kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Az önkormányzatok gazdálkodásáról

A Levegő Munkacsoport eddig készített alternatív költségvetési javaslatai általában országos szinten igyekeztek környezet- és emberbarátabbá tenni a gazdaságot. Természetesen ezen javaslatok megvalósítása kedvezően hatna az önkormányzatokra is. Az alábbiakban néhány olyan újabb javaslatot vetünk fel, amelyek egészen közvetlenül érintik az önkormányzatok gazdálkodását.
Tapasztalataink szerint környezetvédelmi ügyekben egyre több az ellentét a lakosság és az önkormányzatok között. A Levegő Munkacsoporthoz nap mint nap fordulnak egyszerű állampolgárok, lakossági csoportok és helyi civil szervezetek azzal a kéréssel, hogy segítsünk megvédeni lakóhelyük zöldterületeit a beépítéstől, egy tervezett új út vagy benzinkút ártalmaitól, illetve egyéb környezeti veszélyektől. Ezekben az esetekben előfordul, hogy az érintett önkormányzat választópolgáraiknak akarata szerint cselekszik (pl. így tett Pilisborosjenő, Üröm és Budapest III. kerületének önkormányzata, amikor elutasította az M0-s út építését területükön). A helyi képviselők azonban gyakran az önkormányzat pillanatnyi pénzbevételeinek növelését tekintik elsődlegesnek, és figyelmen kívül hagyják a lakosság és az egész település hosszabb távú érdekeit. Ebben természetesen ők is hibát követnek el, de alapvetően hibás az a gazdasági rendszer is, amely őket ilyen döntésre ösztönzi.
Az alábbiakban néhány elképzelést vetnék fel arra vonatkozóan, hogy miként lehetne ezt a helyzetet megváltoztatni gazdasági eszközökkel. Javaslataimat vitaindítónak szánom, és várom a tisztelt Olvasók észrevételeit. Természetesen a javaslatok esetleges megvalósítása előtt részletes társadalmi hatásvizsgálat és széles körű tájékoztatás szükséges.
A fa ára
Az egyik leggyakrabban előforduló eset, hogy az önkormányzat zöldterületet ad el egy befektetőnek. A zöldfelület ugyanis nem hoz pénzt az önkormányzatnak, azonban a fenntartása általában az önkormányzat költségvetését terheli.
Ez a megállapítás azonban csak az önkormányzat közvetlen és azonnali bevételeire igaz. A zöldterületek mennyisége és minősége ugyanis alapvetően meghatározhatja egy település lakhatóságát és vonzerejét, azt, hogy milyen rétegek költöznek oda, milyen közbiztonság alakul ki, mennyire kedvelik a turisták stb. A zöldterületek hiánya, illetve rossz állapota hozzájárul egy település vagy településrész lepusztulásához, ami hosszabb távon sokkal többe kerül, mint amekkora összeget az önkormányzat "megtakaríthat" a zöldfelületek elhanyagolásával. Sajnos, az önkormányzatok többnyire nem veszik figyelembe ezeket a szempontokat.
Ennek a helyzetnek a megváltoztatását segítené elő többek között a növényzetnek a reális áron történő értékelése. Jelenleg ugyanis egy fa kivágása esetén annak pénzbeni értékét általában tűzifaértékben szokták meghatározni, ami pedig távol áll az élő fa valóságos értékétől. Ez utóbbinak ugyanis tucatnyi olyan funkciója van, ami tűzifáénál nagyságrendileg értékesebb. (Ez mindenütt igaz, de különösen érvényes a sűrűn lakott településrészekre.) A fák és egyéb növények valódi értékének kiszámításának módszertanát Dr. Radó Dezső, a Levegő Munkacsoport Szakértői Testületének elnöke és kollégái már kidolgozták, és azt a Belügyminisztérium ajánlásként közzé is tette. Az önkormányzatok viszont nem sietnek ezt bevezetni — feltehetően a fentebb említett okok miatt.
