Mario Monti az EU versenyjogi főbiztosaként 1997-ben terjesztette be javaslatát (Monti-javaslat), amely az ásványolajokat terhelő adók bizonyos mértékű egységesítését és emelését célozta meg. Az irányelv tervezete azóta folyamatosan a bizottság napirendjén volt. Az eredeti irányelv ezen időszak alatt — mint arról már a Lélegzet korábbi számaiban többször beszámoltunk — számtalan változáson ment át, a kezdeti javaslat jelentősen felhígult. A javaslat elfogadását leginkább az akadályozta, hogy az EU-ban az adózási kérdéseket egyöntetű szavazással kell elfogadni, azaz minden tagországnak azonos álláspontra kell jutnia az összes részletkérdésben.

A most elfogadott irányelv minimális adómértékeket állít fel a különböző energiatermékekre aszerint, hogy azok fűtési vagy közlekedési célú felhasználásúak, ugyanakkor a termelési célra felhasználtakra nem vonatkozik (pl. vaskohók energiafelhasználása). A most elfogadott irányelv olyan sok kivételt, visszatérítést és átmeneti időszakot tartalmaz, hogy az egyes energiatermékek árára gyakorlatilag nem lesz jelentős hatással. Mindazonáltal fontos megjegyezni, hogy az ECOFIN-nak ezzel a lépésével megvalósult egy újabb ökoadó, azaz az energiaadó széles körű bevezetése. A jövő évtől kezdődően minden EU-tagországban — így Magyarországon is — az egyes energiatermékeket ennek megfelelő adó fogja terhelni.

Az eddig érvényben levő EU szabályozás alapján idáig csak az ásványolaj-termékekre volt minimális adómérték meghatározva, és azokat sem emelték 1992 óta. A 2004. január elsejétől hatályba lépő irányelv kiterjeszti az alkalmazandó minimális adómértékeket egyéb energiatermékekre is (szén, földgáz, villamos áram), és az eddig érvényes mértékeket megemeli. Az elfogadott minimális adóráták csupán nagyon kevés országban haladják meg a már jelenleg is alkalmazott mértékeket, így tényleges adóemelésekre csak bizonyos energiatermékek esetében kell számítani (például Máltán a benzin jövedéki adóját, Luxemburgban a villamos áram, Magyarországon pedig a szén adóját kell megemelni, illetve bevezetni).

Az Európai Környezetvédelmi Iroda (EEB) — a Levegő Munkacsoport aktív közreműködésével — több éve dolgozott Brüsszelben az egységes energiaadó bevezetése érdekében. Az elfogadott irányelvet azonban súlyos visszalépésnek minősítette. Véleményük szerint az egyezmény gyakorlatilag nem tesz mást, mint az inflációval kiigazítja az ásványolajtermékek adómértékét, és nagyon alacsony új adókat vezet be egyes termékekre. Ezenkívül 2012-ig nem is tervezi a felülvizsgálatukat, azaz az elkövetkezendő tíz évben előrelépés nem is várható. Az új adómértékeknek alig lesz hatásuk a fogyasztói árakra, az is csak néhány EU-tagországban (főleg Görögország és Portugália), és egyes tagjelölt országokban. Sőt, ezen országok számára tekintélyes átmeneti időszakot biztosítanak.

Néhány példa a mentességekre, visszatérítésekre és átmeneti időszakokra:

· A légi és vízi közlekedés teljes mentességet élvez.

· A megújuló erőforrások, a bio-üzemanyagok, a vasúti szállítás mentességét az egyes tagállamok hatáskörébe utalták.

· Ugyancsak tagállami hatáskör a gázolaj adójának megkülönböztetése az üzleti és magánfelhasználás tekintetében, bár mindkét esetben el kell érni a minimum szintet.

· Néhány adómérték a későbbiek folyamán csökkenhet, amennyiben elfogadják az egységes úthasználati díjrendszert.

· Az üzleti célú felhasználás adómértéke akár feleakkora is lehet, mint a nem üzleti célúé.

· Az energiaintenzív iparágak akár teljes visszatérítést élvezhetnek, amennyiben energiahatékonysági beruházást valósítanak meg.

· Megengedett különböző adómértékek alkalmazása környezetvédelmi szempontok alapján, azonban itt is el kell érni a minimális mértéket.

· A tagállamok 2006 végéig folytathatják néhány adómentesség alkalmazását, amikor is a tanács felülvizsgálja azokat.

· Portugália, Franciaország, Görögország, Olaszország, Spanyolország, Ausztria és Belgium több esetben akár 2012-ig szóló átmeneti mentességet kapott (leginkább az üzleti célú gázolaj adójának alkalmazása alól), míg Görögországnak csak 2010-re kell elérnie a benzinre vonatkozó minimális adómértéket.

John Hontelez, az EEB főtitkára szerint az elfogadott direktíva azt mutatja, hogy a pénzügyminiszterek visszautasították azt a lehetőséget, hogy az energiaadók környezetvédelmi szempontú alkalmazásával előmozdítsák a fenntartható fejlődést.

Összességében elmondhatjuk, hogy a most elfogadott direktívának a legnagyobb jelentősége egyes csatlakozó országokban lesz, ahol a minimális rátáknak köszönhetően meg kell emelni egyes termékek jövedéki adójának jelenleg alacsony szintjét.

Szabó Zoltán