kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Mivel gazdagítjuk az Uniót?

A WWF Magyarország kiadványa — Mivel gazdagítjuk az Európai Uniót? — bemutat több védett növényt és állatot, amelyek nálunk megtalálhatók és az EU-ban nem. Ezek között olyan is van, amelyik az egész világon egyedülálló (pl. a pilisi len, amely szigorúan védett növény, csak egy igen kis területen található Budapest közelében), de a magyar zergevirág, a csipkésszárnyú farkasalmalepke, a tarka sáfrány, az egyhajú virág, vagy a pannon gyík és még mások kifejezetten dicsőségére válnak majd az EU-nak.
Természetesen nemcsak növényekkel és állatokkal, hanem kulturális értékekkel is gazdagítjuk az Európai Uniót, amikor tagjai leszünk. A felvételre váró többi ország úgyszintén hoz egy halom új értéket, amelyek mind-mind gazdagodásához vezetnek. Ezek "európai értékek" a szó legnemesebb értelmében és a XXI. század Európájában a fenntarthatóság segítői lehetnek.
Úgyszintén érdemes hangot kapniuk a magyar gyerekeknek, akik a rendszerváltás nehézségei ellenére optimisták, többségük úgy gondolja, hogy Magyarországon élne továbbra is, és reményt lát arra, hogy életét megelégedett felnőttként élheti.
Eszközök és eredmények
A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a magyar iskolások tudása nemzetközi összehasonlításban matematikából és természettudományokból kiemelkedő, egy 38 országot felölelő vizsgálatban a 9., illetve a 3. helyen állunk. Ugyanakkor, a 14 évesek korosztályából a magyar gyerekeknek csak 46%-a tud az internethez hozzáférni, szemben például a finnek 100, vagy a szlovének 85%-ával, de még a litván gyerekeknek is 64%-a tud a világhálóhoz kapcsolódni. A felmérésben a finnek 14., illetve 10., a szlovének 11. és 13., a litvánok mindkettőből 23. helyezést értek el. Ebből is látszik, hogy az oktatásban is hiányoznak a tárgyi feltételek.
Nem vigasztalhat az sem — sőt éppen ellenkezőleg —, hogy a magyar viszonyokhoz képest a 46% nagyon szép arány, hiszen a teljes népességnek mindössze 15%-a fér hozzá az internethez nálunk.
Ugyanakkor érdekes, hogy mobiltelefonja már a népesség több mint 40%-ának van, bár 2 éve még csak 15,2%-nak volt. Az iskolás korosztályban már a 10 évesek 4,3%-a, a 16 évesek 49,5%-a és a 18 évesek több mint 62%-a használ mobiltelefont.
Mire is költünk? Egyrészt örvendetes, hogy a 22 évesnél fiatalabb tanulók 76,4%-a nappali tagozaton tanul, ezen belül a középiskolába járás aránya 80% felett van korosztályukban. Az általános iskolát 16 éves koráig a gyerekek 95%-a befejezi. Másrészt fájdalmas, hogy 2000-ben például 6400 gyerek úgy hagyta abba az iskolát, hogy még általános iskolai végzettsége se volt.
Felsőoktatásban, nappali tagozaton a korosztálynak egynegyede tud továbbtanulni, szemben a finnek 40%-ával vagy a szlovének 36%-ával.
Az élethosszig tartó tanulás éppen a fennmaradó háromnegyed érdekében kiemelkedően fontos.
Az iskolában internet-elérhetőséggel rendelkező nyolcadik osztályosok aránya (%)
Finnország 100
Egyesült Államok 91
Szlovénia 85
Litvánia 64
Lettország 48
Magyarország 46
Nemzetközi átlag 41
Cseh Köztársaság 34
Bulgária 18
Thaiföld 17
Szlovákia 6
Oroszország 5
Románia 3
Moldova 2
Macedónia 1
Marokkó 0
Fogyasztói szokások
A mai szülők gyermekkorában divatos "Pistike-viccek" egyike volt a következő:
"— Hova mész, Pistike?
— Kimegyek a kertbe cseresznyéért.
— De Pistike, tél van!
— Tudom, anyuka, sapka, sál..."
Pistike alapvető dolgokat nem tud, olyasmit, amit a közmegegyezés természetes tudásnak ismer el. Ezt a rég elfeledett (butácska) viccet hallottam újra a 6-os villamoson, kissé megváltoztatva, egy kora huszonéves mesélte.
