kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Az utak sózásának ökológiai következményei

Évek óta telente felmerülő környezetvédelmi probléma az utak sózása. Mindig felvetődik a kérdés, hogy a csúszós utakon történő balesetek elkerülése a fontosabb, vagy a növényzet védelme. A kérdés nem igazi kérdés: ugyanis a só helyett alternatív csúszásgátlókhoz kellene folyamodni.
A havas, jeges utakat azért sózzák, mert a sós víz alacsonyabb hőmérsékleten fagy meg, tehát bizonyos hőmérsékletig nulla Celsius-fok alatt is folyékony halmazállapotú marad. Ennek alapja a fizikai kémiából ismert oldatok fagyáspont-csökkenésének és forráspont-emelkedésének elve, amely törvényszerűség természetesen nem csak a sóra (és nem csak a vízre) érvényes. Tapasztalatok szerint az utakon a konyhasó —5, —6 Celsius-fokig hatásos, ennél hidegebb hőmérsékleten a gyakorlatban hatástalan.
Azonban nem is gondolnánk, hogy milyen súlyos károkat okoz az utak sózása mind a természetes, mind az épített környezetben. Nem véletlen, hogy Nyugat-Európa legtöbb nagyvárosában már évek óta tilos sózni, helyette alternatív, környezetbarát anyagokkal kell megoldani az utak jégtelenítését. Budapesten azonban az idén január elejei szélsőséges időjárási körülményekhez hasonló alkalmakkor naponta több ezer köbméternyi sót szórnak szét. Bár manapság már tapasztalható racionalizálás a só felhasználásban, azaz a sószóró gépek a terület adottságainak és a hó vagy jég mértékének megfelelő mennyiségű sót szórnak szét (az utakra négyzetméterenként legfeljebb 40 gramm, védett fasorokban 20 gramm, hidakon és felüljárókon pedig 10 gramm). Mégis tény, hogy csak a mostani télre a Fővárosi Közterület-fenntartó Rt. 45 500 köbméternyi szóróanyagot tárol. Természetesen só mellett használnak só-homok keveréket és tiszta homokot is jégtelenítésre. Természetvédelmi területeken csak homokot szórnak ki az utakra.
A házak előtti járda hó- és jégmentesítése a tulajdonosok kötelessége. A legtöbb ember leggyakrabban a sózáshoz folyamodik, a legelemibb környezetvédelmi szempontok figyelembe vétele nélkül.
A sózás leginkább az út menti növényzetet károsítja. A NaCl-ból a kloridion ugyanis a gyökéren keresztül felszívódik, majd lelassítja a fák növekedését, a fiatalabbakat akár el is pusztíthatja. A konyhasó a gépkocsik kipufogógázaiból származó nitrogén-oxidokkal reagálva maró anyagokat alkot, amelyek korrodálják többek között a hidak, felüljárók fémszerkezetét, de magukat a gépkocsikat is. Az ilyen jégtelenítés eredményeként a talajba rejtett közművek is jelentősen károsodnak.
A sózás káros hatásainak kiküszöbölésére elhangzottak olyan javaslatok, hogy az átlagnál jobban tűrő cserjéket kellene az utak mellé telepíteni, amelyek részben védenék a fákat a sótól. A cserjék telepítésével egyéb okok miatt egyet is lehet érteni (például védik a gyalogosokat a kipufogógázoktól). A sózás nem kívánt hatásainak elkerülésére viszont sokkal jobb megoldást nyújtanak az alternatív csúszásmentesítő anyagok. A célnak megfelel a homok, a sóder, a természetesen lebomló faforgács, és a több nemzeti parkban sikeresen alkalmazott gránitkő-zúzalék. Győr városában például már hat éve egy vinasz nevű szeszgyári mellékterméket használnak hó- és jégmentesítésre. Ez az anyag a sóval ellentétben akár mínusz 10 fokig is megbízhatóan alkalmazható.
Simon Gergely

Simon Gergely


JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.