kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Környezetvédelmi adóreform:
Mit gondol Európa?

Idén március 5-én Brüsszelben szemináriumot tartottak a PETRAS-kutatás eredményeinek ismertetésére. A PETRAS az angol Policies for Ecological Tax Reform: Assessment of Social Responses címből alkotott mozaikszó, jelentése: Környezetvédelmi adóreform-politika: A társadalmi elfogadottság vizsgálata.
A környezetvédelmi adóreform célja a környezetet súlyosan terhelő tevékenységek nagyobb adóval sújtása, míg ezzel párhuzamosan az emberi munkát terhelő elvonások csökkentése. Az elmélet szerint azokat a tevékenységeket kell adóval sújtani, amelyeket rossznak tartunk, nem pedig a társadalmi "jókat".
A PETRAS-kutatásban részt vett az angol Surrey Egyetem, a német Wuppertal Intézet, a dán Önkormányzati Tanulmányok Intézete, az ír Dublin Egyetem Környezetvédelmi Intézete és a francia Geológiai Intézet. A kutatás az Európai Bizottság finanszírozásával a Surrey Egyetem vezetésével készült, és azt a célt szolgálta, hogy megvizsgálják az üzleti szféra és a társadalom hozzáállását a környezetvédelmi adóreformhoz öt EU-tagországban. A kiválasztott országok a környezetvédelmi adóreform megvalósításában különböző szinten tartanak, ami elősegítette a kutatás eredményeinek általánosítását. Dániában és Németországban már megvalósítottak egy részleges környezetvédelmi adóreformot, ami kiterjed a vállalatokra és a fogyasztókra egyaránt. Franciaországban 1999-ben kezdtek el bevezetni egy környezetvédelmi adóreformot, azonban a megvalósítás módját 2001-ben alkotmányellenesnek minősítették. Az Egyesült Királyságban a környezetvédelmi adóreform eddigi intézkedéseinek hatálya csak az üzleti szektorra terjed ki, míg Írországban egyelőre el sem kezdték a reformot.
A kutatás célja az volt, hogy megvizsgálják a környezetvédelmi adóreform elfogadottságát, és következtetéseket vonjanak le arra vonatkozóan, hogy miként lehet a politikai elfogadottságot a lehető legnagyobb mértékben növelni a környezetvédelem érdekeinek csorbítása nélkül. A döntéshozókat és az üzleti köröket személyes mélyinterjúk keretében vizsgálták meg, míg a társadalom hozzáállásának tanulmányozásához 25 fókuszcsoportot állítottak fel, amelyek tükrözték a kor és jövedelem szerinti tagozódást.
A társadalmi elfogadottság tekintetében a kutatás megállapítja, hogy a felmerülő ellenérzések nem annyira a környezetvédelmi adóreform ellen irányulnak, sokkal inkább a tervezés és a bevezetés megvalósításának gyakorlati problémáit tükrözik.
Az üzleti szférára vonatkozó főbb megállapítások a következők:
· A megkérdezett üzletemberek többsége nem hitt abban, hogy a környezetvédelmi adóreformból befolyó bevételeket a kormány ténylegesen úgy és arra fogja felhasználni, mint ahogy ígérte. Szükségesnek látták a jövedelmek felhasználásának átláthatóbbá tételét. Ennek elérésére egy olyan független testület felállítását javasolták, amely ellenőrzi, hogy a jövedelmeket nem használják fel az előirányzottól eltérő célokra.
· Az üzleti szféra számára nehézséget okozott annak az alapelvnek a megértése, hogy a környezetvédelmi adóreform keretében az energiát terhelő adókat növelik, míg a munkát terhelő elvonások súlyát csökkentik. Nem látták a két terület közötti kapcsolatot, így a reformot csak egy értelmetlen "pénzátcsoportosításként" értelmezték. Ekkor a kutatók elmagyarázták a "kettős hozadék" elvét, amit azonban általában nem fogadtak el. (A kettős hozadék azt jelenti, hogy a környezetvédelmi adóreform eredményeként nemcsak a környezetre gyakorolt terhelés csökken, hanem a foglalkoztatottság is javul.) A megkérdezett üzletemberek szerint a környezetvédelem erősítését és a munkapiaci helyzet javítását célszerűbb nem összekapcsolni, azokat külön reformok keretében kell megvalósítani.
· A "kettős hozadék" keretében megvalósított, a munkabért terhelő elvonások egyidejű csökkentése sokak számára észrevétlen maradt. A német és dán üzletemberek tudatában voltak a magasabb energiaadóknak, azonban a társadalombiztosítási járulék ezzel párhuzamos csökkentéséről csak kevésnek volt tudomása. Véleményük szerint a reform átláthatóságát nagy mértékben meg kell növelni.
· A megkérdezett üzletemberek kifejezett óhaja volt, hogy a reform során ne csak "büntető" lépéseket alkalmazzanak, hanem dolgozzanak ki pozitív ösztönzőket is. Azt akarták látni, hogy támogató lépésekkel terelik a tevékenységüket a környezetbarátabb működés felé, és nem csak "büntetéseket" osztogatnak a magas energiafogyasztás miatt. Ebből következően azokat az intézkedéseket látták átláthatónak és logikusnak, amelyek ilyenformán "díjazzák" az energiahatékonyságra tett erőfeszítéseiket.
