A lengyel környezetvédelmi minisztérium részéről Czeslaw Sleziak államtitkár előadást tartott a lengyel fejleményekről. 2001-2002-ben Lengyelországban megváltoztatták a környezetvédelmi termékdíjak és betétdíjak szabályozását annak érdekében, hogy kevesebb legyen a jogi kiskapu, ne lehessen könnyen kibújni a fizetés alól, és egyúttal a díjak összegét is megemelték. (Lengyelországban a magyar gyakorlathoz hasonlóan több termékre vetnek ki termékdíjat, például az autógumikra, akkumulátorokra, kenőolajra, izzókra.) Az elmúlt évek másik jelentős eredménye egy munkacsoport felállítása volt, amely új gazdasági eszközök (ökoadók) bevezetésének lehetőségét tanulmányozza, illetve értékeli a jelenlegi díjak környezetvédelmi hatékonyságát. A szakértőkből álló munkacsoport az év végére elkészíti jelentését, amit személyesen a miniszterelnöknek fognak bemutatni. Az államtitkár szerint ennek kulcsfontosságú szerepe lesz a környezetvédelmi pénzügyi reform lehetséges jövőbeni megvalósításával kapcsolatban.

Kai Schlegelmilch a német környezetvédelmi minisztérium képviseletében hivatalosan felajánlotta, hogy átadják a német környezetvédelmi pénzügyi reform eddigi tapasztalatait, ezzel is segítve, hogy a lengyeleknek ne a nulláról kelljen kezdeni a tervezést. Németország, mint ismeretes, 2003-ban lépteti életbe a reform harmadik szakaszát, ugyanakkor az már most látszik, hogy az elmúlt három év alatt kedvező változások álltak be mind környezetvédelmi, mind munkapiaci oldalon. Az 1999-ben bevezetett energiaadók hatására (egyéb intézkedésekkel párosulva) a német szén-dioxid-kibocsátás 2—3%-kal csökken, ugyanakkor a társadalombiztosítási járuléknak a befolyó bevételekből végrehajtott csökkentése és az energia-megtakarítási befektetések eredményeképp a munkanélküliség is lényegesen — 2003-ig közel 250 ezer fővel — mérséklődik. A lengyel államtitkár üdvözölte a felajánlást, és kifejezte szándékát, hogy eddig példa nélkül álló gyümölcsöző együttműködés alakuljon ki a lengyel és a német környezetvédelmi minisztériumok között. Ilyen együttműködés jött létre egyébként a tavalyi év második felében a német és a cseh környezetvédelmi tárca között is. Kai Schlegelmilch érdeklődött, hogy vajon Magyarországon is lenne-e esély hasonló együttműködésre, amit a Levegő Munkacsoport jelen lévő képviselője szintén nagyon fontosnak tartott. Amennyiben Magyarország is bekapcsolódna a tapasztalatcserébe, úgy a közép-kelet-európai térség meghatározó országaiban egyidőben indulhatnának meg az előkészítő munkálatok, ami várhatóan nagy lökést jelentene a reform elfogadtatásában.

A Világbank képviseletében Anil Markandya előadásában hangsúlyozta a környezetvédelmi pénzügyi reform fontosságát, az abban rejlő lehetőségeket. A reformot hatékony környezetvédelmi és gazdasági eszköznek tartotta. Ez nagyon fontos, ugyanis jelzi a Világbank elkötelezettségét, támogatását ezen intézkedések meghozatalában.

Nils-Axel Braathen a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) képviseletében előadásában érdekes kutatásról számolt be. Ha összehasonlítjuk a különböző országokban a lakossági villamos áram árát és az áramfogyasztást, azt találjuk, hogy azokban az országokban, ahol olcsó az áram, sokkal többet használ a lakosság. A következő ábra 49 ország helyzetét hasonlítja össze, amiből nyilvánvaló, hogy mennyire nagy szerepe van az árképzésnek.

Forrás: Birol és Keppler, Energy Policy 28 (2000)

Érdekes vita alakult ki a környezetvédelmi pénzügyi reformnak a foglalkoztatásra gyakorolt hatását illetően. Braathen hangsúlyozta, hogy eddigi kutatásaik alapján azt biztosan állíthatják: egy bevétel-semleges reformnak nem lennének kedvezőtlen hatásai a munkaerőpiacon, azonban szerinte jelen pillanatban ennél több felelősséggel nem állítható. Schlegelmilch ugyanakkor a német példát idézte, ahol is a reform eredményeként javult a foglalkoztatás. Braathen erre válaszában azt hangsúlyozta, hogy veszélyes olyan érveket a reform mellett felsorakoztatni, amelyek még nem igazolt egyértelműen a gyakorlat. Amennyiben a reform később mégsem csökkentené a munkanélküliséget, azzal hiteltelenné válna nemcsak ez az érv, hanem az egész reform is. Véleménye szerint sokkal célszerűbb a reformnak csupán a környezetvédelmi hozadékait érvként felsorakoztatni, és nem esni — jelenleg nem bizonyított — érvek csábításának csapdájába. Schlegelmilch ugyanakkor továbbment, és hangsúlyozta, hogy a gyakorlatban a racionális érveléssel nem igazán lehet áttörést elérni. Szükség van egy széles réteg támogatásának megszerzésére, ugyanis minél többen állnak ki a reformok mellett, minél több társadalmi, politikai erő látja át annak lényegét, annál nagyobb az esély a gyakorlati megvalósulásra. Szükség van a figyelem felkeltésére, egyfajta társadalmi vitára, így például a szakszervezetek támogatására. A német környezetvédelmi minisztérium például kampányában nem riadt vissza marketing eszközök széles körű alkalmazásától sem (lásd keretes írásunkat).

Andrzej Kassenberg, a konferenciát szervező Fenntartható Fejlődésért Intézet igazgatója zárszavában még egy fontos területre hívta fel a figyelmet: a környezetvédelmi pénzügyi reform jelentős mértékben előmozdítja az innovációt. Azzal, hogy a környezetre káros termékek (pl. energia) és szolgáltatások (pl. közúti közlekedés) árát megnöveli, ugyanakkor a környezetbarátkét csökkenti, ösztönzi a vállalatokat arra, hogy új eljárásokat fejlesszenek ki. A reform tehát lökést adhat a tudományos és műszaki fejlődésnek.