kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Beszélgetések a Dunáról


A fenti címmel rendezett előadássorozatot a Duna-kör április 20 és 23 között, egyaránt körüljárva a témát a jog, a politika, az ökológia, a hajózás és a gazdaság szemszögéből.
A már egy évtizedes, igen sok publikációt látott téma szép összefoglalása volt ez a sorozat, amely nem tűzte ki céljául magának az összes részlet újbóli megvitatását, inkább szemléletbeli áttekintést nyújtott, ahol mégis felszínre került néhány kevésbé közismert részlet.
Folyóiratunk jellegének megfelelően a sok előadás közül az ökológiai és gazdasági szempontokat tárgyaló néhány előadást emel ki.
Dr. Balogh János akadémikus arra hívta fel a figyelmünket, hogy ma, amikor az Egyesült Államokban folyókat állítanak vissza lehetőség szerint minél inkább az eredetihez hasonló állapotukba, és a Világbank összefogott az IUCN-nel, hogy elejét vegyék a nagy gátak építésének a folyókon, a mi politikusaink még mindig ragaszkodnak a vízlépcsőhöz, és sokkal többet akarunk felvállalni ezzel kapcsolatban, mint amire a Hágai bíróság kötelezett minket.

Öreg kocsányos tölgy a Szigetközben
Dr. Vida Gábor akadémikus azt szorgalmazta, hogy tanuljunk a múlt hibáiból, például abból, hogy a rajnai vízlépcsők milyen pusztítást okoztak annak idején Németországban.
Az emberek egy része rendetlenséget lát a természetben, pedig ez egy rendszer, csak nehezen lehet átlátni az összefüggéseit. Ezért igyekszünk leegyszerűsíteni ezt a rendszert. Az ember természetátalakító tevékenysége ilyen irányban hat. Gond akkor van, ha ez a tevékenység már túl nagy méreteket ölt.
A természetes ökorendszer rendkívül bonyolult, és nem tudhatjuk, milyen következményei lesznek, ha megváltoztatjuk. Valószínűleg bizonyos körülmények között működni fog, mint egy autó, amiről leszereltük a féket, a dudát, a lámpát és minden más "fölösleges" dolgot.
Kérdés, hogy mi a célunk. Ha csak a gyorsaság a fontos számunkra, semmi más, akkor építhetünk rakétát is, amin nincs fék, kormány meg hasonló fölösleges dolgok. Azt viszont nem tudhatjuk, hová megy, és mikor robban fel.
"Védjük a környezetet, de védjük már az embert is" — érvelnek sokan az erőművek mellett. Fel kellene végre ismerniük ezeknek az embereknek, hogy nem csupán energiára és fogyasztói termékekre van szükségünk, hanem tiszta levegőre, vízre, talajra is.
Hogy Szigetköz és Dunakanyar szép-e, szubjektív megítélés alá esik. Nyilván van, aki számára a mérnöki számítások szerint megépített gát szebb, mint a természet sokszínűsége. Azonban ha beleszólunk a folyó természetes rendjébe, állandóan újabb és újabb problémákkal találjuk szembe magunkat, úgy, ahogy a kanyargós folyók kiegyenesítése és gátak közé szorítása óta állandó gond az aszály a folyók környékén, valamint újra és újra fenyeget az árvízveszély. Hasonlóan a vízlépcsők során újabb veszélyek jelentkeznek, mint például a belvíz szintjének lényeges változása és az ivóvizek romlása. A problémák részben kiküszöbölhetők, de ennek nyilván nem kis anyagi vonzatai is vannak. És itt arra kell gondolnunk, hogy egy beruházáshoz akkor érdemes hozzáfogni, ha az összes járulékos költséggel együtt megéri. Felvetődik hát a kérdés, miért fogtak hozzá ehhez a vízierőműhöz?
Dr. Woynarovich Elek hidrobiológus arról beszélt, hogyan akadályozza a gátépítési program a folyó öntisztulását.
Amíg hazánkat eléri a Duna, kb. 10 millió lakos tisztított vagy tisztítatlan szennyvizét vezetik bele. Csupán a házi szennyvizekkel napi 40 tonna foszfor és 120 tonna nitrogén jut a Dunába. A bejutó foszfor növényi tápanyagokban túltáplálttá teszi a vizet. Ez önmagában még nem okoz gondot, de ha nincs vízmozgás — pl. egy gát miatt —, napokon, heteken keresztül zavartalanul és tömegesen szaporodhatnak a baktériumok, az algák és a különféle alsóbbrendű állatok, minek következtében oxigénhiány, vízvirágzás, elemi nitrogénkötés stb. léphet fel, és egy idő után patogén baktériumok és vírusok jelenhetnek meg.
Amennyiben Magyarországon megvalósul a Nemcsók-féle gátépítési terv, akkor fővárosunk és más Duna-parti városaink színvonala néhány év múlva a fejlődő országokéra süllyed, mert nem lesz egészséges vezetékes ivóize.
Ferencz Csaba űrkutató elmondta, hogy ma már nem lehet kétségünk afelől, hogy a Föld egyensúlyát az élővilág tartja meg. Ha a földi élet sérül, az egész rendszer sérül. A Föld élővilágának szegényedésével mi kerülünk egyre nagyobb veszélybe. Ezért nevezhetjük a természetvédelmet embervédelemnek.
A dunai gátakat kizárólag további súlyos természetrombolással lehet megépíteni. Ha választhatunk, hogy egy alapvető értéket helyezzünk előtérbe egy nem alapvetővel, világos, hogy az alapvetőt kell előtérbe helyeznünk. Az élet — és amint láttuk, nem csupán az emberi élet — egy olyan alapvető, meghatározó érték, amellyel szemben a több energiához való jutás csak másodrendű lehet.
A hozzászólások során Csaplári Éva nyugdíjas vízépítőmérnök a szivárgással kapcsolatos problémákra hívta fel figyelmünket. Ebből a szempontból egy Pilismaróton felépülő gát még sokkal rosszabb lenne, mint a nagymarosi, mivel Nagymaroson szikla altalaj van, és a folyómedret hegyek veszik körül. Pilismaróton ez nincs meg. Duzzasztás esetén a kavicságynál erős szivárgás lépne fel, amit csak 20-30 m mély résfallal lehetne kiküszöbölni, ami viszont elvágná a természetes kapcsolatot a környék vizeivel, kútjaival.

