kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Termelés a fogyasztókért?

Megkérdeztük Garai Istvánt, az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület ügyvezető elnökét, miként érhető el Magyarországon, hogy a fogyasztók a pénzükért megfelelő minőségű és minél környezetbarátabb termékeket és szolgáltatásokat kapjanak.

— Mind az Európai Unió országaiban, mind Magyarországon megfigyelhető, hogy a termelők kezdenek rájönni arra, amit valójában mindig is tudtunk: a termelés azért történik, hogy a fogyasztók igényét kielégítsék. A fogyasztóvédelmi és környezetvédelmi szervezeteknek azért kell dolgozniuk, hogy a termelők és a szolgáltatók is belássák: nem a rövid távú nyereségszerzés a fontos, hanem a fogyasztók bizalmának elnyerése.
— Sokszor azonban úgy tűnik, hogy egyedül a haszonszerzés a cél, és ez gyakran a minőség, az egészség, a környezet rovására válik. Például egyes élelmiszeripari termékek nagyon tetszetősek, de a tápértékük ezzel nincs összhangban.
— Erre jó példa a tej. Gyerekkoromban ez úgy ment falun, hogy a frissen lefejt tejhez kaptunk egy féloldalas karéjt a kemencében sült kenyérből, leültünk a garádics aljába, és megettük. Most mi történik? Először összeöntik a tejet, a szállításhoz lehűtik, aztán lefölözik, különböző alkotórészeire bontják, felhasználják a zsírrészét vajkészítésre, a fehérjét túrókészítésre, sajtot csinálnak belőle és így tovább. Egyre kevesebb értékes tartalmat magukba foglaló részekre bontják a tejet. Megpróbálnak mindent úgy feldolgozni, hogy abból a lehető legnagyobb hasznot húzzák. Még hirdetésben is találkozunk azzal, hogy "reggeli italt árusítunk", ami egészen úgy néz ki, mint a tej, és közben kiderül, hogy ebben már tej alig van, azt már rég kivonták belőle, ez már az utolsó maradékocska összekaparva, talán már fehérje sincs benne, talán már zsír sincs benne, talán már semmi sincs benne. Permeátumból — a tejnek abból a részéből, amiből már szinte minden értékest kivontak — csinálnak reggeli italt, és próbálják tíz-húsz forinttal olcsóbban eladni, mint a tejet. Az emberek pedig veszik, mint a cukrot. Nem tudatosak a fogyasztók ilyen szempontból.
— Mit lehet tenni az ilyen szemfényvesztések ellen?
— Minden gyártónak van rövid és hosszú távú érdeke. Ideig-óráig a fogyasztót jól becsapva, viszonylag nagy összeget kicsalva, kevés ellenértéket adva meg lehet gazdagodni, és ezt a megszerzett hasznot kimentve ebből a vállalkozásból egy másikba lehet fektetni. Egy ideig azt súgja az ész, hogy ezt kell csinálni, ez a kifizetődő. Ugyanakkor a vevőmet már el is veszítettem, amikor az első ilyen becsapást észleli. Tehát cselekedhetünk csak a rövid távú érdekeink szerint — ezt nagyon sokan csinálták és csinálják még ma is —, vagy szem előtt tarthatjuk a hosszabb távú érdekeinket, amikor azt mondom, hogy nekem többet ér az a fogyasztó, aki visszajön később is, és újra nálam fogja elkölteni a pénzét.
— Vannak veszélyesebb visszaélések is, amelyek olyan következményekkel járhatnak, mint például a kergemarha-kór.
— Eredetileg nem figyeltünk oda, hogy mivel táplálják az állatokat. Úgy gondoltuk, a lényeg az, hogy a megtermelt hússal elégítsék ki az élelmiszer-igényt. Igen ám, csak közben egyfajta kannibalizmusra kényszerítettek a termelők bizonyos állatfajokat, és így az élelmiszerek biztonsága kezdett veszélybe kerülni. A csontliszt okozta kergemarha-kóron kívül többek között a dioxin-fertőzések és különféle higiéniai gondok is veszélyeztetik a húskészítmények biztonságos fogyasztását. Az ilyen problémák elkerülését szolgálja az az élelmiszer-biztonsági program, amikor azt mondja az Európai Unió, hogy a farmtól a villáig, az asztalra kerülő termékig bezárólag mindenütt legyen megoldott a termék biztonsága, higiéniája, legyen kizárva a fertőzésveszély.
Vannak olyan tudományos eredmények, amelyeket most kezdünk el kiaknázni, mint például a géntechnológiát. Ezekről valójában azt sem tudjuk, hogy veszélyesek-e vagy nem. A géntechnológia egyik célja, hogy jól szállítható, vastag héjú, sokáig elálló zöldséget és gyümölcsöt állítsanak elő. Erre van más megoldás is: ha viaszba mártják a terméket, nem érik külső behatások, amelyektől elindulhatna a rothadás, vagy pedig olyan terméket is ki lehet nemesíteni, amely önmagától úgy viselkedik, mintha be lenne borítva viasszal.
— Ilyen almák a hagyományos fajták között is vannak, mint például a húsvéti rozmaring.
— Ma már máshogy állítják elő az almát is: a haszon érdekében olyan vegyi anyagot adagolnak hozzá, ami nagyobbra növeli, bővíti a nedvességtartalmát és ezen keresztül a tömegét, így ugyanaz a fa nagyobb bevételhez juttat. Hogy ez milyen egyéb hatásokkal jár, az menet közben derül ki. Soha nem tudjuk, hol a határa annak, amikor még növeljük a méretét, javítjuk az esztétikai tulajdonságait egy terméknek, de nem fokozzuk a káros mellékhatásokat.

