kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Olvasóink Írják
Környezetvédelem és kárpótlás

A METRO áruház (amelynek beruházói Budakalász maradék termőföldjét akarják bebetonoztatni) és a többi bevásárlóközpont óránként autós vásárlók százait fogadja, különösen a tömegközlekedéssel el sem érhető helyeken. A METRO típusúakban gyalogosok egyáltalán nem vásárolhatnak. Egy autó gyártása akkora természeti-környezeti kárt okoz, amekkorát az autó további százévi használat alatt okozhatna, ha az autók olyan sokáig futhatnának.
A környezet védelmében 100 éve még elég volt a ház előtt és az udvarban összesöpörni. Évszázadokon, évezredeken át harmóniában, békességben élt az ember a természettel. A XX. században úgy felgyorsult az alig korábban elkezdődött technikai fejlődés, hogy az ötvenes években a lelkiismeretes értelmiségiek ráébredtek a bibliai igazságra: "mindent szabad nekünk, de nem minden használ". Kibányásszák a mérgező nehézfémeket, allergiát okozó műanyagokat, vegyszert gyártanak, a fokozódó fosszilisenergia-használattal felborították a levegő összetételének egyensúlyát, a légkör melegszik, az ózonréteg ritkul, a savas esők erdőket, az árvizek emberi településeket pusztítanak el. Az ipar és a közlekedés kőolajat, földgázt, szenet éget. Ahelyett, hogy a nap-, a szél-, a földhőenergia kihasználását szorgalmaznák, a főleg autósokat kiszolgáló áruházláncok gátlástalan terjesztésével is a Föld ökológiai katasztrófáját siettetik. Azt az időt, amikor a Föld az ember számára egyre inkább lakhatatlanná válik, nemcsak nekünk, hanem még a nemzetközi cégek, a "multik" tulajdonosai számára is. A környezetvédők tehát az ő érdekeiket is védik — igaz, hosszabb távon, mintha csak az azonnal bezsebelhető pénzhasznot tekintenék.
A következő történet csak első pillanatban látszik ettől függetlennek.
Mirk István, a budakalászi kárpótlási bizottság 79 éves elnöke odaláncolta magát Pomázon a Kárrendezési Hivatal számítógépeihez. Azért határozta el magát erre a kockázatos tettre, hogy sokkal nagyobb tragédiákat akadályozhasson meg. A kalászi kárpótlásra várók ugyanis gyújtogatással és verekedéssel fenyegetőztek elkeseredésükben, amikor azt tapasztalták a budakalászi földek kárpótlási árverésének már az első napján, hogy nekik nem juthat egyetlen négyzetméter föld sem az egykori sajátjukból.
Mi történt? - Pista bácsiék hosszú éveken át pereskedtek az Óbuda Téesszel, (amely a kb. 10 éve keletkezett 900 milliós adósságától földeladásokkal is igyekezett megszabadulni), hogy egyáltalán maradjon föld a kárpótlásra. A felosztható 74 hektárra viszont a kb. 300 budakalászi mellett még vagy kétezer nem-kalászi jogosult is bejelentkezett. Mindenki az arányos megegyezést akarta, kivéve néhány kárpótlási jegy felvásárlót. ők, több tízmillióval a zsebükben, a 11-es út menti, legjobb szántóföldeket akarták licittel, vagy éjszakai, szűk körű megegyezéssel, de minden áron megszerezni, mert azt hallották, hogy oda Budakalász bevásárlóközpontokat enged építeni.
Az terjedt el Kalászról, hogy aki itt jut földhöz, nagyot tud "kaszálni"! Azonban az 1992. évi IL. (kárpótlási) törvény szelleme szerint, amit a törvény bevezetőjében írtak le: "a jogosultak termőföldhöz jutását a mezőgazdasági termelés folyamatosságához fűződő érdekekre figyelemmel" kell lehetővé tenni. A törvényhozók tehát eredetileg azt akarták, hogy a termőföldet a kárpótoltak ismét sajátjukként művelhessék meg. A kárpótlásijegy-felvásárlók kapzsiságból fakadó erőszakossága éppen ezt hiúsította meg. Emiatt tiltakozott Mirk Pista bácsi, és emiatt háborodtak fel a kalásziak, akiket — kárpótlás helyett — most újra megfosztottak földjüktől.
El kell érni, hogy a földspekulánsok számítása ne váljon be, ne adhassák tovább az összeharácsolt földjeiket bevásárlóközpontoknak, ellenben a termőföldet legyen kötelező megművelni. A legjobb lenne elölről kezdeni az eljárást, és valóban csak földművelők, kertészkedők művelésébe adni a ma még termő földeket, — és ez az, ami egyben a környezet védelmét is szolgálja.
Sajnos, a helyi képviselőtestület nagyobbik fele csak a rövid távon kasszírozható pénzt nézi, és mindent feláldozna a rövid távon elérhető haszonért. Tehát helyben valószínűleg nem sikerül a problémát megoldani, a földrablókat távoltartani.
Az alapvetően jó szándékú törvénynek kellene országosan érvényt szerezni, kizárva azt, hogy a szellemével ellentétes módon értelmezhessék. Ehhez az Országgyűlésben ülő törvényhozók segítségére kell támaszkodnunk, akik nem hagyhatják kisemmizni a saját népüket! Nem mondhatják azt, hogy már késő! Még ötven év után sem késő bizonyos dolgokat helyrehozni. Az elmúlt években előfordult visszaélések kivizsgálására, jóvátételére is van — lenne még — lehetőség, hiszen a föld ott van, ahol volt, nincs több belőle, és az elkövetett visszaélések eredménye is látható. Az idő sürget, mert — ha pl. a saját szüleikre gondolnak — nem élhetnek már sokáig azok, akik a törvény alapján kárpótlásra várnak.
Kincsesné Salca Mária



JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.