, melynek nagy gyárai az új gazdasági körülményeknek köszönhetően jórészt megszűntek, vagy csökkentett intenzitással működnek. Ez a folyamat nem városrendezési tervek következménye volt.

Létezik azonban egy spontán tendencia, amely veszélyeket rejt magában városfejlesztési szempontból. A régi nagyvállalatok, mint telektulajdonosok, úgy értékesítik a területüket, ahogy arra befektetők jelentkeznek. A befektetők pedig maguk szeretnék eldönteni, hogy milyen funkciót kívánnának ide telepíteni. Szerencsére az Önkormányzatnak beleszólási joga van abba, hogy milyen tevékenységet engedélyez. Ez sok esetben viszont kínos vitákhoz vezet.

Többnyire raktározási szándékkal jelentkeznek a beruházók. Ez most a divat. Mondhatnánk úgy is, hogy támad a raktározási funkció. A számunkra oly csábítónak tűnő "EURÓPA" tulajdonképpen külvárosi szerepet szán a mi Budapestünknek...

Jelen körülmények között a városrendezést gyakorló döntéshozók feladata, hogy korlátok közé szorítsák ezeket a markánsan jelentkező szándékokat. Például csak a tömegéhez viszonyítottan nagy értékű, de nem nagy választékú termékek raktározását engedhetné az Önkormányzat ezen a területen, a dél-budai lakótelepek és a Duna között, ahol a közlekedési kapacitás már a jövőre vonatkozóan is kimerített, még azon az egyetlen teherforgalmi csatornán is, amelyen a lakott területek elkerülhetők .

Ha túlterheljük teherforgalommal a Lágymányosi iparterületet, félő, hogy a lakóterületek útjai látják majd a kárát. Nem említve azt, hogy kútba esnek azok a remények, hogy itt "technopolisz" jellegű átalakulás menjen végbe. A nagytömegű teherszállítás lezüllesztené és kevésbé vonzóvá tenné a környéket a színvonalasabb befektetők számára.

Természetesen nem az említett rendezvény szervezőinek róható fel, hogy a meghívottak nem adtak megfelelő választ. Igen tiszteletre méltó és humánus törekvés volt ennek a találkozónak a megszervezése. Bízunk a folytatásban, és sok sikert kívánunk!