— A génkezelt termékek veszélyeiről még keveset tudunk, inkább sejtjük, hogy sok problémát okozhatnak.
— Nincsen még elegendő tapasztalatunk, kutatási eredményünk, nincs olyan tudásunk, ami alapján biztonsággal állíthatnánk, hogy egy génkezelt termék veszélyes-e vagy sem. Viszont mindenkinek joga van arra, hogy eldöntse, miként gondolkozik erről. Mi, fogyasztóvédők elsősorban azt mondjuk, hogy lehetőséget kell teremteni a vásárlónak, hogy ő döntsön. Ha ő úgy ítéli meg, hogy a tudása nem elegendő annak megállapítására, hogy a génkezelt termék biztonságos-e vagy nem, akkor legyen módja rá, hogy csak a génkezelt összetevőt nem tartalmazó termékeket vásárolja, vagyis legyen feltüntetve, ha a termék génkezelt. Magyarul, a tájékoztatást tartjuk alapvető fontosságúnak — és nyilván a kutatást is mögötte, hogy minél előbb megtudjuk, hogy az álláspontunk helyes volt-e vagy nem.
— Mi alapján tájékozódhat a fogyasztó egy termék összetételéről és minőségéről? A terméken feltüntetett információval nem mindig tud mit kezdeni az átlagos vásárló.
— Ha valaki utána akar nézni, hogy milyen összetétele kell hogy legyen egy bizonyos terméknek, akkor megteheti vagy a tanácsadó irodánkban, vagy a honlapunkon, és még azt is meg tudja kérdezni, hogy a vizsgálatok igazolják-e az összetételt. Egyébként a fogyasztóvédelmi és az állategészségügyi felügyeletek rendszeresen végeznek ilyen vizsgálatokat. A fogyasztók tájékozottságát honlapunkkal (www.ofe.hu), apró füzetkékkel, kiadványokkal, tematikusan gyűjtött és rendszeresen karbantartott adatbázisunkkal is elősegítjük.

— Sokszor a reklámok hatására a vevő nem is olyan terméket vásárol, mint amilyenre valóban szüksége van.
— Fontos, hogy a vevő felkészülten, saját tényleges szükségletei tudatában menjen vásárolni, és ő mondja meg, hogy mit akar. Erre a tudatos fogyasztói magatartásra kell felkészíteni a lakosságot. Először arra kell törekedni, hogy választáskor a minőség és ár összhangban legyenek. A következő szakaszban pedig el kell érni, hogy a fogyasztó kikényszerítse az ő valódi igényeinek kielégítését. Ha pedig ez az igény arra vonatkozik, hogy fölösleges csomagolóanyagokat ne fizettessenek meg velem, ne szennyeztessék velem fölöslegesen a környezetemet, akkor még ide is el lehet jutni. Ezen az úton vagyunk, tennivalók vannak még, de azért szépen haladunk rajta. Azt hiszem, a környezetvédelmi és a fogyasztóvédelemi szervezetek között jó az együttműködés ezen a téren.
— Az EU-csatlakozás során milyen változások várhatók a fogyasztóvédelem terén?
— Úgy vélem, hogy nem lesznek lényeges változások, csupán a már érezhető trendek térhódítása folytatódik. Amiben lehet és szükséges a változás, az az, hogy a civil mozgalmak erősödjenek. Ez azt eredményezheti, hogy mi magunk, fogyasztók tájékozottabbak leszünk, és e felkészültség alapján jobban meg tudjuk hozni azokat a döntéseket, amelyek a környezet védelmét segíthetik, amelyek a jobb minőségű, természetközelibb, kevésbé feldolgozott, nem a végletekig kizsigerelt termékek értékesítéséhez vezetnek. Remélhetőleg eljutunk oda, hogy nem csak az árra figyelünk, hanem arra is, hogy mennyivel jobb és környezetbarátabb az a termék, amelyik néhány forinttal drágább.

Sorozatunkban az EU-csatlakozás környezetvédelemhez kapcsolódó különféle vonatkozásait vizsgáljuk. Az EU-melléklet a Külügyminisztérium támogatásával jelenik meg.

Mikola Klára


JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.