Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezete (KKDSZ)

Meggyőződésünk, hogy elképzeléseink megvalósítása hozzájárulna a kormány programjában is megfogalmazott célok eléréséhez, nevezetesen:

— a gazdasági szerkezet korszerűsítésének felgyorsításához,

— a munkanélküliség csökkentéséhez

— a hazai munkaerő versenyképességének növeléséhez,

— a külkereskedelmi mérleg javításához,

— a nyersanyagok és az energia hatékonyabb felhasználásához,

— a társadalmi feszültségek mérsékléséhez,

— a szociális ellátás kedvezőbbé tételéhez,

— az oktatás, a kultúra, az egészségügy és a tudományos kutatás helyzetének jobbításához,

— a környezet állapotának és a lakosság egészségének javításához, valamint

— az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk hatékonyabb előkészítéséhez.

Ajánlásaink megvalósítását költségvetés-semleges módon képzeljük el, vagyis nem kívánjuk növelni az állami újraelosztás mértékét az 1998. évihez képest. Aggodalommal tekintünk viszont a kormánynak arra a — sajtóban megjelent — elképzelésére, hogy négy százalékponttal csökkenti az államháztartási újraelosztás mértékét. Ez a gyakorlat ugyanis az elmúlt években súlyos társadalmi deficitet eredményezett, hosszú távon is nehezen helyrehozható károkat okozva az országnak. A kisebb arányú állami újraelosztás nem feltétlenül jelentené azt, hogy kevesebb pénz jut a gazdaságnak, hiszen az államháztartási bevételek szinte azonnal újra megjelennek a gazdaságban, és keresletet teremtve élénkítik azt. Ezen indokok miatt szükségesnek tartjuk átfogó társadalmi és gazdasági hatásvizsgálat készítését az állami újraelosztás mértékéről történő bármilyen döntés meghozatala előtt. A csökkentés egyébként veszélyeztetné Magyarország csatlakozását is az Európai Unióhoz, mivel az EU forrásaihoz csak megfelelő hazai hányad biztosításával juthatunk. Ugyanakkor, amennyiben hozzájutunk az EU-támogatásokhoz, akkor csak a hazai hozzájárulást tekintve az államháztartási újraelosztás mértéke valóban csökkenhet. Amennyiben a kormány is így gondolja a csökkentést, akkor ezzel egyetértünk.

A sajtóból és egyéb forrásokból szerzett értesüléseink szerint ajánlásaink egy része megvalósítandó feladatként szerepel a kormány jövő évi költségvetési terveiben, amit örömmel fogadtunk.

Az élőmunka terheit összességében javasoljuk csökkenteni. Tehát a kormány által tervezett egyes intézkedések, mint például az adó- és járulékfizetés indokolt kiterjesztése, ebből a szempontból ne semlegesítsék az élőmunka-terhek össztömegét mérséklő lépések hatását.

1.1. A társadalombiztosítási járulék csökkentése — A magas társadalombiztosítási járulék a foglalkoztatottságot és a versenyképességet hátrányosan befolyásoló tényezők közé tartozik. Ezért számottevő csökkentése indokolt.

1.2. A személyi jövedelemadó csökkentése — Az infláció és az aktív dolgozók számának figyelembevételével az szja-ról szóló törvényeket úgy kell módosítani, hogy az egy főre jutó szja reálértékben átlagosan csökkenjen. Ezen belül különösen fontosnak tartjuk a gyermekek, illetve eltartottak utáni adókedvezmény növelését.

2.1. Közlekedés

Jelenleg a gépjármű-közlekedés árai nem fedezik e tevékenység összes költségét, így például az általa okozott környezeti és egészségi károkat. A gazdasági ésszerűség és a társadalmi igazságosság egyaránt megköveteli a külső költségeknek a beépítését az árakba. Ez felel meg az Európai Unió követelményeinek is. (Az 1995-ben megjelent "Igazságos és hatékony árak felé a közlekedésben" című zöld könyv és az 1998-ben közzétett "Az infrastruktúra igazságos megfizettetése" című fehér könyv egyértelműen rögzíti az EU e téren elhatározott politikáját. A dokumentum nem hagy kétséget afelől, hogy az Európai Unió minden tagországában jelentősek a közúti személy- és teherszállítás azon költségei, amelyeket nem a használó fizet, és hogy ezeket a költségeket érvényesíteni kell a közlekedés áraiban.) Az Európai Közlekedési Miniszterek Konferenciájának (CEMT) idén májusban Koppenhágában elfogadott CEMT/CS(98)5/FINAL számú határozata felhívja a tagországokat, hogy a lehető leghamarabb kezdjék meg a külső költségek teljes beépítését az árakba. Ezt az adók és díjak emelésével kell elérni oly módon, hogy a társadalom adóterhei összességében ne növekedjenek. A határozat szerint a nemzeti kormányoknak széles körű felvilágosítómunkát kell végezniük annak érdekében, hogy a közvélemény elfogadja és támogassa a külső költségek érvényesítését a közlekedés áraiban.

