kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
A magyarországi erdők helyzete

Megkérdeztük Gulyás Leventét, a WWF Magyarország erdészeti programvezetőjét, milyen állapotban vannak a magyarországi erdők.

— Miként érvényesülnek a káros környezeti hatások Magyarországon?
— A savas esők Magyarországon nem jelentenek nagy problémát. Az erdők egészségi állapotát legfeljebb helyileg károsítják a vegyszerek, például permetezéskor, vagy más olyan károsanyag-kibocsátóhelyen, ahol koncentrált a terhelés. Ezeken a helyeken kevesebb a zuzmó, mert ezek a legérzékenyebb összetevői az erdőknek.
— Az erdőkben is használnak vegyszereket?
— Igen, az iparszerű erdőgazdálkodásban előfordul a vegyszerhasználat. Nyilván sokkal ritkábban, mint a mezőgazdaságban, de akkor is számottevő az a hatás, amit az erdő életközösségében okoznak.
— Mi a legsúlyosabban ható környezeti tényező Magyarországon?
— Itt az aszály a legjelentősebb a környezeti hatások közül. A hosszú, száraz időszakok hátrányosan befolyásolják az erdő egészségi állapotát. A régebbi emberi beavatkozások, a vízelvezetések szintén károsan hatnak az erdő talajának a vízgazdálkodására.
A múlt század eleji folyószabályozások és az azt követő lecsapolások nagyban hozzájárultak a talaj vízgazdálkodásának romlásához. Ez jellemző a teljes Alföldön és a Dél-Dunántúl sok vidékén, így a Dráva által meghatározott területeken is. Ezek a nagy folyószabályozások és mocsárlecsapolások azzal a jelszóval történtek, hogy a társadalom érdekét szolgálják, és végre nagy mezőgazdasági területekhez juttatják a vidék emberét, de arról nem sok szó esik, hogy ott egy komplex tájhasznosítási rendszer működött, ami ugyanúgy az erdőt és az egyéb haszonvételeket is magában foglalta, ugyanakkor a természetes vízellátás biztosítva volt a nagy folyókból, mégpedig széles sávban, nem pedig a mai keskeny, gátak közé zárt árterületen.
— Hogyan védhetjük meg erdeinket a szárazság ellen?
— Megfelelő erdőgazdálkodással. Minél közelebb van az erdő a természetes szerkezethez, tehát minél több szintű, különbözőbb korú, többféle fafaj van benne, minél teljesebb az életközösség, annál jobb, hiszen ebben rejlik az erdő válaszadó képessége: mindig van olyan elem, amely tud reagálni, amelyik az eltűnő helyébe tud lépni.
— Hogyan hat erdeinkre az éghajlatváltozás?
— A klímaváltozást mindenképpen kockázati tényezőként kell kezelni, és a megoldás nem tájidegen fajok betelepítése, hanem olyan összetett állományok létesítése, amelyek erre a kihívásra megfelelően tudnak reagálni.
A nagy területű erdőtelepítések fékezhetik az éghajlatváltozást, ha készletkezelő fagazdálkodást lehet itt folytatni, ahol le van kötve a szén. Ugyanakkor a tarvágások megbontják a mikroklímát, és ez is vízgazdálkodási gondokhoz vezethet.
— Ez tehát a legnagyobb probléma?
— Korántsem. Legközvetlenebbül az erdőgazdálkodás hat az erdő életére, és a legnagyobb változásokat maga az ember idézi elő. Az igazi károkat az okozza, hogy az erdőgazdálkodási gyakorlat szegényíti a biológiai sokféleséget.

Erdeink nagy részét a faültetvények alkotják, elsősorban a rövid vágáskorral kezelt nemesített nyár és az akácültetvények.
A fajszegénység nem csak a fákra vonatkozik, hanem a madarakra és a rovarokra is, hiszen sokkal kevesebb fészkelő madárfajt lehet megfigyelni ezekben az állományokban, ami a táplálék és a fészkelőhelyek szegénységére vezethető vissza.
Egy természethez közeli erdőben a rovarvilág is sokszínűbb, többféle madárnak ad táplálékot, míg egy nálunk nem őshonos fafajból létrehozott, egyetlen szintből álló erdőben jóval kevesebb faj fordul elő. Ahol nincs cserjeszint, ott például a cserjéken fészkelő madarak nyilván nem jelennek meg.
Egy több fajból álló erdőtársulás azért is sikeresebb, mert ha egy rovarfaj túlszaporodik, akkor annak a rovarnak a természetes ellenségei is jelen vannak, a ragadozó rovarok és a fürkészek, amelyek közül egyesek például a virágos növényekhez kötődhetnek.
— Az ember azt gondolja, hogy kiment a természetbe, és amit természetnek gondol, az esetleg csak annak leszegényített mása.
— Sajnos igen. És ezzel akkor találkozik a legmarkánsabban az ember, amikor nagy területű vágásokon sétál, mert akkor rájön, hogy az egészet mesterségesen hozták létre.
— Magyarország erdeit hogyan csoportosítaná?
— Az ország területének kb. a 19 százalékát fedi erdő, de csupán 7,5 százalék felel meg a természetes erdőtársulás fogalmának, vagy közelíti meg azt. Az összes többi inkább az ültetvényszerű erdőgazdálkodás kategóriájába tartozik. Nyilván ott is érvényesülnek a természet törvényei, de ezek mégsem alkotnak stabil ökoszisztémát. Ez azt jelenti, hogy itt az ökológiai stabilitás hiánya nem csupán az erdei fajokat érinti, hanem a gazdának is kockázat: gyakran előfordulnak rovarkárok. Gondoljunk csak a fenyvesben szélsebesen elszaporodó szúra. A lucfenyő egy szárazabb periódus alatt annyira legyengül, hogy teret ad ezeknek a károsító rovaroknak az elterjedésére. A szú néhány éven belül nagy területek faállományát el tudja pusztítani. Ugyanez igaz a nemesnyárosokra is, ahol a gombafertőzésektől kezdve a rovarfertőzésekig sokféle tömeges károsodás történhet. Az ilyen ökológiai kockázat gazdasági kockázatot is jelent.

