— Milyen célból jött léte az egyesület?

— 1995-ben alakultunk, elsősorban azért, hogy a Balaton természeti és környezeti értékeit védjük, majd 1998-ban váltunk közhasznú egyesületté, amikor a feladataink közé vettük a Balaton kulturális értékeinek megőrzését. Jelenleg 19 csoportban dolgozunk a tó körül, és 637 tagunk van.

— Milyen tevékenységet folytattak és folytatnak?

— Első teendőként elkészítettük egyesületünk tízparancsolatát, majd egy környezetvédelmi társasjátékot, aminek nagy sikere volt. A kulturális örökség megmentése érdekében megjelentettük a „Balaton dicsérete" című antológiát, amely két évszázad közgondolkodását mutatja be a tóról. 1999-ben megrendeztük az első balatoni népdalversenyünket, szólóénekesek és szólóhangszeresek számára „őrizzük a Balaton népdalait" címmel, ezt CD-n is megjelentettünk. 2001 nyarán elkészítettük „A Balaton könyve" című olvasókönyvet a balatoni általános iskolák felső tagozatosainak, és még sorolhatnám a kulturális tevékenységünket.

Nagy konferenciákat is szervezünk, többek között a Global Water Partnership (Víz Világhálózat) Magyarország alapítvánnyal. Nemrég rendeztük meg a második nagy konferenciánkat, és ezen jelentettük be azt a pályázatunkat, ami a jelenlegi vízhelyzettel kapcsolatos. Éreztük, hogy itt nagy mértékű takarékosságra van szükség. Ehhez összeállítottunk egy kiskátét, és arra kértük a gyerekeket, figyeljék meg a felnőttek szokásait, és írják le, fényképezzék le, vagy vegyék fel videóra azokat, amelyeket helytelennek találnak, és majd egy októberben megrendezendő konferencián — amelynek az lesz az érdekessége, hogy gyerekek tartják felnőtteknek — elmondják mindezeket. Ott majd bemutatjuk a legjobb pályamunkákat, írásban, fényképen és videón egyaránt. Egész télre megszervezzük a Balatoni téli esték előadás-sorozatot, ahol irodalmárok, történészek, kutatók mesélnek nekünk a Balatonról és a jelenlegi gondokról, örömökről, problémákról. Most éppen az óvodásoknak készítünk egy környezetvédelmi mesekönyvet. Segítségünkre vannak a Nemzeti Park szakemberei és egy meseíró is. Ezt nagyon fontosnak tartjuk, mert az a véleményünk, hogy ha a gyerekek megértik, hogy miért nem szabad csinálni valamit, akkor azt felnőtt korban sem teszik. Egész pici korban kell mindezt megtanítani, legyen az víztakarékosság, parlagfű-mentesítés, virágosítás, szemétkezelés, komposztálás. Ez az alapvető szemléletünk, minden munkánk erre irányul. Komposztáló tanfolyamokat is szerveztünk a csoportvezetőink részére, és bemutattuk a településen élőknek több helyen. Majd mindnyájan az egyesületből komposztálunk a kertben, és kiválóan hasznosítjuk azt.

— Mennyire elismert az egyesület?

— 2001-ben elnyertük a Balatoni Szövetség „Balaton Díját", és ugyanebben az évben az „Év civil szervezete" megtisztelő címet is. 2002-ben a Balaton Fejlesztési Tanács Társadalomtudományi Kutatócsoportjának felmérése szerint a Balaton régió legismertebb egyesülete lettünk.

— Úgy tudom, a kétkezi munkából is jócskán kiveszik a részüket.

— Nyolc éve rendezünk parlagfűmentesítési megmozdulásokat, azon kívül turistautakat, tanösvényeket alakítunk ki a hegyoldalban, helyi csoportjaink közül néhányan szemetes helyeken parkokat hoztak létre. Egyik déli parti csoportunk ezer balatoni őshonos fát ültetett.

