kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Judit és a jégtündérek

Judit, mint mostanában minden reggel, ma is alig várta, hogy kimehessen az udvarra. Újabb és újabb meglepetések várták odakint: egyik nap csillogó hótakaró borította a kertet, máskor pedig jégpályává változott a környék.
Ma reggel Judit ragyogó napsütésre ébredt. A tegnapi szürke ég gyönyörű világoskékké változott. A fákon és a háztetőkön még csillogott a tegnapi hó.
– Anyu, gyere, nézd, milyen szép! – kiáltott Judit.
– Gyönyörű idő van. Van kedved sétálni egyet? – kérdezte az édesanyja.

Persze Juditnak volt kedve hozzá. A ragyogó nap és a fehér hótakaró mesebelivé tették a kertvárost. Már csak a tündérek hiányoztak, ahogy kergetőznek a hóval borított bokrok között.
Ahogy beértek a városközpontba, ott már egész más volt a helyzet. A járdák szélén piszkosszürke kupacok éktelenkedtek, belőlük meredeztek ki az út menti csemetefák. Az autók és az emberek feketés lucsokban próbáltak haladni.
– Nahát, hogy bepiszkolták itt a havat! – kiáltott fel Judit.
– Látod, a sok autó bocsátja ki ezt a piszkot. Máskor nem látszik annyira, de most a fehér havon pontosan láthatjuk, hogy csak egy nap alatt is mennyit piszkítanak az autók.
– És nem csak az autók piszkítanak! – mutatott rá Judit egy eldobott sörösdobozra. Úgy látszik, hagytak benne egy kis sört, mert kifolyt a járdára, és szétterült a havon.
– Hát igen, most minden szemét sokkal jobban látszik. A hó felhívja a figyelmünket, hogy mennyi szemetet dobnak el az emberek.
– De úgy látszik, nem mindenki tanul belőle!
– Ez sajnos igaz – válaszolta az édesanyja. Ahogy jobban körülnéztek, egyre több szétdobált szemetet fedeztek fel.

Mikor hazaértek, Judit meglepődve látta, hogy sok-sok jégcsap nőtt a házuk ereszén. Csak úgy csillogtak a lemenő nap fényében.
– Nézd, anyu, milyen szépek! – kiáltotta.
– Tényleg gyönyörűek – válaszolta az anyja.
Judit még lefekvéskor is a ragyogó jégcsapokra gondolt. Amint lehunyta a szemét, gyönyörű tündérekké váltak. Sorban leváltak az ereszről, és elkezdtek táncolni a levegőben. A hajuk és a ruhájuk csak úgy csillogott a holdfényben. Az egyik egyszer csak fogta magát, és berepült Judithoz.
– Gyere velünk! – mondta, és már meg is fogta Judit karját. Felemelkedtek, és kirepültek az ablakon. Köröztek egy kicsit az ablak előtt, aztán elindultak, hegyeken-völgyeken keresztül. Gyönyörű, hótól csillámló erdők és mezők fölött haladtak el. Ahol pedig szemetet találtak, berakták egy nagy zsákba, és elrepültek vele. Judit csodálkozott, hogy bírják el ezek a vékony kis tündérlányok azt a nagy zsákot, amelybe még kidobott hűtőszekrény is került, de úgy látszik, nekik meg se kottyant, vidáman repültek vele tovább. A többiek pedig friss havat szórtak a felszedett szemét helyére.
Judit hamarosan újra megpillantotta a városukat, és a saját házukat is. A tündérek hipp-hopp visszarepítették az ágyába, elbúcsúztak tőle, és a következő pillanatban Judit nem látott mást, csak a holdfényben tündöklő jégcsapokat.
Másnap reggel Judit nagyon jókedvűen ébredt.
– Biztos valami szépet álmodhattál – mondta mosolyogva az édesanyja.
Judit csak titokzatosan mosolygott. Egyszer csak megszólalt:
– Anyu, nem szedhetnénk össze a sok szemetet a környékről?
– Nem rossz ötlet! Tavasszal az iskolával együtt szervezhetnénk szemétgyűjtést. Bizonyára apa vállalata is támogatná az ötletet.
– Az jó lenne! – mondta Judit örömmel. S ahogy kipillantott az ablakon, mintha pillanatra egy kedves, mosolygós jégtündér integetett volna be az ablakon. Judit újra elmosolyodott, és örömmel bámulta a napfényben tündöklő jégcsapokat.

Mikola Klára


JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.