Nagyon káros még a teljes talajelőkészítés, ami abból áll, hogy a tuskókat kiforgatják, és a terület szélére tolják a talaj felső rétegével együtt, így a talaj is degradálódik. Ezt követően egy szántással beforgatják az esetleg túlélő lágyszárúakat. Ezeknek a műveleteknek sok védett állat, védett növény esik áldozatul úgy, hogy semmi nyoma nem marad.
Szerencsére vannak olyan eljárások is, amelyek sokkal kisebb káros hatással vannak az erdőre: ahol a természetes folyamatokat hagyják érvényesülni, úgy, hogy közben a gazdasági érdek sem sérül, tehát ugyanúgy tudnak jó minőségű faanyagot kivenni az erdőből, sőt, sokkal szebbet és nagyobbat, mint az ültetvényes gazdálkodás során, és ugyanakkor az erdő ki tudja elégíteni egyéb funkcióit is. Ilyenek a fokozatos felújító vágások és a kis területű tarvágásos felújítások. Egyes esetekben alkalmaznak szálaló vágásokat is, amelyek során a lehető legkisebb mértékűre csökkentik a fakitermelést, azt követően pedig a természetes folyamatokra bízzák az erdő felújulását.
Vannak olyan területek is, ahol gazdaságtalan bármiféle beavatkozás. Ezeket a részeket egyszerűen békén hagyják az erdőgazdálkodók. A természetes erdőtársulások szempontjából ez általában csak jó.
A WWF Magyarország azt szeretné, ha a gazdasági funkció mellett sokkal hangsúlyosabban jelentkezne a természetvédelem, illetve egyéb társadalmi funkciók.
— Hogyan jellemezhetjük az európai erdők állapotát?
— Az Unión belül nagyon nagy a változatosság. Ha azt mondjuk, hogy az Európai Unióban az erdőborítottság 35%-os, abban benne van Svédország és Finnország, ahol a terület nagy része erdő, és benne van Dánia és Franciaország, ahol inkább a mezőgazdasági területek dominálnak. Hasonlóan nagyok a különbségek a biológiai sokféleség tekintetében. Anglia bizonyos területein például a rosszul értelmezett támogatási politika miatt nagyon szegényes a biológiai változatosság, mivel észak-amerikai fenyőfajokkal telepítettek be hatalmas területeket. Ilyen szempontból mi, magyarok szerencséseknek tekinthetjük magunkat, hiszen európai viszonylatban sok olyan erdőtársulásunk van, amelyre egy esetleges helyreállítási programot építhetünk. Ha nem vigyázunk rájuk, akkor ugyanott fogunk tartani, mint a mostani tagállamok, amelyeknek hatalmas pénzösszegeket kell költeniük korábbi hibáik kijavítására.

— Az EU-csatlakozás során milyen támogatásokra számíthatunk az erdőtelepítéshez, illetve az erdők biológiai értékének fokozásához?

— Az EU-csatlakozás során milyen támogatásokra számíthatunk az erdőtelepítéshez, illetve az erdők biológiai értékének fokozásához?
— Az erdők mezőgazdasági területeken történő telepítésére adott támogatás az egyik ilyen lehetőségünk. Itt is nagyon fontos kikötés az, hogy az ökológiai feltételeknek megfelelő erdő létesüljön. A másik támogatási cél az erdő ökológiai, társadalmi és gazdasági szolgáltatásainak fejlesztése. Ezt a programot az EU felé a magyar államnak kell elkészítenie, széles társadalmi rétegek — társadalmi szervezetek, szakmai szervezetek — bevonásával.
— Történt-e valami a magyar állam részéről ebben az irányban?
— Annyi történt, hogy a Nemzeti Fejlesztési Tervben vannak erdészeti vonatkozások, a tervet társadalmi vitára bocsátották. Sajnos azonban az általunk is megfogalmazott szakmai véleményekből kevés jelent meg eddig a fejlesztési tervben, ezért nem vagyok biztos benne, hogy a csatlakozás után olyan program készül, ami ténylegesen ezeket a célokat fogja szolgálni.
— Vannak a WWF-nek kidolgozott javaslatai?
— Természetesen, részt vettünk a Nemzeti Fejlesztési Terv kidolgozásában és véleményezésében, másrészt a Nemzeti Erdészeti Stratégia kidolgozásában is igyekszik érvényesíteni a saját értékrendjét. Emellett vannak olyan modellterületek, olyan ártéri tájhasznosítási programok, ahol megpróbáljuk ezeket be is mutatni, mint például Nagykörü térségében. A természetvédelemnek nem az a célja, hogy az embert kiszorítsa a természetből. Ellenkezőleg, azzal harmóniában élve és dolgozva gazdasági és társadalmi haszonnal járjon az emberi tevékenység, miközben nem károsítja, hanem gazdagítja a természetet.
Mikola Klára

Mikola Klára


JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.