Mint a Magyar Közlekedési Klub szerény tagja, rendszeres olvasója vagyok becses lapjuknak, most azonban néhány, az Önök számára sok tekintetben eretnek gondolattal szeretném zavarni a T. szerkesztőséget. Nyilvánvaló, hogy ezek csak papírkosárba lesznek méltóak az Önök számára, dehát úgy kell nekem, miért nem azonosulok egyértelműen az üggyel...

Az indította meg tollamat, hogy a decemberi számban a szerkesztőség tagjainak vallomásait környezetbarát életmódjukról. Nos, gondoltam, itt az ideje a mérlegkészítésnek, hogy a jelen példák alapján eldöntsem, hogyan morzsolgatom napjaimat?

A kezdet biztató:

— nincs személygépkocsink, tömegközlekedéssel járunk, mind jómagam, mind házam népe; már ha van mivel;

— két gyermeket neveltem fel, egyik színházzal, másik vasúti közlekedéssel foglalkozik, gondolom ez is pozitív, persze, csak részlegesen, mert hát a három gyermekes családmodell, ugyebár, nem sikerült;

— a lakás — panel; takarékizzók bőségesen előfordulnak, gyakran elzárjuk a távfűtés radiátorait; nem használjuk feleslegesen a gázenergiát sem (nem szeretjük a túlsült és a túlfőzött dolgokat);

— a kis telken levő kis nyaralónk környezetbarát anyagból (fa) épült, a telken nem használunk műtrágyát.

Ezzel véget is érnek a pozitívumok (megemlíthetném, hogy két vízóra is van a lakásban — és rengeteg zöld növény —, dehát a vízzel nem takarékoskodunk, mert régi automata mosógépünk van, amit gyakran használunk, és a növények sem szárazságtűrőek).

Ha eddig volt türelmük elolvasni, most jönnek a "főbűnök":

— húst eszünk, hetente előfordul, hogy kétszer is(!);

— mind feleségem, mind én többféle gyógyszert is szedünk (ezt csak alig enyhíti, hogy rendszeresen fogyasztunk csalán, illetőleg fehér fagyöngy teát);

— nem gyűjtjük szelektíve a hulladékot és nem visszük Ausztriába sem;

— naponta többször hallgatunk rádiót (van music centerünk is, enyhítő körülmény, hogy lemezeink 90%-a klasszikus), továbbá — kimondani is iszonyú — rendszeresen nézünk tévét (enyhítő körülmény, hogy sok természetfilmet — "Spectrum TV" — és sportadást);

— nem nézzük, hogy hány km-t szállították az árut, amit megveszünk (pl. habozás nélkül veszek egy jó, de külföldről érkezett ruhadarabot az alkalmi boltban, ahelyett, hogy a magyar szabóval, honi anyagból tíz-húzszor annyiért megcsináltatnám).

— vásárláskor sokkal inkább azt nézzük, mi a jobb és olcsóbb, sajnos, a magyar áruk ritkán azok.

Eredmény: legfeljebb a "kevésbé környezetbarát" minősítést közelítjük meg, talán...

Mindezzel miért untattam Önöket? Azért, hogy végre próbáljanak meg kissé kevésbé egyoldalúak és valamivel megértőbbek lenni! A környezetbarát technológiák és életmód — valóban létszükséglet, azonban ennek elérése az egész társadalom értékrendjének megváltoztatását teszi szükségessé. Ez pedig egyértelműen jövőre irányuló szemléletet kíván.

Csakhogy élni ma kell, számot vetve azzal, hogy nem is egyszerű a (rövidtávú) gazdasági feltételek megteremtése egy környezetbarát világhoz. Nem egyszerű az egyénnek vegetariánusan jóllakni, bio élelemmel, és még nehezebb a költségvetésnek lemondania az önfinanszírozónak tekintett motorizáció bevételeiről, az államilag támogatott tömegközlekedéssel szemben... A monetarista paradigmán alapuló közgazdasági szemlélet meghatározó napjainkban. A szakmámra lefordítva: a tömegközlekedés szavakban történő preferálása mellett folyik térvesztésének (részarány-csökkenésének) gyakorlata.

Mi marad? "Tudjuk, hogy mit kellene tennünk, és tesszük, amit lehet" — ezt az igazságot úgy kell érvényesíteni, hogy a mondat első felén is kellő hangsúly legyen, de ugyanakkor ne szakadjunk el a valóságtól, ne becsüljük le a mondat második felével küszködőket, még ha (hosszú távon különösen) nem mindenben értünk velük egyet. Példa: szerintem nem a 4-es metrót kellene elutasítani, hanem hangsúlyozni, hogy az rövid távon (1-2 év), pénzügyi okokból nem időszerű, hosszú távon pedig csak akkor jó hatású, ha megépül egy gyűrűs vonal is, amely segít azon, hogy valódi hálózat alakuljon ki, továbbá, ha átgondolt forgalomcsillapítási elgondolásokkal csökkentjük a belső utak forgalmát!

Gondolom, ennyi sok is belőlem! Kellemes Karácsonyt, boldog Újévet és — előítélet és harag nélküli, a "másik oldalt" is megértő — töretlen környezetbarátságot kíván, szeretettel:

Dr. Magyar István

Budapest

Kedves Dr. Magyar István!

Köszönjük szépen levelét. Decemberi számunkban mi azt gyűjtöttük össze, hogy egyes munkatársaink hogyan építik be a környezetvédelmet mindennapjaikba, egyrészt azért, hogy egy kicsit jobban bemutatkozzunk, másrészt azért, hogy nyilvánosságot kapjon, hogy mi magunk is igyekszünk tenni valamit. Természetesen abból a sok dologból, ami összegyűlt, mindenki csak annyit tart be, amit ő szívesen és önként felvállalt. Azzal a nem titkolt szándékkal készítettük ezt az összeállítást, hogy talán az olvasók is találnak egy-két olyan dolgot, amivel tudnak azonosulni.

Abból, amit Ön felsorolt, nyilvánvaló, hogy az Ön mindennapi életében is nagy hangsúlyt kap a környezetvédelem. Gratulálunk hozzá!

Tisztelettel: