Most az Óbuda című önkormányzati lap 2001. augusztus 1-jei száma hírt ad arról, hogy A Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Rt. gazdasági okokra hivatkozva szeptember közepétől bezárná a Csillaghegyi uszodát". A nemrég alakult Csillaghegyi Polgári Kör kezdeményezésére Tarlós István polgármester és Csire János, a gazdálkodási és költségvetési bizottság elnöke július 19-én felkereste Horváth Gábort, a fürdők részvénytársaságának elnök-igazgatóját és egyeztető tárgyalást folytatott", amelyben a 150 ezer lakosú városrész téli úszási lehetőségét, az iskolai úszásoktatást és a törzsközönség érdekeit említette ellenérvként.

Az elmúlt évek medence- és strandüzem-felújításai azt jelzik, hogy a strand feltehetőleg legalább nyárra megmarad. Valami fordított szalámipolitika rejlik itt a háttérben: előbb nagy bajt hirdetni, majd kisebb rosszal megalkudva diadalmasan, de a befektetők érdekeit tiszteletben tartva megegyezni — nem kizárható stratégia. Ha csak a Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Rt. saját üzleti érdekei játszanának szerepet a fürdőszolgáltatás leépítésében, úgy nem kell nagy jóstehetség annak meglátásához, hogy milyen kihívást jelent az ingatlanpiac felé ennek a városra néző, város közeli zöldterület funkció nélkül maradása. Valójában másról lehet szó. A strandmedencék mögött a hegyen ugyanis 100 ezer négyzetméter parkot is kialakított az egykori Árpádfürdő Rt. (1919). A területen a 70-es években félbemaradt hotelépítkezés és sportpálya is van, de az egész terület ligetszerű, telepített park, amely az eltelt 90 év alatt valóságos arborétummá terebélyesedett: a rókahegyi fenyvesek város felé nyúló karja lett. A fürdő parkjával együtt jelenti Csillaghegyet a helyieknek, de az erdő levegőt szállít az egész városnak. Elképzelhetők itt szálloda- vagy még inkább lakókerületi befektetések. Ezek az értékes növényzet teljes pusztulásához vezetnének. Ez nem pótolható újak ültetésével, hiszen a jelenlegi helyzet kialakulásához is majd 100 évre volt szüksége a természetnek.

Kis csoportok részérdekei nem szoríthatják háttérbe az egész város tiszta levegőjének ügyét és pihenőterületeinek fenntarthatóságát. A világ nagyvárosai lassan felismerik, hogy a beépítésnek határt kell szabni, a metropolisz-forma nem lehet cél. Nem pusztulhatnak el például a régi Budapestet körülölelő üdülőterületek, az egykori bortermelő falvak. Ne akkor álljunk az okosok közé, amikor már helyrehozhatatlan a kár! Mentsük meg a Csillaghegyi Strand parkját most! Legyen a park természetvédelmi terület! A terep jól csatlakoztatható az egykori laktanyák már megvalósult természetvédelmi védettségéhez! El a kezekkel Csillaghegytől!

Cs. H.