Az utóbbi 1-2 évben mondhatni elszabadult a pokol: azelőtt "civil" nem merészelt volna kezet emelni egy közterületen álló fára, de a hivatalos metszések és koronaalakítások is ritkaságszámba mentek. Erre nincs is szükség, a fákat hagyni kell nőni — ha 30 évig nem zavarták koronájukkal az épített környezetet, miért lennének útban hirtelen a 31. évben?! Hangsúlyozom, kertvárosi fákról beszélek, fasorokról!

Ami most, ezen a télen-tavaszon történt, az példátlan, megdöbbentő, nem maradhat következmények nélkül. A fent jelzett területen egész utcákban kiirtották a fákat, a maradékot gyalázatosan megcsonkították. Ép, eredeti koronájukkal díszelgő fákat már csak elvétve (pl. a Hárfa utca bizonyos részein) lehet találni.

Mint tudjuk, a fakivágás engedélyhez kötött. Ez macerás (kérvényt kell benyújtani a kerületi Önkormányzathoz stb.), ezért egyszerűbb módszer jött divatba: eltávolítják a koronát, a törzset középmagasságban egy vízszintes vágással csonkolják. A "fa" ott marad, de kihajtani már soha nem fog — meghalt. Ez azért is "praktikus", mert így nincs kötelezettség új fa ültetésére sem, hiszen ott áll még a régi.

Ez történt Újpesten a Fóti út teljes hosszában a páratlan oldalon. Döbbenetes látvány több kilométeren keresztül, s ráadásul egy nagy — főleg teher — forgalmat lebonyolító és ebből adódóan erősen szennyezett levegőjű úton. A Vákuumtechnikai Gépgyár teljes hosszában több buszmegálló is van. A rombolás az ottani fákat sem kímélte. Ez annál is inkább érthetetlen, mivel váróházikók hiányában most már semmi sem véd az eső és az egyre gyilkosabb napsütés ellen egy olyan járat esetében, amely csúcsidőn kívül 20 percenként jár.

A másik nagy merényletet a Bajza utcai fasor ellen követték el. Hatalmas juharfák ezek, a Bajza utcát a kertváros egyik legszebb utcájává tették — most sírás nélkül nem tudok azokra a fényképekre nézni, amelyek az esztelen pusztítást dokumentálják. Tette ezt az Újpesti Önkormányzat csatornaépítés ürügyén a vegetációs időben, tehát kizöldült lombkoronájú fákkal. Ugyancsak lombfakadás után, áprilisban csonkolták végig pl. a Nagy Sándor utcát és még számtalan másikat.

Ez precedenst teremtett: ha hivatalosan lehet, nem büntethetik a magánakciókat sem: "beindult" a lakosság. Most az a gyakorlat itt újpesten, hogy bárki büntetlenül nyesheti, faraghatja, csonkíthatja, kipusztíthatja a háza előtt álló fákat.

Számtalan esetben (pl. Madách utca, Vécsey utca) ha egy ház gazdát cserél, vagy új ház épül, az új tulajdonos azzal kezdi, hogy megszabadul a háza előtt álló fáktól. Egy másik "jól bevált" módszer, ha egy fát nem engedünk megnőni: minden évben 10-20 centisre visszavágjuk az ágait — ennek jellemző példái láthatók pl. a Lotz Károly utcában.

Ugye, Önökben is felmerül a kérdés, hogy miért irtja egy kertvárosi lakos a fákat, akkor, amikor kertvárosban lakni, pontosan a sok zöld, a természet közelsége és az áhított tisztább levegő miatt mindenki álma?! Nos, a válasz igen egyszerű: a Fa piszkít! Lehullik a virágja, termése és főleg ősszel a lombja! Seperni kell a járdát, merthogy ellenkező esetben megbüntethetik a háztulajdonost. A takarítás nemszeretem-tevékenység Magyarországon, és egyébként is: mi történjék a rengeteg lehullott levéllel? Az Önkormányzat nem tudja, vagy inkább nem akarja megoldani a problémát, inkább szemet huny a fapusztítás felett. Ráadásul a pusztító esetenként értékes faanyaghoz is jut — ingyen.

Több mint 10 évvel ezelőtt megrázó és felrázó erejű kiállítást láttam Bécsben a Természettudományi Múzeumban. A kiállítás Németországból érkezett és sok száz fényképen keresztül tárta elénk az akkori Nyugat-Németországon végigsöprő fairtási hullámot, a beton, az aszfalt elsöprő diadalútját a zöldterületekkel szemben. Hát most itt van, ideért hozzánk is ez a hullám, és hurrikánként söpör majd végig az országon. A nagyvárosokban — főleg Budapesten — már akadálytalanul garázdálkodik. Kik és mikor fogják megállítani?!

Benkő Zsuzsa