A föld ára
Köztudott, hogy Magyarországon a föld jóval kevesebbért vásárolható meg, mint az Európai Unió országaiban. Az okok elemzése nem ennek a cikknek a tárgya, itt csak arra az abszurditásra hívnám fel a figyelmet, hogy az egyik legfontosabb vagyonunkat tizedannyiért áruljuk, mint tőlünk nyugatra.
Különösen alacsony áron kelnek el a zöldfelülettel borított földek, hiszen a növényzet értékét alig veszik számításba. Az önkormányzatok így előszeretettel bocsátják áruba ezeket a földeket, hiszen egy gyár, bevásárlóközpont vagy akár lakóépület megépülésével ezek a területek sokkal "értékesebbé" válnak (legalábbis a jelenleg alkalmazott árak mellett). Az már kevésbé érdekli őket, hogy a zöldfelületek pusztulása ökológiailag mekkora károkat okoz a településeknek (és az egész országnak), és hogy hosszabb távon ezek a károk nagyobbak lehetnek, mint az eladásukkal megszerzett bevétel.
A megoldás véleményem szerint a már egyébként is létező, de rendkívül alacsony földvédelmi járulék emelése lenne. (A termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény szerint egyszeri földvédelmi járulékot kell fizetni a termőföld más célú hasznosítása esetén.) Ugyanakkor a járulékot ki kellene terjeszteni minden zöldfelülettel borított területre. A járulék mértéke meghatározott övezetenként eltérő lehetne (például az adott telek árának a tízszerese), de mindenképpen akkorának kellene lennie, hogy visszatartsa a beruházókat attól, hogy szemet vessenek a zöldterületekre. Az önkormányzatokat pedig az is visszatartaná a zöldterületek eladásától, hogy a földvédelmi járulék a központi költségvetésbe folyna be, nem pedig az érintett önkormányzatokhoz.
Ennek az intézkedésnek további előnye lenne, hogy az önkormányzatokat és a beruházókat egyaránt inkább a lepusztult lakó- és iparterületek felújítására ösztönözné.
Az ipar ára
Az önkormányzatok minden lehetséges eszközzel igyekeznek magukhoz csábítani a nagybefektetőket, gyakran figyelmen kívül hagyva a környezet- és egészségvédelmi szempontokat. Ennek számos oka van, itt azonban csak egy tényezőre térnék ki: az iparűzési adóra. Ez az adófajta számos önkormányzatnak egyik fontos bevételi forrása. (Például a Fővárosi Önkormányzat 1998. évre tervezett 189 milliárd forint összbevételében az iparűzési adó 28 milliárdot tesz ki, vagyis 15 százalékot.) Tehát emiatt is óriási a verseny az önkormányzatok között az ipari üzemek, bevásárlóközpontok, erőművek és egyéb környezetkárosító létesítmények "megszerzésére". Ezt a káros versenyfutást visszafoghatná az iparűzési adó fokozatos eltörlése. (Ugyanakkor országosan növekedne a foglalkoztatottság.)
A környezetszennyezés ára
Mivel a fent említett javaslatok megvalósítása esetén az önkormányzatok számottevő bevételtől esnének el, ezeket valamilyen módon ellentételezni kell. A "fizessen a szennyező" elv következetes alkalmazása bizonyos mértékig helyi szinten is megoldást kínálhat erre. (Ezek az intézkedések mindazonáltal csak kiegészítő szerepet játszhatnak. A zöld államháztartási reform megvalósítása elsősorban a kormány és az Országgyűlés feladata.)
A terület az egyik legfontosabb vagyonunk. Amikor az egyik legkörnyezetszennyezőbb termékről, a gépjárműről van szó, az önkormányzatok teljesen elfelejtkeznek erről a tényről. Figyelmen kívül hagyva a piacgazdaság elveit is, a közterületeket általában ingyen bocsátják a gépjármű-tulajdonosok részére. Sem gazdasági, sem környezetvédelmi szempontból nem található ésszerű indok arra, hogy egy gépjármű esetén miért nem kell az elfoglalt közterületért fizetni.