Dr. Rabár Ferenc egyetemi tanár a közgazdasági kérdésekről szóló konferencianapon a nagymarosi vízlépcsőt a világ legdrágább tervezett beruházásának nevezte. Számítása szerint a járulékos költségekkel együtt 240 év alatt térültek volna meg a költségek. Egy ekkora beruházás esetén nem lehetünk tisztában a környezeti hatásokkal, amelyek szintén hatalmas költségeket vonhatnak maguk után. Éppen ezért teljesen érthetetlen, hogyan készíthettek gazdasági számításokat a hatásvizsgálatok előtt.
Semmi sem olyan szemet szúróan felháborító az emberek tömege számára, mint amikor a megszokott számokhoz képest nagyságrenddel nagyobb összegekkel dobálóznak felelőtlenül az illetékesek. A Bokros-csomag kapcsán az anyáktól 7 milliárd forintot vettek el, mondván, hogy csak így lehet megóvni az országot az eladósodástól. A nagymarosi vízlépcső a járulékos költségekkel együtt 300-1000 milliárd forintba került volna.
Franz Meister (Ausztria), a Szövetségi Környezetvédelmi Hivatal munkatársa arról beszélt, hogyan változtatja majd meg az áramszolgáltatás helyzetét az EU-hoz való csatlakozás.
Az EU-n belül megszűnik az áramszolgáltatók monopolhelyzete, onnan lehet vásárolni majd az áramot, ahonnan megéri. Ezért csak olyan beruházásokat érdemes végezni, ahol a lehető legalacsonyabbak a költségek.
Eddig a monopolhelyzetben lévő áramszolgáltatók átruházhatták a költségeket a fogyasztókra, de ez az EU-ban már nem lesz lehetséges. A tarifák nem feltétlenül fedezik majd a kiadásokat, és a gazdaságtalan áramszolgáltatók tönkre fognak menni.
Mivel előre tudni lehet, hogy Magyarországon egy dunai vízlépcső csakis gazdaságtalan lehet, nem Magyarország számíthat az EU támogatására. Ha mindenképpen szükségünk van erőműre, sokkal inkább megérné gáztüzelésű erőműveket építeni.
Dr. Vorsatz Diána, a Közép-Európai Egyetem munkatársa szerint az energiagondokat nem egy újabb erőmű építésével, hanem az energiahatékonyság javításával lehet elérni. Ugyanis megfelelően fejlett technológia mellett a gazdasági jólét nem függ az energiafelhasználástól. Az energiafelhasználás többé-kevésbé megegyezik a fejlett és a volt szocialista országokban, ugyanakkor a nemzeti jövedelem és az életszínvonal nagyon különböző. Vagyis van elég energiánk, csak nem megfelelően gazdálkodunk vele.
Az energiahatékonyság növelése nem csupán olcsóbb megoldás, mint az erőműépítés, emellett még számtalan előnye van: növeli a versenyképességet, sokkal kisebb beruházást igényel, gazdaságosabbá teszi az villamos eszközök használatát, és sokkal több maradandó hazai munkahelyet teremt.
Vorsatz Diána számításai szerint már azzal meg lehetne takarítani az újabb erőmű építését, ha minden család vásárolna egy energiatakarékos égőt.

Dr. Zsolnai László közgazdász, egyetemi docens a vízlépcső kapcsán Liska Tibornak azt a gondolatát idézte, miszerint a szocialista közgazdaság úgy működik, hogy magasabb politikai szempontok szerint hozzák a döntéseket.
Már 1977-ben is elismerték, hogy ez a beruházás veszteséges. Ma ez még világosabb, amikor a Világbank megköveteli, hogy a természeti tőke változásait is tartalmazzák a gazdasági számítások.
Nemcsók János azzal akarta megnyugtatni a közvéleményt, hogy nem az állam pénzéből, hanem koncessziós úton szeretné befejeztetni a vízlépcsőt. Az állam csupán a már meglévő műtárgyakkal szállna be, 1 milliárd dollár értékben, a külföldi befektetők pedig szintén 1 milliárd dollárral járulnának hozzá, és további 1 milliárd dollár kölcsönnel. Ekkora pénzösszegek befektetése után mindössze néhány 10 millió dollárnyi tiszta nyereség várható, miközben részlegesen privatizálnánk a Dunát.
"Számos esetben ha valamit nem teszünk meg, sokkal hasznosabb, mintha bármit is csinálnánk" — idézett zárásképpen egy keleti mondást az előadó.

Mikola Klára


JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.