Tisztelt Szerkesztőség!

Az imént a Környezetvédelmi Főfelügyelőség címére az alábbi levelet küldtem el. Másolatát elküldöm Önnek is. Íme.

Szenvedélyes természetjáró vagyok. A főváros környékének majd minden kövét, fáját és virágját ismerem. De most ez nem lényeges. Számos hasonló történetem közül csak a legutóbbi.

Húsvét ünnepén Nagykovácsi fölött a Szénás hegyeken jártam és a káprázatos időben, idilli környezetben csodálatos felvételeket készítettem. A csúcsokról lefelé kies völgyek futnak le. A Kutya- és a Nádor-hegy völgyében az Ezüst-rét felé indultam el. Azt, hogy az erdőt művelik, még nem bánnám, hogy az erdő földjét és a turistautakat gépekkel széttapossák, még elviselem, és talán elviseli a természet is. De lejjebb a völgy alját végig eldózerolták és a József-ligettől kezdve helyenként, az Ezüst-rétről lefelé pedig folyamatosan, murvázták is. Nem volt kedvem tovább menni rajta. Annál is inkább, mert krosszmotorosok dübörögtek velem szembe, akiket, ha el nem térítek szándékuktól, meg sem állnak a Szénásokig.

A Szerdahelyi vágáson fölkapaszkodtam a Fehér útra, és a Zajnát nyergén ereszkedtem le a Meszes-hegy völgyébe. Megdöbbenve látom, hogy a tavaly még csak eldózerolt völgy ugyancsak murvázva van. Hengerelt makadámút vezet Perbáltól Nagykovácsiig. Az út mentén kitépett fatuskók, a nyílt gyepet védendő — ahol tavaly még törpe íriszek, kosborok és gérbicsek nyíltak — oda nem illő homokkő szikladarabok. És persze figyelmeztető táblák: Európa-diplomás szigorúan védett természetvédelmi terület, jelzett utakról letérni nem szabad. Mind-mind írott malaszt.

Jövőre lehet aszfaltozni. Ne hagyjuk!

Levelemmel nem pusztán egy konkrét, kirívó ügyre (ti. az erdészeti utak kiépítésére és annak számos nemkívánatos következménye) kívántam felhívni a figyelmet. A jelenség a budai parkerdő területén általános, és ugyanezt tapasztalom az országban másutt is. Olyannyira, hogy pl. május elsején a Nagykopasz északi felén legalább egy tucat motorost számláló csapattal akadtam össze, a nyugati oldal sziklateraszán pedig autósok piknikeztek. A kellékeket mellesleg az erdőgazdaság furgonjával szállították a helyszínre.

Szóval, ahol alkalmas út van, ott törvényszerűen megjelenik a járműforgalom is. A tiltó táblák és a sorompók hatástalanok. Nem szabad erdei utakat építeni! Addig biztosan nem, amíg a környezetkultúránk olyan, amilyen. Utána pedig felesleges.

Dr. Karsai Géza
Budapest

Tisztelt Szerkesztőség!

A mellékelt építési engedély szerint a Budapest II. kerület Zivatar utca 14/a-ból nyíló kertben három-négy, egyenként 4-5-6 szintes épület emelését tervezik, irodaházzal, a domb mélyébe vájt hatalmas garázsokkal. Jelenleg egyetlen, a terv szerint bontásra ítélt földszintes ház áll ott. Legalább 25 fa kiirtásán túl egy jelentős zöld terület sűrű beépítéséről, a földnek és a természetnek a szokásosnál kíméletlenebb és kockázatosabb megbolygatásáról van szó ezen az amúgy is egyre szennyezettebb környéken.

Az előzményeket is tekintetbe véve úgy tűnik, e döntés mögött inkább a kapzsiság áll semmint a környezetért érzett bárminemű felelősség. Hasztalan igyekeznek az engedély elkövetői úgy fogalmazni, mintha valamennyire is törődnének az élővilággal, a levegővel, a rózsadombi barlangrendszerrel, az elaggott szomszédos épületekkel és közművekkel, a zajjal és a forgalommal, polgártársaik egészségével és nyugalmával.

Az egyik szomszédos ház lakói perrel próbálják elhárítani a készülő pusztítást. Esélyük aligha nagyobb mint napjainkban az ökológia ügyéé a magyar bíróság előtt általában. Roppant érdek, tőke és befolyás munkál a gátlástalanság oldalán.

Ismerve és tisztelve az önök munkásságát azt szeretném, ha tudna minderről és tájékoztatna róla, vajon képes és hajlandó-e valahogyan segíteni, legalább a közfigyelem felkeltésével, nem csupán a fenyegetés árnyékában elő szomszédokon, akik közé jómagam is tartozom, hanem általában e jobbra érdemes dombon és flóráján. Noha az építtetők ambíciói nem mindennapi léptékűek, ez az ügy nem egyedi.

Köszönöm figyelmét és válaszát.

Tisztelettel:

Léderer György
Budapest