Bár helyenként bevezettek már parkolási díjakat, ezek is általában egy nagyságrenddel alacsonyabbak, mint amennyit az adott terület értéke indokolna. (Például egy könyvárusító asztal közterületen történő helyfoglalásáért egyes önkormányzatok naponta négyzetméterenként 1000 forintot is elkérnek. Hasonlítsuk ezt össze egy hét négyzetmétert elfoglaló gépkocsira kivetett parkolási díjjal!) Azonban ma még a fizető gépjármű-parkolás és -tárolás is ritka.
A közlekedésnél maradva, be lehetne vezetni városi úthasználati díjakat (ld. a Lélegzet 1991/13., 1991/15., 1992/9—10. és 1995/5. számát!). Emelni lehetne a gépjárműadót is, amelynek egy része az önkormányzatok bevételeit gyarapítja.
A luxusingatlanok a benne lakók számához viszonyítva az átlagosnál általában jóval több területet foglalnak el, több energiát használnak, több hulladékot termelnek. Ezért ezekre egy többlet-ingatlanadót vethetnének ki az önkormányzatok.
A fentieken kívül meg kell vizsgálni, hogy milyen egyéb helyi adókkal és díjakkal lehetne sújtani a környezetszennyező tevékenységeket és termékeket.

Az ember ára
Jelenleg az önkormányzatok nem eléggé érdekeltek abban, hogy a településükön az emberek minél több személyi jövedelemadót fizessenek. Az szja ugyanis közvetlenül az állami "nagy kalapba" megy. Minden önkormányzat elsősorban a lakosaik számának arányában kap vissza belőle egy részt, és csak egy viszonylag kis részét a településen befizetett szja arányában.
Ha viszont az önkormányzatok jobban érdekeltek lennének a településükön befizetett szja növelésében, akkor valószínűleg folyamatosan (nem csak a választási kampány időszakában...) törekednének arra, hogy az ott élők jól érezzék magukat saját lakhelyükön.
Ezért javaslom, hogy bizonyos határok között az önkormányzatok döntsék el, hogy a saját településükön mekkora legyen az szja. (Svédországban ilyen rendszer működik.)
Ez a javaslat látszólag ellentmond a Levegő Munkacsoport azon törekvéseinek, hogy csökkenjenek az emberi munkát sújtó adóterhek. A Levegő Munkacsoport azonban azt is javasolta, hogy először a társadalombiztosítási járulék mértékét csökkentsék, és csak később az szja-ét. Továbbá nem az szja eltörlését javasolta, hanem annak mérséklését. Ez utóbbit pedig az "állami résszel" kellene kezdeni, nem pedig az "önkormányzati résszel".
Véleményem szerint az az ellenérv sem állja meg a helyét, hogy a javasolt változtatás lehetetlenné tenné az esélyegyenlőségek megteremtését a különböző helyzetű településeken. (Ezzel kapcsolatban Dr. Gémesi Györgynek, a Magyar Önkormányzatok Szövetsége elnökének a Lélegzet 1997/11. számában megjelent álláspontjával értek egyet.)
Az erkölcs(telenség) ára
Az erkölcsök általános romlása egyebek mellett súlyos gazdasági károkat is okoz az országnak. Különösen káros az állami és önkormányzati vezetők erkölcstelen magatartása, hiszen az ő viselkedésük mintát ad az egyszerű állampolgároknak is, akik (amint azt számos történelmi tapasztalat és az újabban elvégzett szociálpszichológia vizsgálatok is bizonyítják) igen gyakran követendő példaként tekintik azt.
Ez az egyik leginkább megfontolandó érv amellett, hogy meg kell változtatni azokat a gazdaság-pénzügyi szabályozókat, amelyek a környezet pusztítására és a lakosság egészségének veszélyeztetésére ösztönzik az önkormányzatokat. Reméljük, hogy az új kormány mielőbb hozzákezd e feladat megvalósításához.

Lukács András


JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.