Lélegzet

Fővárosunk kiváló öröklött adottságai, a nagyarányú tőkebeáramlás és az Európai Unió átlagát közelítő gazdasági teljesítménye ellenére sem fejlődik lakóinak általános megelégedésére. Sokan hagyták el a várost a magas megélhetési költségek elől menekülve és jobb életminőségre vágyva. Az itt élők és az ide látogatók egyaránt panaszkodnak a zajra, a rossz levegőre, a közlekedési káoszra, az ápolatlan közterületekre, a lerobbant épületállományra, a zöldterületek és az infrastruktúra hiányosságaira, a piac szabályozatlanságára és nem utolsó sorban a növekvő társadalmi egyenlőtlenségek számtalan jelére.

A főváros környezeti állapotának javítása mindenek előtt a lakosság egészségének védelme miatt szükséges. Ugyanakkor ez fontos nemzetgazdasági cél is. Budapesten a környezeti károk költségét a szakértők hatalmas összegre, évi 400—600 milliárd forintra becsülik. Ez a veszteség évről évre halmozódik. A környezet súlyos állapota miatt az elmúlt években felgyorsult migrációs folyamatok nemcsak az aktív népességet, a gazdaságot is elszívják, ugyanakkor rontják a meglévő infrastruktúra egy részének kihasználtságát, másutt viszont új igényeket gerjesztenek.

A város tőkevonzó ereje és idegenforgalmi vonzereje is csökken a környezetszennyezés miatt. Ugyanakkor a hazai és külföldi kutatások azt valószínűsítik, hogy a környezetszennyezés fő forrásainak csökkentése a főváros fejlődését nemhogy gátolná, hanem kedvezőbb helyzetet teremtene.

A következőkben a főváros fenntartható fejlődésének néhány kulcskérdését vázoljuk fel. Részletesebb ajánlásokat teszünk arra, hogy milyen célokat és milyen módon érjenek el az önkormányzatok 2006-ig. Az ajánlások nagy része önkormányzati hatáskörbe tartozik, más részük viszont kormányzati feladat. Ez utóbbiak esetén az önkormányzatoknak kezdeményező és nyomásgyakorló szerepet kell vállalniuk.

Az önkormányzati feladatok ésszerűbb elosztásához, a környezeti és természeti értékek közös védelméhez, az infrastruktúra hatékony működtetéséhez és fejlesztéséhez szoros együttműködést — beleértve az önkorlátozást és kölcsönösséget — kell megteremteni a települések között.

A koncepciók és tervek kidolgozásába és megvalósításába időben be kell vonni a lakosságot. Meg kell szüntetni a helyi lakosság feje felett történő, illetve véleményével ellentétes döntéshozatal jelenlegi gyakorlatát.

A szolidaritás jegyében csökkenteni kell a szegregációt. Rövid távú célkitűzésként biztosítani kell mindenki számára a lakhatást, középtávon a szociális bérlakásigények mennyiségi kielégítését, hosszabb távon a teljes lakásállomány korszerűsítését, az egészségtelen életkörülmények felszámolását.

Különös figyelmet kell fordítani a gyermekek és az időskorúak sajátos igényeire, egészséges és kellemes életfeltételeik megteremtésére.

Az elmúlt tizenkét év tapasztalatai alapján újra kell gondolni a központi irányítás és a helyi kezdeményezések viszonyát. Szemléletváltásra van szükség a terület- és településpolitikában .

Fékezni kell a települések terjeszkedését. Meg kell állítani a természeti értékekkel pazarlóan bánó, a költségeket az ésszerűtlenségig növelő területfejlesztést.

Egyetlen négyzetméter zöldterületet sem szabad megszüntetni. A meglévő növényzetet óvni, állapotát javítani kell. Minél több újabb zöldfelületet kell kialakítani.

A meglévő vagyon megőrzésének, hatékony működtetésének, felújításának és korszerűsítésének elsőbbséget kell adni az új fejlesztésekkel szemben. A beruházásokat elsősorban a meglévő városi területek és létesítmények (városnegyedek, utak, épületek, infrastruktúra-hálózatok) megújítására kell összpontosítani.

A budapesti agglomeráció közlekedéspolitikájának középpontjában a gyalogos és kerékpáros közlekedés feltételeinek javítása, valamint a közösségi közlekedés színvonalának emelése álljon!