2.1.1. A benzin jövedéki adójának az előző évi fogyasztói árindexszel legalább azonos mértékű emelése — A benzin fogyasztási, ill. jövedéki adójának emelése az elmúlt években folyamatosan elmaradt az általános infláció mértékétől. Ez a környezetszennyezés és az (import) energiafogyasztás indokolatlan kedvezményezését jelentette. Ezt a folyamatot kell megállítani, ill. visszafordítani.

2.1.2. A gázolaj jövedéki adójának a benzin jövedéki adójának szintjére történő emelése — Szakmai szempontból semmi sem indokolja, hogy a gázolaj jövedéki adója alacsonyabb legyen, mint a benziné. A dízelmotorok kipufogógáza általában veszélyesebb a környezetre és az egészségre, mint a benzinmotoroké. A dízeljárművek általában tehergépkocsik és egyéb haszonjárművek, amelyek az utakat is sokkal jobban rongálják, mint a személygépkocsik. A gázolaj áfa-ja visszaigényelhető, ami további kedvezményt jelent. Svájc és Nagy-Britannia ezért egységesítette a gázolaj és benzin adóját, és az EU általában is ezt szorgalmazza. A hazai egységesítést fokozatosan javasoljuk megvalósítani. Első lépésként 1999-ben a gázolaj jövedéki adójának az ausztriai szintre történő emelését tartanánk célszerűnek.

2.1.3. Jövedéki adó kivetése a Magyarországra külföldről belépő gépjárművekre — Ez az intézkedés elsősorban az üzemanyag-csempészet és az ezzel összefüggő környezetszennyezés visszaszorítását célozza. Ezt az adót azon gépjárművekre javasoljuk bevezetni, amelyek naponta egy alkalomnál többször lépik át a határt. Ezen túlmenően a tehergépjárműveknél egyszeri belépés esetén érvényt kell szerezni annak a már jelenleg is létező jogszabálynak, amely szerint legfeljebb 200 liter üzemanyagot hozható be vámmentesen. Ezek az intézkedések javítanák a hazai fuvarozók versenyképességét is.

2.1.4. A külföldi tehergépjárművek gépjárműadójának emelése és az adókedvezmények eltörlése — A külföldi gépjárművek adójának mértékét 1991-ben állapították meg, és azóta sem igazították az inflációhoz. Jelenleg a külföldi tehergépjárművek mintegy 90 százaléka úgy halad át országunkon, hogy még ezt az adót sem fizeti meg, miközben hatalmas károkat okoz a környezetben, az utakban, az emberek egészségében. Ki kell dolgozni és meg kell valósítani ezen tehergépjárművek megadóztatásának EU-konform módszerét. Ezt úgy célszerű megvalósítani, hogy minden tehergépjárműre (hazaira és külföldire egyaránt) tonna-kilométeren alapuló környezetterhelési díjat vetünk ki, viszont a hazai tehergépjárművek esetén ezt egyéb módon (más adó beszámításával) ellensúlyozzuk. Javasoljuk külön adó bevezetését a 200 km-nél nagyobb távolságra fuvarozó, 12 tonna összsúlyt meghaladó tehergépkocsikra (Ehhez hasonló javaslat már egy korábbi, a KHVM által készített kormány-előterjesztés tervezetében is szerepelt.)

2.1.5. A belföldi gépjárműadók emelése — A gépjármű-forgalom okozta károk és az infláció egyaránt indokolják ezt az intézkedést.

2.1.6. A belföldi gépjárműadó-kedvezmények mérséklése — Károsanyag-kibocsátásuktól függően egyes tehergépjárművek jelentős (bizonyos esetekben 90%-os) adókedvezményt élveznek. Tekintettel arra, hogy a tehergépjárművek üzemeltetői csak egy részét fizetik meg mindannak a költségnek és kárnak, amelyet okoznak, nem indokolt az ilyen mértékű adókedvezmény. Ezért ennek csökkentését javasoljuk.