— Az alacsony vízszinttel kapcsolatban tettek-e valamit? Utánanéztek-e az okának?

— Ezért indítottuk el a víztakarékossági programunkat is, mert tényleg alacsony a Balaton vízszintje. De hozzá kell tennünk, hogy számtalan ilyen eset volt az elmúlt évszázadokban. A tó, ha hagyjuk, és nem akarunk mindenbe beleszólni, akkor regenerálja önmagát. Igaz, hogy ez néhány év alatt fog megtörténni, és az idegenforgalom látja kárát. El kell dönteni, hogy mi fontosabb: az idegenforgalom, vagy pedig a tó természetes ökológiájának a megmaradása. Mi azt mondjuk, hogy nem nagyon örülnénk a vízpótlásnak, mert nem tudjuk, hogy hosszú távon milyen következményei lennének. Ez persze nem népszerű gondolat, hiszen az emberek nagy része itt az idegenforgalomból él, de lehet, hogy nagyobb kárt okoznának a vízpótlással.

— Mit tudnak a sétányok létesítéséről? Igaz, hogy egy széles sávot töltenének fel a Balatonból?

— Nemrég egy küldöttgyűlésünkre meghívtuk a Vízügyi Igazgatóság siófoki kirendeltségének vezetőjét, Fejér Vilmos urat, aki megmutatta a terveket. Eszerint nem csak feltöltésről, hanem bontásról is van szó: elbontják, amit engedély nélkül feltöltöttek a part menti nyaralótulajdonosok és volt vállalati üdülők. Sokan így nagyobbították meg a telküket, azután pedig stéget építettek a maradék nádason keresztül. És hiába keskeny az a stég, több száz van belőle, és teljesen felszabdalja a nádast. A Balaton vízterülete és a nádas az állam tulajdona, azt nem veszi meg a tulajdonos. Ezek az emberek is mind szeretik a Balatont — a maguk módján.

— Sok stég elején vaskapu is van, lakattal.

— Aki építette, úgy gondolja, hogy az az ő tulajdona, az neki jár.

— Az átlag polgár alig tudja megközelíteni a Balatont úgy, hogy ne kelljen strandbelépőt fizetnie, és hallgatni azt a hangos zenét, amit esetleg nem akar.

— Nagy hiba volt, hogy egészen a partig eladták a telkeket. Lassan ott tartunk, hogy azok az emberek, akik itt születtek, találkoznak a táblával, hogy idegeneknek tilos a bemenet. Ezért örültünk a Balaton-törvénynek, hogy lesznek összefüggő sétálóhelyek, hogy mindenki gyönyörködhet a tóban, és az nemcsak egyes embereknek lesz a privilégiuma.

— Próbáltak tenni valamit a túlzott beépítések ellen?

Voltak erre is kezdeményezéseink. Ami kifejezetten dühít bennünket, és programot is hirdettünk rá, az a hegyeink beépítése. A Balaton-törvény pontosan megmondja, hogy mekkora telken mekkora ház épülhet. Természetesen nem ez történik, hanem egészen kis területen nagy házakat húznak fel, engedély nélkül. Bejelentéseket tettünk, aminek az volt az eredménye, hogy egy nagy ház építését sikerült leállítani. De mindenki azt mondta nekünk, hogy vegyetek magatoknak golyóálló mellényt, ha ilyen szerepet vállaltok. Egyéni érdekeket sértünk ezzel, de ez minket egyáltalán nem érdekel. Mindenki nagyon szereti a Balatont, egészen addig, amíg a tó érdeke nem kerül ellentétbe a saját érdekével. Abban a pillanatban, amikor ellentétbe kerül, azonban már egész másképp gondolkodik.

Édesapám, aki egész életét a Balatonnak szentelte, azt mondta: „a Balatont nem elég szeretni. Ismerni és megismertetni kell az emberekkel. Ezt tesszük mi a NABÉ-ban.