Itt Pistike az anyjának azt válaszolta, hogy lemegyek a boltba cseresznyéért. A vicc többi része változatlan volt. A hallgatóság nem nagyon nevetett, nem is igen volt min, hiszen ha friss cseresznyét nem is minden sarkon, de tudunk venni télen is. Drágábban és több utánjárással, mintha eper után vágyakoznánk, hiszen az már természetes téli csemege. Elérhető, pénztárca kérdése csupán. Továbbra is a cseresznyénél maradva, egy mai gyereknek nem sokat jelent az a közmondás sem, hogy "Nem jó a szilvát cseresznyével enni". Ez ugyanis azokban a régmúlt időkben keletkezett mondások egyike, amikor azt és akkor ettük, aminek és amikor szezonja volt. És tudnivaló, hogy egyazon vidéken nem érik egyszerre ez a két gyümölcs.
Manapság persze ez nem akadály, a világ túlvégéről szállítva nyugodtan várják egymás mellett a bevásárlóközpontban, hogy a rengeteg messziről utaztatott, zölden leszedett, romlásgátlóval kezelt, szállítás közben megérett, friss gyümölcsnek látszó élelem közül akár ezeket is berakhatjuk a kosarunkba az egyéb műételek mellé. Ugyanakkor nyáron, a falvakat járva, megdöbbentő kép tárul elénk: ott rothad el a gyümölcs a fák alatt — nincs aki felszedje. (Fáról szedett, gondosan válogatott, érett gyümölcs talán csak a mesében létezik.) A boltban sokféle lekvárt, kompótot vehetünk, ha elolvassuk az apróbetűs összetételt, megtudjuk, hogy az üveg tartalmának hány százaléka gyümölcs és hány százaléka más: ízfokozó, állományjavító Lehet, hogy a magyar gyerekek még tudják, hogy a "Nagymama lekvárja" nemcsak márkanév lehet, hanem éppenséggel egy olyan, házilag — gyümölcsből — készített ennivaló, amit otthon főznek, amikor az adott gyümölcs éppen érik, és télen eszik, amikor a mi éghajlatunkon nem érik semmilyen gyümölcs. A magyar gyerekek talán még a petrezselymet is felismerik, és reméljük, hogy finomabbnak találják a friss őszibarackot, mint a konzervet.
Hogy ez természetes? Dehogy az, Németországban már van "ízóra" az iskolában, amikor szakképzett szakácsok ismertetik meg a gyerekeket a friss alapanyagokból készült ételekkel. Az ötletet már Franciaországban, Finnországban, Svájcban, Svédországban, Portugáliában és Dániában is alkalmazzák, mert a rengeteg félkész, illetve készétel, zacskós műennivaló korában már nem is tudják a gyerekek — sokszor még a szüleik se —, hogy mit is esznek.
A rendszerváltáskor bekövetkezett nagyon sok változás között az egyik az édességfogyasztás jelentős visszaesése volt. Ma egy átlagos EU-polgár 24 kg édességet eszik meg évente, mi magyarok csak 8 kg-ot. Ez a vásárolt kész édességeket jelenti, és fontos része az ünnepekhez kapcsolódó fogyasztás ( pl. a szaloncukoré 6000 tonna/ év). Az édességfogyasztásunk alig-alig nő, mondhatjuk, szerencsénkre, hiszen birtokunkban vannak már azok a kutatási eredmények, amelyek alátámasztják, jó lenne, ha nem nőne az édességfogyasztás — nemhogy az EU-s szintre, de semennyire. Ízóra azért nem ártana a magyar iskolákban sem, betegségmegelőzés céljából.
A józan paraszti ész, mint kulturális érték
Magyarországot az "eldobó társadalom" még sokkal kevésbé jellemzi, mint a Nyugatot. A fölöslegessé vált tárgyak használhatók lehetnek még valami másra — a magyarok számára az eldobás természetellenes művelete nem lett még természetes, mint olyan országokban, ahol már hosszú évtizedeken keresztül erre nevelik az embereket a reklámok.
A mai magyar felnőttek életük során nem ültek annyit a televízió előtt, mint a nyugatiak, többet beszéltek, játszottak másokkal, több fantáziára volt szükségük, hogy pótolják a drága játékokat.
Sajnos, a gyerekeknél ez már nem így van. A magyar nyolcadikosok szélsőségesen sokat tévéznek. Ebben a korosztályban minden országot megelőzünk a "túlfogyasztók" arányában: 33%-uk 3—5 órát, 15%-uk 5 óránál többet bámulja a dobozt naponta.
Hétvégén a gyerekek több mint a fele 4 óránál többet tölt a képernyő előtt. Ilyen az arányuk (55%) azoknak a gyerekeknek is, akik az iskolai testnevelés órákon kívül egyáltalán nem sportolnak.

