A parlament karácsony előtti utolsó ülésén szinte „csont nélkül” (8 tartózkodás mellett) fogadta el a gyorsforgalmi úthálózat fejlesztéséről szóló törvényt. A képviselőknek a szeme sem rebbent, amikor az autópályák építése érdekében „felfüggesztették” az államigazgatási eljárásról szóló, valamint a környezetvédelmi törvény egyes rendelkezéseit. Nem járt jobban a környezeti hatásvizsgálatokról szóló kormányrendelet sem. Nem létezőnek tekintették az Alkotmány jó néhány passzusát, valamint az Alkotmánybíróság és a Legfelsőbb Bíróság egy-egy konkrét ügyben hozott határozatát is, amelyek leszögezték: a környezetvédelmi szempontokkal szemben nem lehet gazdasági érdekeket előtérbe helyezni. Az pedig különösen cinizmusra vall, hogy a hamarosan csatlakozó Magyar Köztársaság az elfogadott törvénnyel megszegte az Európai Unió 2001/42/EK számú irányelvét, amely a gyorsforgalmi utak esetében is stratégiai környezeti hatásvizsgálatot ír elő. Ez a tény annál is inkább meglepő, mert a kormány jelentős részben a Kohéziós Alapokból akar az autópálya-építési programjához forrást szerezni.

A Környezeti Menedzsment és Jog Egyesület (EMLA) alkotmányossági kifogásait csokorba szedte, amelyet a Levegő Munkacsoport elküldött Mádl Ferenc köztársasági elnöknek. Az Alkotmánybíróság előzetes normakontrollját kérő levelet közel félszáz környezetvédelmi és más szervezet, köztük az Energia Klub, a Greenpeace, a Hulladék Munkaszövetség, a Magyar Természetvédők Szövetsége, a Védegylet, sőt a Nagycsaládosok Országos Egyesülete és a Vasutasok Szakszervezete is aláírta. A parlament Alkotmányügyi Bizottságának elég volt tíz perc – amelyet az EMLA, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium valamint az Igazságügyi Minisztérium képviselőjének felszólalásaira engedélyeztek –, hogy megszülethessen a verdikt: alkotmányossági aggály nincs.

A magyar kormány valószínűleg nem mérte föl ennek a döntésnek minden lehetséges hazai következményét. Hogyan lehet majd a jövőben gátat vetni a különböző szakmai, politikai érdekcsoportok hasonló, külön elbánást kérő igényeinek? Tehát felkészülhetünk a vegyipari-törvényre, az autóipari beruházásokra megalkotott jogszabályra? Külön szabályozás készül majd az élelmiszeripari, hulladékgazdálkodási, könnyűipari beruházások megkönnyítésére? Sőt, nemsokára saját törvény rendelkezik majd a gyógyszergyárak, a kenyérsütödék, a képcsőelőállító-üzemek, a fényezőműhelyek és a sajtüzemek létesítéséről. Csak győzzék az államigazgatási hatóságok áttekinteni…

Az autópályák és más közlekedési létesítmények építésével összefüggő környezeti hatásvizsgálatok eddig sem feleltek meg az elvárásoknak. Bizonyítékok erre a főváros XI. kerületében folyó Egérút-perek, vagy a Nagykőrösi úton, az M5-ös bevezető szakaszán zajló kártérítési ügyek. Az országgyűlés által elfogadott törvény még inkább formálissá teszi az engedélyezési eljárásokat, a jogorvoslati lehetőséget pedig gyakorlatilag kizárja.

A várható következmény: a rohammunkában kiadott építési engedélyekkel megvalósított útépítések miatt megszaporodó kártérítési perek. Az üzleti lehetőségek reményében megjelentek már a piacon azok az ügyvédi irodák, amelyek tisztes sikerdíj fejében, a perköltséget átvállalva fogadnak el megbízásokat.

Bizony csak csodálkozhatunk: a közeli és távolabbi történelmünkből már megint semmit nem tanultunk. Nem árt emlékezetünkbe idézni a rosszemlékű „Vas és acél országát” vagy a kudarcba fulladt Eocén-programot.