2.1.7. A külföldi kiküldetések napidíjára a tb-járulék és a személyi jövedelemadó egységesítése — Jelenleg a tehergépjármű-közlekedés kedvezményben részesül: ennél a tevékenységnél a napidíj jóval magasabb szintig mentesül az szja és tb-járulék befizetésétől, mint az egyéb tevékenységeknél. Ezt a megkülönböztetést javasoljuk megszüntetni, mivel ellentétes az EU és a WTO (Kereskedelmi Világszervezet) előírásaival.

2.1.8. A közúti gépjárműbalesetek költségeinek az üzleti biztosítókkal történő megfizettetése — A közúti balesetek egészségügyi költségeit (gyógykezelés, táppénz stb.) jelenleg a társadalombiztosítás fizeti. Ez méltánytalan és ésszerűtlen. E terheket az üzleti biztosítóknak kell viselniük.

2.1.9. A személygépkocsi-használat elszámolásának szigorítása — Jelenleg a személygépkocsi-használat nagy részét adómentesen elszámolhatják a cégek. Ez a környezetszennyezés növelésére és az adózás alóli kibújásra ösztönöz. Tudomásunk szerint a szigorításra a PM-ben és a KHVM-ben is történtek kezdeményezések.

2.1.10. Jövedéki adó kivetése a propán-bután gázra mindenfajta felhasználás esetén — Az indoklás részben ugyanaz, mint a HTO-ra kivetett jövedéki adó esetében: csak így lehet behajtani a járművek üzemanyagaként használt PB-gáz jövedéki adóját. Másrészt a vele versenyhelyzetben lévő HTO és tüzelőolaj után is kell jövedéki adót fizetni, így a jelenlegi helyzet véleményünk szerint sérti a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvényt. A jövedéki adó kivetésével egyidejűleg kompenzációs rendszert is be kell vezetni a PB-gázzal főző, ill. fűtő háztartások részére. Mivel ennek kidolgozására időre van szükség, ez az intézkedés valószínűleg nem vezethető be 1999. január 1-jével.

2.2. Energia

A földgáz és a villamos energia árai Magyarországon jóval alacsonyabbak, mint az Európai Unió országaiban. Ezt a különbséget az EU-hoz történő csatlakozásunkig meg kell szüntetni. Ugyanakkor az EU a külső költségek érvényesítése céljából ezekre az energiahordozókra is külön adót kíván kivetni. Ezt többek között a "Commission Communication. Environmental Taxes and Charges in the Single Market (97/C 224/04)" című nyilatkozatában megerősítette. A "Proposal for a Council Directive. Restructuring the Community Framework for the Taxation of Energy Products" című, 1997-ben megjelent és 1998 szeptemberében kiegészített direktíva-tervezet elfogadása esetén az energiaadók — és így az árak — emelése a gyakorlatban is megvalósul. Magyarországnak alkalmazkodnia kell ezen előírásokhoz, s minél előbb kezdjük meg, annál könnyebben tudjuk megvalósítani. Sürgető feladat, hogy legalább a jelenlegi ausztriai árak szintjére emeljük a hazai energiaárakat.

2.2.1. A vezetékes energiahordozók áfa-jának emelése — Semmilyen ésszerű gazdasági indok nem található arra vonatkozóan, hogy a súlyosan környezetszennyező és főleg importnyersanyagot tartalmazó földgázt és villamos energiát miért sorolták az alacsonyabb (12%-os) áfa-kulcsba. A többi ipari termékhez és az üzemanyagokhoz hasonlóan ezek áfa-ját is a 25%-os kulcsba kell tenni. (Ezzel egyidejűleg olyan tarifaátrendezést javaslunk, amely kompenzációt nyújt a lakossági kisfogyasztóknak, s ugyanakkor nem csökkenti az energiaszolgáltatók bevételeit.)

2.2.2. Az atomenergia befizetéseinek növelése — A Központi Nukleáris Pénzügyi Alaphoz történő befizetéseket úgy kell növelni, hogy az fedezetet nyújtson a mecseki uránbánya rehabilitációjára. Ehhez módosítani szükséges az atomenergiáról szóló 1992. évi CXVI. törvény 62. és 63. §-át.

2.2.3. Külön energiaadó kivetése a termelői (nagyfogyasztói) földgáz-, kőolaj-, szén- és villamosáram-felhasználásra — Az energiafelhasználók jelenleg nem fizetik meg az általuk okozott károk és költségek számottevő részét. Az adó kivetése azért is indokolt, mert jelenleg az energiaárak jórészt komoly mértékben elmaradnak az EU-országok szintjétől mind a nagyfogyasztóknál, mind a lakossági felhasználóknál. Ez utóbbiak esetén viszont az áremelés ellensúlyozására megfelelő tarifa- és kompenzációs rendszer kidolgozására, valamint társadalmi egyeztetésre van szükség, ami hosszabb időt igényel, és így 1999-ben — a 2.11. pontban leírt áfa-emelésen túlmenően — nem tűnik megvalósíthatónak. A nagyfogyasztóknál viszont nem merül fel ilyen akadály.