A kutatók a tanulságok levonása után megállapították, hogy annak a környezetvédelmi adóreformnak van nagyobb esélye a sikeres megvalósításra, amelyik jobban figyelembe veszi a társadalom hozzáállását, a társadalom számára érzékelhető változások egészét. A kutatás a jövedelem-visszaforgatási intézkedések megvalósítására négy módot vázolt fel:
1. Az adóreformból befolyó többletbevételeket csak a munkát terhelő elvonások csökkentésére forgatják vissza, ugyanakkor nagyban megnövelik ennek a folyamatnak az átláthatóságát.
2. A befolyó többletbevételek egy részét környezetvédelmi célokra használják fel, míg a maradékot a munkabér terheinek mérséklésére.
3. Az összes többletbevételt környezetvédelmi célú intézkedésekre használják fel.
4. Kezdetben a befolyó többletbevételek nagy részét visszaforgatják környezetvédelmi programokra, azonban — az adóráták növelésével párhuzamosan — folyamatosan egyre nagyobb mértékű adó-átcsoportosítást hajtanak végre.
Végül a kutatók a környezetvédelmi adóreform elfogadottságának javítása érdekében a következő konkrét ajánlásokat tették:
· A bevezetendő új adónemek felügyeletét független intézménynek kell elvégeznie.
· Amennyiben megvalósul az adónemek átcsoportosítása az emberi munkáról a környezetet súlyosan terhelő tevékenységekre, láthatóan ki kell mutatni a munkabér-teher konkrét csökkentését.
· Azokra az energiahatékonyságot javító területekre kell a "pántlikázott" többletbevételeket visszaforgatni, ahol jelentős javulás érhető el a lehető legkisebb költséggel.
· Hasonló módon a bevételekből támogatni kell a helyi környezetvédelmi programokat, a megújuló energiaforrások felhasználását és a tömegközlekedés fejlesztését.
· Energiahatékonysági beruházásokra felhasználható "kupont" kell kidolgozni, amelynek alkalmazása révén a környezetvédelmi adók és az azokból származó bevételek közötti összefüggés láthatóvá, érzékelhetővé válik.
· Hatékonyan kell segíteni az alacsony jövedelmű társadalmi csoportokat. (A magasabb energiaadók őket érintik legérzékenyebben.)
· Ki kell dolgozni az adómentes juttatások körét.
· Gondosan meg kell választani a szóhasználatot. Például az adó szó elutasító érzeteket vált ki, a díj kevésbé.
A szemináriumon elhangzott hozzászólások szerint a környezet védelme érdekében nagyszabású reformokra van szükség, és az eddig megtett lépések csak a kezdetet jelenthetik. Több résztvevő kiemelte, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére irányuló Kiotói Egyezmény betartása sem elegendő, annál radikálisabb lépésekre van szükség. Ebből a szempontból nézve az EU-ban a környezetvédelmi adóreform érdekében tett lépések — bármennyire nagyratörőnek tűnnek is — nem elégségesek. A környezetvédelmi adóreformokat a fejlődő országokban is (Kína, India stb.) végre kell hajtani, csak így tudjuk a globális ökoszisztémára nehezedő környezeti terhet mérsékelni. A környezetvédelmi adóreformnak az elsődleges célja, hogy tényleges javulás következzen be a környezet állapotában, és csak másodsorban érdekesek az egyéb hozadékok, mint például a foglalkoztatottság javítása.
A Levegő Munkacsoport nevében felvetettem, hogy az előadók nem látják-e szükségesnek a tagjelölt országokban egy környezetvédelmi adóreformot népszerűsítő kampány beindítását, ugyanis a közép-kelet-európai országokban a költségvetés "zöldítése" még kevésbé előrehaladott állapotban van, mint Nyugat-Európában. Magyarországon a lakosság többsége még nem hallott ilyen reformról, és akik esetleg hallottak, azok sem ismerik igazán még az alapelveit sem. Kérdés tehát, hogy éppen ezért a csatlakozás utáni, kibővített Európai Unióban nem lesz-e sokkal nehezebb bevezetni egy egységes, minden országra kiterjedő környezetvédelmi adóreformot. A kutatók válaszukban kiemelték, hogy a közép-kelet-európai térség a környezetvédelmi adóreform tekintetében nincs is annyira lemaradva a nyugati országokhoz képest, hiszen például Csehországban működnek kén- és nitrogénoxid-kibocsátási adók, míg Írországban szinte nem léteznek ténylegesen környezetvédelmi célú adók. Több tagjelölt országban (Magyarországon is) nagy szerep jut a termékdíjaknak, míg ezek az EU-ban egyelőre nem annyira elterjedtek. Összességében a kérdést fontosnak látták, azonban rámutattak, hogy egyelőre az EU-ban sem rózsás a helyzet.

Szabó Zoltán


JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.