Forrás: Fiatalok hangja -UNCEF
A fogyasztói társadalmakban az emberek hozzászoknak, hogy a legnemesebb értékeket jelző szavakat reklámokban hallják vissza. Ez könnyen kiüresedéshez vezethet. Ha hagyjuk.
A nyugat-európai országokban sokan észrevették ennek hátulütőit, és egyre többen felismerik nálunk is. Sokan igyekeznek újratanulni a saját kultúránkat, és ezzel együtt újrateremteni a családokat, a kisközösségeket, hiszen az egyik nem létezhet a másik nélkül.
Nagyon lényeges, hogy megtanítsuk a gyerekeknek értékelni és művelni a saját kultúránkat, akár építészetről, zenéről vagy régi ételeinkről van szó, és ezeket nem megtagadni, hanem annál inkább ápolni kell, ha egy nagyobb közösség részesei leszünk.
Sokféleség és kreativitás
A McDonald's éttermekben a világ bármely pontján ugyanolyan hamburgert és ugyanolyan fagyit árusítanak. Magyarországon nemrég minden kifőzdében más és más ételt lehetett fogyasztani. Mindenki kiválaszthatta a számára legkedvezőbb ízeket.
Annak kellene megteremteni a gazdasági, értékítéletbeli és egyéb feltételeit, hogy mi, magyarok a saját kultúránkkal és kreativitásunkkal járulhassunk hozzá az EU-hoz.

Amivel rosszul állunk: a káros szenvedélyek
A volt szocialista országok mindegyikében, így nálunk is magas az egy főre jutó cigaretta- és alkoholfogyasztás. A Magyarországon évente fejenként elszívott 2400 cigaretta kb. 50%-kal haladja meg az EU átlagát. Az alkoholfogyasztásnak betudható halálozás 2,4-szer magasabb nálunk, mint az EU-országokban. Ennek az az oka, hogy a töményszesz-fogyasztás magas nálunk. A világ ranglista ötödik helyén állunk, előttünk csupa volt szocialista ország található. Bár az egy főre jutó alkoholfogyasztás éppen annyi, mint 1975-ben volt (10,1 liter/fő 100%-os etil-akoholban kifejezve), az égetett szesz és a bor aránya valamivel kevesebb, a sörfogyasztás pedig növekedett.
Az oktató-nevelő munka hatását nem lebecsülve valószínűsíthető, hogy az 1985-ig tartó emelkedést éppen egy áremelés állította meg, mint ahogy az áremeléseknek azóta is fogyasztáscsökkentő hatásuk van.

