kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Hatnak-e a gyerekekre a reklámok?

Ma este megpróbáltam leírni a gyerekeim fürdés közbeni beszélgetését.
Gergő (6,5 éves): Ez a Lájbuj tusfürdő elpusztítja rajtad a baktériumokat. Megakadályozza, hogy, hogy... nem engedi ide őket.
Bandi (5 éves): Anya! Nézd, milyen puha itt a bőröm! Ez a tusfürdő nem engedi, hogy megszáradjon.
Gergő: Nézd, én lemosom itt a falat. Látod, milyen ragyogóan tiszta?
Bandi: Látják? A Gergő egyszerűen fantasztikus!
Gergő: Most lemosom ezzel a másik szerrel is.
Bandi: Ez behatol a kis lyukakba is.
Bandi: Ez a Red Bull energiaital. Ettől nem lesz korpás a hajad.
... és így tovább. Egy kis agymosás.
Gabi
Én "sajnos" nem tudok ilyenekről beszámolni (6 éves Csilla lányunkkal kapcsolatban). Ennek nagyon egyszerű az oka: NEM NÉZÜNK TÉVÉT — vagy csak egészen különleges alkalmakkor, megválogatott műsorral, a reklámokat lehalkítva, szépen "ki is gúnyolva". (Igyekeztünk megkezdeni időben az iskolákból hiányzó "élet-tan" c. tárgy oktatását.) Tévézés helyett Csilla gyönyörűen rajzol (pl. magának játékokat is, amelyeket utána használ), szépen leír szavakat; jókat biciklizünk, zenélünk (pl. egyik kedvence a Chumbawamba) stb. Nem mondom, hogy néha sok energiánk marad mellette másra, de jól elvagyunk.
(Félreértés ne essék: nem Gabriella levele ellenében írtam le mindezt, csak hát egy másik "lehetőség" felvázolásaként.)
Tisztelettel:
Tepi (feleségem, Emese nevében is)
Szia, Tepi, és mindenki, aki reagált a levelemre!
Nagyon egyetértek veled, és komolyan becsülni is tudok mindenkit, aki meg tudja azt csinálni, amit ti. Nekünk 6 évig nem volt tévénk, úgyhogy nem is volt ilyen problémánk. Esténként vetítettünk, olvastunk, sakkoztunk, játszottunk. Egyetlenegy problémánk volt, az, hogy a nagyszülők a szomszédban laknak, így alig voltunk együtt a kölykökkel. Gyakorlatilag aludni jártak haza, és a szomszédban nézték a tévét.
Egyébként ha van időm és veszem a fáradságot, hogy leüljek velük játszani, akkor abszolút nem hiányzik nekik a tévé, csak hát egyszerűbb leültetni őket a dilidoboz elé... Nem hiszem, hogy egy pedagógus bármit is tudna tenni ezen a téren, ha a szülőket abszolút nem zavarja a dolog.
Gabi
Hahó, mindenki!
A reklámokról jut eszembe: nyáron ráértem tévézni, és engem is nagyon zavartak. Főleg, hogy a műsorokat nem kezdték időben. Elkezdtem írogatni, hogy milyen reklámok mennek a kedvenc műsoraim előtt/alatt/közben. Gondolkodtam azon is, hogy majd nem veszek az ajánlott termékekből, de eltrafálták: nem is szoktam vásárolni belőlük. Kocsit biztosan nem, mekibe nem járok, kozmetikai szerekből megvannak a kipróbált márkáim. Valakinek nincs kedve kipróbálni? Jó szórakozás lehet a boltban kerülgetni a zavaróan reklámozott márkákat.
Jutka
Kedves Gergő, Andris, Gabi, Tepi!
A feldobott téma teljesen életszagú. Az egyik oldalon a keserű valóság: az adott korosztály átlag napi 4—5 órában tévét néz, és bizony, a reklám megdolgozza őket. Tepinek viszont sikerült valamit elérnie, amit részben mindannyian szeretnénk. Részben azonban jogos a szülő aggodalma is, hogy valóban jót tesz-e azzal a gyerekének, hogy távol tartja őt a tévétől? A gyermek ugyanis nemcsak az otthoni, de az óvodai (iskolai) közösségben is él, és ott bizony nem mindig méltányolják a "másságát" (sokszor még a pedagógusok sem).