2.3. Élvezeti cikkek és luxustermékek

2.3.1. Az élvezeti cikkek jövedéki adójának a fogyasztói árindexet meghaladó mértékű emelése — Az élvezeti cikk (dohány és alkohol) fogyasztási (jövedéki) adójának emelése az elmúlt években rendszeresen elmaradt az inflációtól. Ez tulajdonképpen az egészségkárosítás ösztönzését jelentette. 1999. január 1-jétől ezen adóknak az élvezeti cikkek adójának osztrák szintre történő emelése célszerű lenne.

2.3.2. Luxuscikkek adója — Egyes jól körülhatárolható luxuscikkekre (pl. nagy értékű gépkocsik, nagy értékű ékszerek, luxusszolgáltatások) külön fogyasztási adó kivetése lenne célszerű. A részletesebb kimunkáláshoz idő szükséges, ezért ezt az adót valószínűleg csak 2000-től lehet bevezetni. Mivel ez az adó elsősorban az importtermékeket sújtaná, bevezetése javítaná a hazai termékek versenyképességét. Ezt az intézkedést a vámszintnek az utóbbi időben végrehajtott csökkentései is indokolják.

2.3.3. Adó az erőszak mozgóképi bemutatására — A televízióban, a mozikban, a videofilmeken rendkívül elszaporodott az erőszakos jelenetek megjelenítése. Ez hozzájárul számos, a társadalom számára rendkívül kedvezőtlen jelenség terjedéséhez (devianciák, bűnözés stb.). Mindez pénzben is kifejezhető károkat okoz az egész társadalomnak. Ezen indokok miatt az ilyen jelenetekre különadó bevezetését javasoljuk.

2.4. Zöldfelület-védelem

2.4.1. A földvédelmi járulék emelése — A földvédelmi járulék jelenleg olyan alacsony, hogy nem ösztönöz eléggé a termőföld megőrzésére. Ezért mértékét sokszorosára kell emelni. Ezt az is indokolja, hogy Magyarországon a föld ára csak töredéke a nyugat-európai áraknak. A járulék emelése megakadályozhatja egyik legfontosabb nemzeti vagyonunk elkótyavetyélését. Egyúttal a zöldmezős beruházások helyett a barnamezős (a felhagyott ipari és egyéb leromlott, zöldfelülettel nem fedett területen történő) beruházások megvalósítását ösztönzi, ami környezetvédelmi szempontból is sokkal előnyösebb.

2.4.2. A földvédelmi járulék kiterjesztése — A földvédelmi járulékot nemcsak a település külterületén, művelési ágban nyilvántartott területre kellene kivetni, hanem minden olyan területre, amely jelenleg zöldfelület, illetve be nem épített terület (potenciális zöldfelület). Továbbá, az ilyen jellegű belterületi földeken a földvédelmi járulék jóval magasabb legyen, mint a külterületen. Továbbá — a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény rendelkezéseivel ellentétben — akkor is meg kellene fizettetni a földvédelmi járulékot, ha az adott területen lakóépületekkel vagy egyéb módon kívánják a termőföldet, ill. beépítetlen területet felszámolni.

2.4.3. A fák és cserjék értékmeghatározásánál a Radó-féle módszer kötelezővé tétele — Jelenleg egy fa kivágása esetén annak pénzbeli értékét általában tűzifaértékben szokták meghatározni, ami távol áll az élő fa valóságos értékétől. Ez utóbbinak ugyanis tucatnyi olyan funkciója van, ami tűzifáénál nagyságrendekkel értékesebb. (Ez mindenütt igaz, de különösen érvényes a sűrűn lakott településrészekre.) A fák és egyéb növények valódi értékének kiszámításának módszertanát Dr. Radó Dezső és munkatársai kidolgozták, és azt a Belügyminisztérium ajánlásként közzé is tette. Mielőbb kötelezővé kellene tenni a Radó-féle módszer alkalmazását, és az így befolyó összegeknek a központi költségvetés bevételeit kell gyarapítaniuk. (Ezáltal a tulajdonos sem válik érdekeltté a fa kivágásában.)

2.5. Környezetterhelési díjak, környezetvédelmi termékdíjak