Még nem jelent meg a Lélegzetben cikk az Országos Területfejlesztési Koncepcióról, holott már nyílt napot is szerveztek neki a Parlamentben, és erőteljes kihatásai lesznek a közlekedési szektorra is. Jó lenne olvasni egy feltérképező elemzést a koncepció összefüggéseiről más koncepciókkal, pl. a közlekedéspolitikai vagy környezetvédelmi anyagokkal.

Úgy gondolom, nem arányos az, ha ebben az országban állandóan csak az autópálya-építésekről és a gyorsforgalmi úthálózat nagyarányú fejlesztéséről lehet hallani, miközben a jelentősebb vasúti fejlesztések egy-két fővonalra korlátozódnak. Az emberek tudatába mesterségesen csempészik bele az autózás felsőbbrendűségét, és ezért nem csak a döntéshozók, hanem a média is felelős.

Április 7-én pl. címlapfotón jelent meg egy autópálya-lehajtó megnyitása (ami egyébként egy rendkívül forgalomgerjesztő objektum, egy nagy bevásárlóközpont megközelítését szolgálja), miközben csak a Budapest mellékletben jutott hely annak megemlítésére, hogy új motorvonatot és menetrend-tervezetet mutatott be a MÁV, ami májustól az esztergomi vonal mentén lakók színvonalasabb utaztatását szolgálja.

Az én véleményem az, hogy ez a beruházás olcsóbb lehetett, mint az autópálya-csomópont megépítése, mégis jobban szolgálja környezetünk egészségének megőrzését, mert az autójuk helyett a vonatot választó emberek kevésbé szennyezik a levegőt, és ha a vonatról villamosra, buszra vagy metróra szállnak, még a BKV-nak is nagyobb lesz a bevétele! De ez csak egy példa volt, ugyanígy mondhattam volna sok más esetet is, amikor a sokmilliárdos útépítéseket természetesnek véve hallhatunk tudósításokat, míg egy mellékvonalon történő pármilliós felújítást egetrengető eseményként, a KHVM-nek örök hálát igénylő jószívűségként tárnak elénk.

Márpedig hogyan értesül a kedves állampolgár az őt érintő közlekedési döntésekről? A médián keresztül. És hogyan értékeli azokat? Legtöbb esetben úgy, hogy az orránál fogva vezetik, hivatkoznak az EU-ra, gazdasági fellendülésre, szájába adják a választ: igen, az autópályákra szükség van, különben nem jut el a kenyér meg tejszállító kocsi a falvakba, nem áramlik be a külföldi tőke az elmaradott térségekbe. Egy kis mellékvonalra viszont nincsen szükség, mert úgyis csak tízen utaznak azon a vonaton, annak a fele is vasutas.

Ezek nem megalapozott érvek. Kérdezem én, hogy amikor Portugália belépett az EU-ba, tőlük is megkövetelték a nyugati színvonalú autópálya-hálózat kiépítését? Portugália is olyan fontos tranzitország, mint Magyarország? Nem. Nem ezért épültek ott az autópályák, és nálunk sem az Európai Unió követeli meg. Ilyen jellegű hivatalos dokumentumról még nem adott hírt a sajtó. Ellenben a magyar politikusok, a mi saját minisztereink és parlamenti képviselőink forszírozzák az útépítéseket, no meg a hírhedt "betonlobby". Nekünk, adófizetőknek kell majd az autópályák megépítéséért fizetnünk, és a károkért, amit a rajtuk haladó, vagy az éppen azokat spórolásból kikerülő gépkocsi- és kamionáradat okoz az utakban, környezetünkben és az emberi életben.

Le merem fogadni, hogy az Országos Területfejlesztési Koncepció sem áll meg a hazánkat két irányban átszelő autópályáknál, hanem újabbak megépítését is javasolja! Nem lennék meglepődve, ha a 4-es, a 6-os és a 8-as út gyorsforgalmi úttá való kibővítését is tartalmazná. De a vasútépítés terén nem hallani ilyen nagyszabású fejlesztésekről, csak a meglévő vonalak felújításáról. Még az ún. új szlovén vasúti kapcsolat is csak egy régi vonal visszaépítése, amire az elhibázott 1968-as közlekedéspolitikai koncepció miatt van szükség.

Szeretném, ha a tettekben is érvényesülne hazánkban az EU közlekedéspolitikája, miszerint a közlekedési beruházások terén a vasút élvez elsőbbséget, és ez a ráfordításokban is tükröződik (2:1 arányban!). És szeretném, ha a sajtó és egyéb médiumok is ilyen arányban és hangvételben szólnának a vasúti fejlesztési elképzelésekről.

F. J. (Debrecen)

***

Sokat javult az utóbbi években Magyarország gépjárműállománya. Ugyanakkor az utakon futó gépjárművek száma évről évre növekszik, és ezzel párhuzamosan a légszennyezettség is. Hol a határ? Hány gépjárművet bírnak el Magyarország útjai?

Új személygépkocsik eladására szükség van, hiszen járműparkunkat fiatalítani szükséges, de a forgalomban lévő gépjárművek számát stabilizálni kellene, ellenkező esetben a határ a csillagos ég. A személygépkocsi-állomány számszerű növekedése zsúfoltságot eredményez és további utak építését teszi szükségessé, ami környezetünk állapotát jelentősen rontja, és nemzetgazdasági kárt idéz elő.

Talán átgondolásra érdemes szerény ötletem, miszerint új gépjárművet csak egy tízévesnél idősebb személygépjármű egyidejű forgalomból kivonásával lehessen csak eladni. A környezetszennyezést ez az intézkedés csökkentené, és határt szabna a növekedésnek — ez utóbbi korunk környezetvédelmének legfőbb iránymutatója.

Peténé Füzesi Márta (Szeged)