Nyilvánvaló, hogy egy fogyasztói társadalomban a reklámoknak kiemelkedő szerepük van, és az is, hogy a gyermekeket (a jövő fogyasztóit) idejekorán "meg akarják dolgozni". Vagyis "össztársadalmi szinten" kénytelenek vagyunk a reklámot elfogadni és azzal együttélni.
A kereskedelmi adók jó része a reklámbevételekből él, nyomatják tehát a reklámokat, amíg lehet. Ez a "reklámnyomás" egyrészt közvetlen reklámokként jelenik meg: rövid, lényegi klippekben (ugyanakkor alapvető információkat elhallgatva, a célréteget kellően manipuláva) . Vannak aztán, mikor közvetetten, rajzfilmeken, sorozatokon keresztül dolgozzák meg a gyermekeket (ezért kellene megtiltani a reklámok által szponzorált gyermekcsatornákat!).
A kérdés az, hogy képesek-e a gyerekek elviselni ezt a nyomást — hogy képesek-e feldolgozni, a helyére tenni a reklámot.
Egy német tanulmány szerint a négyéves korosztály 37%-a nem tudja megkülönböztetni a reklámot a műsortól (ötéveseknél ez az arány 21%, hatéveseknél 12%). Ráadásul ez a (óvodás) korosztály még messze nem rendelkezik azokkal a gyakorlati tapasztalatokkal, amelyek segítenének kis életükben "helyükre tenni" a reklámokat.
A valóságban a reklámok megkerülik a reklámtörvény 5. §ában foglalt tiltást, hiszen közvetlen "vásárlásra ösztönző felszólítást" általában nem tartalmaznak. Ha azonban etikai alapon közelítjük meg, akkor az óvódás korosztályra szórt reklámok majdnem kivétel nélkül vétenek a Reklámetikai Kódex ellen, hiszen kihasználják a gyerekek tapasztalatlanságát, hiszékenységét (és itt nem az a lényeg, hogy növelik-e az áru kelendőségét vagy sem).
Tudjuk, a gyermekeknek ilyen szempontból is különös meghatározó a számukra valóban fontos emberek (szülők) példamutatása. Az igazi munka tehát nem a magamfajta jogászokra, hanem a szülőkre és a pedagógusokra vár. Nekik kellene idejekorán megtanítani a gyerekeket arra,
1.) hogy a reklám nem szép lila lufi, hanem mindig akar tőlük valamit;
2.) hogy miként kell különbséget tenni a reklám és a műsor között;
3.) hogy folyamatosan legyen saját véleménye, cselekedeteit ne másvalaki, illetve a reklám határozza meg.
Minél hamarabb megismerik a gyerekek a média működését, a reklám indíttatását, annál hamarabb képesek kivonni magukat a reklám szuggesztív hatása alól és ismerik fel a különbséget a valós információ és a reklám képzeletvilága között.
A cél csak egy lehet: a gyerekből akaratnélküli konzumbáb helyett kritikus (tudatos) fogyasztót nevelni.
Az öntudatos ember ugyanis vásárlási döntéseinél is tudatos. Maga dönti el, hogy valójában mire is van szüksége, és vásárlásánál mérlegeli annak ökológiai következményeit is.
A Ti gyerekeiteket tehát — bár még most nem egy nyomon vannak — nem féltem. Azt sem, aki ezt elolvassa és elgondolkodik.
Üdv,
Kalas György
(Forrás: KUKAlista)

Kalas György dr.


JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.