|
Amerika, az óriásautók földje
A Bush-kormányzat nagyobb autók vásárlásának ösztönzésével kelt igényt az olajra
Az Amerikai Egyesült Államokban az európai árak harmadáért lehet üzemanyagot vásárolni, mivel nincsenek rajta olyan mértékű adók, amilyeneket nálunk teljesen jogosan beszednek a gépjármű-üzemeltetőktől. Az olcsósághoz az is szükséges, hogy az amerikai olajvállalatok első kézből tudják beszerezni az olajat a kitermelés helyszínén. Az autóközpontú tengerentúli gazdaság és kultúra az olcsó üzemanyagon alapul, s elsősorban e helyzet fenntartásáért folyik most háború Irakban, hiszen az olajkészletek feletti uralommal tartható csak alacsonyan az olaj ára.
Az üzemanyag-hatékonyság a jövedelmező olajüzlet miatt keveseknek érdeke manapság az államokban. Míg Európában versengenek az autógyártó cégek a minél kisebb fogyasztású modellek kifejlesztésében, addig odaát éppen ellenkező tendenciát figyelhetünk meg: folyamatosan nő az újonnan eladott autók fogyasztása, hiszen ez a jellemző nem szempont a vásárláskor és a használatkor. A kilencvenes évek eleje óta népszerűek a sport-terepjáró (angol rövidítéssel: SUV) kategóriába eső, nagyméretű autók, melyek tulajdonképpen kisteherautó-vázra épült, eredetileg terepjárónak szánt járművek, melyeket ma már családi autóként árulnak. Fogyasztásuk kétszerese-háromszorosa a hagyományos autókénak, ami amellett, hogy fokozottan apasztja az amúgy is szűkös olajkészleteket, hasonló arányú többletszennyezéssel is jár.
A benzinszomjuk mellett más szempontból is károsak ezek az óriásautók. Előállításukhoz sokkal több nyersanyag szükséges, hiszen kétszer-háromszor olyan nehezek, mint hagyományos társaik. Ez különösen akkor nem elhanyagolható, ha figyelembe vesszük, hogy egy autó életciklusában az általa okozott szennyezés fele a gyártás közben keletkezik, mielőtt még egyetlen méter megtételéhez üzemanyagot használt volna fel. 1 Az életciklus végén pedig értelemszerűen lényegesen több anyag kerül roncstelepre egy sport-terepjáró esetében.
Ezek a monstrumok azonban nemcsak a környezetre, hanem a társadalomra, sőt saját tulajdonosaikra nézve is veszélyesek. Az Egyesült Államokban a sport-terepjárók vezetői nagyobb parkolóhelyeket követelnek (és helyenként nyilván kapnak is), mert a szokásos autókra méretezettekbe épphogy csak beférnek. Drámai hangú újságcikkek ecsetelik a sport-terepjárós anyák szörnyű sorsát, akiknek szűk parkolóhelyeken, a kocsik közé szorulva kell kibányászniuk a gyereküket a hátsó ülésről. Márpedig nagyobb parkolóhelyek = nagyobb parkolók = több beton = kevesebb élettér.
A sport-terepjárók forgalmazóinak egyik fő érve, hogy baleset esetén a jármű erős karosszériája, tömege jobban megvédi az utasokat. Ez persze főleg akkor érvényes, ha hagyományos autóval ütközik, és nem borul fel. A tesztek viszont azt bizonyítják, hogy a sport-terepjárók veszélyesen borulékonyak, amivel a hagyományos kocsikhoz szokott vezetőik nincsenek mindig tisztában. A sport-terepjáróknál a halálos balesetek többségét az átpördülő járművek okozzák. 2
Létezik még egy mögöttes pénzügyi motiváció is, mely elősegíti a sport-terepjárók terjedését az amerikai lakosság jelentős részénél. Ezek az autók azért is ekkorák, hogy a személyautó-kategóriából átcsúszhassanak a kisteherautókéba, s azokkal azonos adókedvezményben részesülhessenek a vásárlóik. A Bush-kormányzat még erre is rátett egy lapáttal, amikor nemrégiben úgy döntött, hogy az adókedvezmény formájában nyújtott támogatást évi 1 milliárdról 3 milliárd dollárra emeli azáltal, hogy ezentúl a cégek a kocsi teljes árát költségként számolhatják el. Tehát azt üzenik a cégeknek: ha 2,7 tonnánál nehezebb sport-terepjárókat vesztek, kevesebb adót kell fizetnetek. Sőt, amennyiben a vállalkozás éves bevétele nem éri el a 75 ezer dollárt, és elegendő sport-terepjárót vesz, egyáltalán nem kell adót fizetnie.
Fedőintézkedésként 2003 februárjában Bush 1,2 milliárdos programot hirdetett a hidrogénes üzemanyagcellák kifejlesztéséért. Ennek keretében az adófizetők pénze a legnagyobb amerikai autógyártók zsebébe vándorol, cserébe azért a lehetőségért, hogy valamikor 2020 körül talán megvalósul majd az 1990-es évek eleje óta napirenden lévő hidrogénes autó. Viszont nincsenek konkrét határidők és célok meghatározva, s nem kutatják a megújuló energiaforrások felhasználását sem a hidrogéntermelésben. Tehát továbbra is olajra lesz szükségük. 3
Tóth András György
1 Maclean, Heather L. & Lester B. Lave, A Life-Cycle Model of an Automobile. (Egy autó életciklusának modellezése), in Environmental Policy Analysis (Környezetpolitikai elemzések) v.3 n.7 (1998), pp. 322A-330A. Összefoglalója a http://www.ilea.org/lcas/macleanlave1998.html címen olvasható.
3 A cikknek a Bush-kormányzat intézkedéseival kapcsolatos része a Car Busters elektronikus hírlevelének 2003. márciusi száma alapján készült: http://www.carbusters.org
|