A 15 évesnél idősebbek közül csaknem minden 3. ember dohányzik és rendszeresen iszik. A 18—24 éves korosztályban a férfiak 48%-a dohányzik, 1995-ben a nők 24%-a volt dohányos ebben az életkorban, ma már a 42%-uk. Ezzel együtt a nők tüdőrákos megbetegedéseinek száma sokkal gyorsabban növekszik, mint a férfiaké. Jász-Nagykun-Szolnok megyében még az országos átlagnál is rosszabb adatokat találtak az ÁNTSz szakemberei.
Kidolgoztak egy új módszert, mivel bebizonyosodott, hogy a korábbi felvilágosító kampányok nem vezettek eredményre, hiszen mind a dohányzás, mind az alkoholfogyasztás nőtt, ahelyett, hogy csökkent volna.
A megcélzott, 13—18 éves korosztály számára bemutatót készítettek, melyben a dohányzás és a túlzott alkoholfogyasztás által okozott elváltozásokat emberi szerveken mutatják be, összehasonlítva azokat az ép szervekkel. Jász-Nagykun-Szolnok megyében 10400 diák és 754 pedagógus látott ilyen bemutatót. Az igazi hatás, a mostani kedvező fogadtatástól függetlenül, csak évek múlva mérhető le igazán.
Az, hogy egy megelőzést szolgáló program mennyire támogatott a lakosságban, függ az általános értékrendtől is. Például a dohányzást és az alkoholfogyasztást nálunk a közgondolkodás sokkal elfogadhatóbbnak tartja, mint az EU-ban. Ott a primer prevenció már hozott eredményt. A közgondolkodásra befolyással lehet, ha döntéshozók kinyilvánítják: egészségre káros anyagot nem szabad reklámozni. A reklámtörvény módosítása jelentős előrelépés ebben az ügyben, hiszen idén január elsejétől már közterületi plakátokon sem lehet dohányterméket reklámozni. Ezzel a törvénnyel a magyar lakosságnak csak 14%-a nem ért egyet, bár a dohányosok több mint kétszer ennyien vannak.
A reklámtörvény dohányzással kapcsolatos módosítására büszkék lehetünk. Miután azonban az eladás helyén megengedett a reklámozás, egyre több élelmiszerüzlet összes kirakata csak cigarettát hirdet, a dohánygyártók furfangosságát dicsérve. Nemzetközi tapasztalatok szerint a dohányzással kapcsolatos pénzügypolitikai (adóemelés) és egyéb intézkedések (füstmentes környezet biztosítása, fiataloknak a hozzáférés korlátozása, teljes reklámtilalom) költséghatékonysága sokkal jobb, mint az egyén belátását, döntését segítő tevékenységek.
"A dohánytermék az egyedüli olyan legálisan előállított árucikk, mely rendszeres fogyasztói felének a halálát okozza" — mondta Dr. Gro Harlem Brundtland, az ENSZ Egészségügyi Világszervezetének (WHO) főigazgatója Genfben, 2000. október 16-án. Mi az akadálya, hogy a tiltásokat fokozzuk?
A gyerekek bizakodóak
2001 elején a nürnbergi székhelyű GfK piackutató cég az UNICEF és az EBESZ felkérésére nagyszabású felmérést végzett Európa és Közép-Ázsia 35 országának 9—17 éves korosztálya körében. A 15 ezer megkérdezett összesen 90 millió kortársának felfogását képviseli. A megkérdezettek mintája reprezentatív a nemek, a térség, a településnagyság és a szülők társadalmi státusza szerint. Magyarországon összesen 400 gyermeket: mind a 9-13, mind pedig a 13—17 éves korosztályból 100—100 lányt és fiút interjúvoltak meg.
A kutatást az UNICEF azért kezdeményezte, hogy segítse a politikusok, gyermekvédő szakemberek, illetve a gyermekekkel foglalkozó civil szervezetek felkészülését az ENSZ Közgyűlésének gyermekekről szóló rendkívüli ülésszakára.


Forrás: Fiatalok hangja — UNICEF
A felmérésből kitűnik, hogy a magyar gyermekek 81%-a mondja azt, hogy legtöbbször boldognak érzi magát, 17%uk pedig azt, hogy csak néha. A gyermekek 40%-a gondolja úgy, hogy az élet Magyarországon jobb vagy sokkal jobb, mint tíz évvel ezelőtt. A döntő többség azt állítja, hogy biztonságban érzik magukat ott, ahol élnek. A gyerekek 56 %-a úgy gondolja, hogy jövőbeli élete jobb vagy sokkal jobb lesz, mint szülei mostani élete. 46%-uk szerint Magyarországon a jövőben jobb lesz élni,
Megteszünk mindent, hogy igazuk legyen?
Források:
1. A Decade of Transition Regional Monitoring Report No. 8. , Firenze, Olaszország — UNICEF
2. Mivel gazdagítjuk az Európai Uniót? — Természeti értékeink. Szerkesztette: Haraszthy László, WWF Magyar-országi Képviselete, Budapest, 2000
3. Bordásné Ignácz I. — Horányi M. — Kovács L. — Vargáné Szabó I.: Prevenciós tevékenységünk a dohányzás és az alkoholfogyasztás visszaszorítása érdekében Jász-Nagykun-Szolnok megyében. Egészségnevelés, 2001/6.
4. Lukács Ágnes — Ragó Anett: A magyarországi gyermekközösség vizsgálatai (in: M. Müller: Az áruvilág kicsi királyai — Geomédia Szakkönyvek, Budapest 2001)
5. Hans-Ulrich Grimm: A leves hazudik — Az ételek szép új világa. Kétezeregy Kiadó, 2001
Sorozatunkban az EU-csatlakozás környezetvédelemhez kapcsolódó különféle vonatkozásait vizsgáljuk. Az EU-melléklet a Külügyminisztérium támogatásával jelenik meg.

Hajtman Ágnes


JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.