Díjmentes autópályákat!
A Levegő Munkacsoport 1998. szeptember 4-i ülésén megvitatta az autópálya-díjakkal kapcsolatban kialakult helyzetet, és úgy döntött, hogy nem támogatja sem a kapus, sem a matricás rendszert.
A Levegő Munkacsoportnak határozott álláspontja, hogy újabb autópálya-szakaszokon nem szabad semmiféle díjfizetést bevezetni, a meglévő fizető szakaszokon pedig lehetőség szerint el kell azt törölni. (Ez utóbbival kapcsolatban azonban csak akkor tudnánk valóban megalapozott véleményt mondani, ha megismernénk a jelenleg titkosan kezelt koncessziós szerződéseket.)
A fenti álláspont talán sokakban megütközést kelt, hiszen a Levegő Munkacsoport megalakulása óta következetesen kiállt a "használó (szennyező) fizessen!" elv gyakorlati megvalósítása mellett. Amint azonban az alábbiakból kitűnik, ez esetben sem ennek az elvnek a feladását, hanem következetes alkalmazását szorgalmazzuk.
Továbbra is teljes mértékben egyetértünk azzal az állásponttal, hogy az autópályák építésének, fenntartásának és üzemeltetésének tetemes költségeit azoknak kell megfizetniük, akik azt használják. A költségeket azonban nemcsak az autópályák, hanem minden út esetében a használóknak kellene megfizetniük. Márpedig a települések belterületein szintén hatalmas összegekbe kerül az utak építése és fenntartása, ráadásul általában sokkal drágább a terület, továbbá jóval súlyosabb károkat okoznak a forgalmi torlódások és a környezetszennyezés, mint a külterületeken haladó autópályák esetén. Az Európai Közlekedési Miniszterek Konferenciájának (ECMT) nemrég megjelentett, Hatékony közlekedést Európának A külső költségek érvényesítésének módjai* című dokumentuma többek között az alábbiakat tartalmazza e témával kapcsolatban:
"A közlekedés külső költségei** a városi környezetben különösen magasak. A forgalmi torlódások elsősorban a városokra jellemzőek, egy kilogramm szennyezőanyag hatása az emberi egészségre sokkal ártalmasabb, mint vidéken, mivel a városokban jóval több embert érint, és a zajnak egy jármű-kilométerre jutó zavaró hatása is számottevően nagyobb a sűrűn lakott területeken, mint azokon kívül. Ennek megfelelően a külső költségek érvényesítésénél meg kell különböztetni a városi és vidéki területeket."
Az ECMT javaslata a használóra kivetendő többletdíjakra városban és vidéken
ECU/jármű-kilométer***
A dokumentum szerint annak érdekében, hogy a külső költségeket beépítsék az árakba, a jelenlegieken felül az alábbi táblázatban szereplő díjakat kellene kivetni a közlekedés résztvevőire.
Tehát az ECMT szerint általában jelentősen kell emelni a személy- és tehergépkocsikat terhelő adókat és díjakat. Ezen belül viszont a személyautókra 55 százalékkal, a teherautóra pedig 110 százalékkal magasabb többletdíjat (vagy adót) kellene kivetni a városokban, mint vidéken.
A fentieket figyelembe véve a Levegő Munkacsoport továbbra is szorgalmazza a közúti gépjármű-közlekedésen lévő adók és díjak számottevő emelését. Ennek sok változata van (üzemanyagadó, gépjárműadó, kötelező biztosítás, parkolási díj stb.), itt azonban a fentiekkel összefüggésben csak az egyikre hívnánk fel külön a figyelmet: a városi úthasználati díjra, amely világ több városában már jól működik.**** A városba, illetve a városközpontba történő belépésnél már fizetni kell Szingapúrban, Oslóban, New Yorkban és néhány más városban, a közeljövőben pedig Hollandia és Nagy-Britannia egyes nagyvárosaiban is be kívánják vezetni. Magyarországon ezt a díjfizetést véleményünk szerint elsőként Budapest közigazgatási határainál lenne célszerű alkalmazni, ugyanis a közúti közlekedés ártalmai a fővárosban naponta két és fél millió embert sújtanak. Itt, az ország területének fél százalékán kerül kibocsátásra a gépjárművekből származó összes káros anyag közel 25 százaléka. E szennyezésnek a 60 százalékát pedig a városhatárt átlépő járművek okozzák.
Annak érdekében, hogy a külső költségeket beépítsék az árakba, mindenekelőtt el kell oszlatni a közvéleményben és a döntéshozók körében elterjedt azon tévhitet, hogy ez növelné a közlekedés költségeit. Ennek ugyanis éppen az ellenkezője történne: a közlekedés hatékonyabbá válna, és így csökkennének a költségei. Ugyanakkor az eddig is valóban létező, de a használó elől elrejtett költségek megjelennének az árakban.
A gépjármű-közlekedésre kivetett többletadók és -díjak azonban semmiképp sem szabad, hogy tovább növeljék a lakosság és a vállalkozások terheit. Ezért az így keletkező többletbevételt teljes egészében vissza kell juttatni a gazdaságnak a társadalombiztosítási járulék és a személyi jövedelemadó csökkentésének formájában, illetve a környezetbarát közlekedési módok fokozottabb támogatásával.
* Efficient Transport for Europe. Policies for Internalisation of External Costs. — European Conference of Ministers of Transport, Paris, 1998.
** Külső költségek: mindazok a költségek, amelyet nem a használó fizet, hanem másokra — általában az egész társadalomra — hárulnak, mint pl. a környezeti károk jelentős része.
*** 1 ECU = 260 forint (az 1998. október 12-i hivatalos árfolyamon)
**** A témával kapcsolatban mindenki figyelmébe ajánljuk a Heti Világgazdaság 1998. szeptember 26-i számában megjelent Elekronikus útdíjszedés — Megállás nélkül című cikket.
Lukács András
|