kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Területrendezés aprópénzre váltva

Az az érzésem, mintha valami járványos emlékezetzavarba esnének a befektetők átlépve a magyar határt. Az elmúlt néhány évben egyre több kereskedelmi óriáslétesítmény építésének lehettünk tanúi. Van már tapasztalat bőven ahhoz, hogy levonjuk a következtetéseket. Az a számomra érthetetlen, hogy bár a befektetők, saját bevallásuk szerint is — néhány nyilvánvaló balfogástól eltekintve — várakozáson felüli profitot kaszálnak be a létesítményeken, mégis minden újabb beruházásnál úgy viselkednek, mintha nekünk tennének szívességet. Sajnos partnerek ebben az önkormányzati képviselőtestületek, akik talán még arra is hajlandóak lennének, hogy téglánként elhordják a nagytemplomot a főtérről, helyet csinálva egy újabb óriásdoboznak (parkolásra jó lesz maga a főtér).
Nemrég egy amerikai szakértővel látogattuk meg egy kereskedelmi befektetési társaság első emberét, aki méltatlankodva kérdezte: hogyan is juthat valakinek olyasmi az eszébe, hogy ők a pénzükből parkok, zöldterületek létesítésére költsenek — az az önkormányzat dolga.
Ha nem olvasnánk nap mint nap ezzel homlokegyenest ellentétes gyakorlatról a nyugat-európai és tengerentúli befektetéseknél, még hihetnénk, hogy csak tévedésről van szó. Ott ugyanis kemény alku folyik arról, hogy mit nyújt cserébe a befektető a településnek azért, hogy oda hozhatja a pénzét. (Természetesen nem mindegy, hogy hová és mit — fejlesztő intézetet, termelő üzemet vagy kereskedelmi létesítményt — akar építeni.)
Nálunk is kezdik elismerni, hogy a kereskedelmi hálózat átrendeződésének számos kedvezőtlen hatása is van, a környezet nagyobb arányú terhelésétől kezdve a hazai kistermelők háttérbeszorulásán át a szociálisan vagy egészségileg hátrányos helyzetűek még erőteljesebb leszakadásáig. Ha az önkormányzat nem megfelelő tárgyalópartner, akkor mindezeket a problémákat egyedül kell viselnie a társadalomnak, miközben az indokoltnál jóval nagyobb nyereség vándorol a befektetők zsebébe.
Mindez a tervezett tatabányai Tesco bevásárlóközpont előkészítésére is ráillik. Két alapvető probléma is van az elképzeléssel. A beruházó egy olyan területet szemelt ki a város belsejében, ahol fele részben egy park van, amit annak idején társadalmi munkában a környék lakói ültettek. (Az önkormányzat saját magáról állít ki bizonyítványt azzal, hogy azt állítja, a park elhanyagolt, és helyenként illegális szemétlerakóként szolgál.) A másik probléma az, hogy a Tesco egy óriásdobozt kíván a területre építeni, ráadásul kétszer akkora szabad parkolóval, mint amennyit az OTÉK (az országos településrendezési és építési követelményekről szóló kormányrendelet) előír. Már az Egyesült Államok több államában is tiltják, hogy településen belül az utca felől óriásparkolókat építsenek (a meglevőket most számolják fel, utcákat, sorházakat kialakítva) és óriásdobozokkal csúfítsák a városképet. A beruházó a környék lakóinak felvetésére, hogy vigyék az épület alá a parkolót, és ezáltal a park is megmaradhatna, azt válaszolta, hogy nekik nincsenek másfajta típusterveik(!).
Tatabányán nem elsődleges probléma a kereskedelmi hálózat fejletlensége. Sokkal inkább hiányzik egy építészetileg markáns városközpont, igényes vendéglátóipari és kulturális intézmények, és a korábbi bányászat-iparosítás okozta roncsolt területek rehabilitációja. Ilyen körülmények között egy park helyére parkolót építeni, csak azért, hogy még egy újabb bolt legyen a városban, jóval több kárt okoz, mint hasznot.
Legyünk végre egy kicsit öntudatosabbak!

Beliczay Erzsébet


JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.