kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
A HUMUSZ véleménye
a környezetvédelmi termékdíjakról szóló törvény és végrehajtási rendeletei tervezett módosításáról

A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium elkészítette a környezetvédelmi termékdíjakról szóló 1995. évi LVI. sz. törvény és végrehajtási rendeletei módosításával kapcsolatos előterjesztéseket. A tervezetekkel kapcsolatban szövetségünk a következő véleményt alkotja és az itt leírtak megvalósítását támogatja.
1. Hígítók és oldószerek termékdíja
A hígítók és oldószerek termékdíjának 2005. január 1-jétől tervezett megszüntetését szövetségünk részéről nem támogatjuk. Álláspontunk szerint a végső felhasználókhoz kerülő hígítók és oldószerek maradványainak és szennyezett csomagolásainak visszagyűjtése és hasznosítása vagy ártalmatlanítása továbbra is megoldatlan. Ezzel kapcsolatban a termékdíj bevezetése óta semmiféle változás nem történt. A termékdíj megszüntetését szorgalmazó gyártók az előírt hasznosítási arányokat, gyárkapun belül, avagy egymással együttműködve, a gyártás során keletkező hulladékok visszaforgatásával igazolták és igazolják. Ezt mondják bizonyítéknak arra, hogy a termékdíj elérte célját vagy bevezetése szükségtelen volt. Álláspontunk szerint, ha a gyártók által benyújtott igazolások valósak, úgy a termékdíjat nem megszüntetni kellene, hanem kiszámításának és mentességi feltételeinek módját kell megváltoztatni úgy, hogy a gyártókat ösztönözze a végső felhasználóknál keletkező és felhalmozódó hulladékok visszagyűjtésére és hasznosítására. Az általunk ismert környezetvédelmi probléma kezelését a jelenlegi rendszer ugyanis nem megoldotta, hanem arra alkalmatlannak bizonyult.

2. Italcsomagolások darab alapú termékdíja
A tervezet áttörés a jelenlegi és minden korábbi szabályozáshoz képest. Rendkívül előremutató döntésnek tartjuk, hogy az italcsomagolások darab alapú elszámolása és a kiegészítő (az újrahasználati arány nem teljesítéséhez kötött) termékdíj bevezetése összekapcsolja a hulladékmegelőzési törekvéseket a jelenlegi szelektív gyűjtési rendszerrel. Az eddigi szabályozások legnagyobb hibája volt, hogy semmiféle ösztönzést nem tartalmaztak a hulladék keletkezésének megelőzése, a csomagolóeszközök újrahasználata érdekében, sőt, esetenként gátolták a visszaváltható csomagolások fennmaradását is. A kiegészítő termékdíj az újrahasználati arány be nem tartása esetén fizetendő, amely arányt a régóta várt, úgynevezett betétdíjas kormányrendelet fogja meghatározni. A változtatás érthető, de gazdasági és környezetvédelmi szempontból sem indokolható ellenállást vált ki az érintett iparágból. Az újratölthető csomagolások piaci arányának növelése, egyes piaci szegmensekben – pl. a tejiparban vagy a gyümölcslégyártásban – az ismételt piaci megjelenése alternatív, hulladékszegény fogyasztási kultúra lehetőségét kínálja – nem kizárólagosan – a jelenlegi eldobó, hulladéktermelő rendszerekkel szemben.
Hamisak azok az állítások, amelyek szerint a termékdíjak ilyen irányú módosítása munkahelyek elvesztésével, többlet környezetszennyezéssel, avagy felesleges gazdasági többletráfordításokkal járna. A valóságban arról van szó, hogy egyes csomagolóipari kapacitásokkal szemben új szerepet kap a gép- és a környezetvédelmi ipar (mosóberendezések gyártása), a logisztikai ipar és készletkezelés (üvegek, palackok visszaváltása, válogatása, tárolása), mely változás jelentős számú új munkahely létrejöttével jár. Pozitív hatás, hogy csökken a hulladéklerakókra, valamint a hulladékgyűjtő és szállító rendszerekre nehezedő nyomás, csökkennek a hulladékkezelés költségei. Kisebb mértékben kell a hazánkban hiányzó vagy csak csíráiban meglévő lakossági szelektív hulladékgyűjtő rendszereket bővíteni. Könnyebbé válik a szelektíven gyűjtött hulladékok esetében az Európai Unió által előírt anyagában történő hasznosítási arány teljesítése, mert hasznosításra alkalmasabb hulladékáramok képződnek a homogén ipari kibocsátás révén a most jellemző vegyes lakossági kibocsátással szemben.
Támogatva a törvény tervezett módosításait, javasoljuk annak erősítését, bővítését kedvezőbb környezetvédelmi hatás elérése érdekében az alábbiak szerint:
Javasoljuk a darab alapú termékdíjszámítás kiterjesztését a gyümölcs- és zöldséglevekre is. A merev falú eldobó csomagolások tekintélyes hányadát alkotják az úgynevezett társított anyagú (Tetra Pak) italos dobozok, melyek három anyag (karton, műanyag és alufólia) összepréselt fóliáiból állnak. A társított dobozok anyagában történő újrahasznosítása hazánkban nem megoldott, és más országokban is csak az előállítási költségükhöz képest aránytalanul drága beruházások révén vált lehetségessé. A gyümölcs- és zöldséglevek piacán ezek a csomagolások szinte kizárólagosak. A darab alapú termékdíjszámítás itt is lehetővé teheti egy ésszerűbb, alternatívákon alapuló kereskedelmi választék kialakulását.
Javasoljuk a tervezetben szereplő csomagolásfogalom kiterjesztését a vendéglátásban, büfé rendszerű vagy mozgó utcai árusításban alkalmazott egyszer felhasználható tálcákra, tányérokra, poharakra és evőeszközökre.

3. A csomagolás mentességi feltételeire vonatkozó előírások módosulása
A tervezet a 2004. január 1-től érvényes, az úgynevezett kötelező újrahasznosítási arányon felüli hulladékkibocsátás esetében érvényes termékdíjkedvezménnyel szemben újra lehetővé tenné a termékdíj alóli teljes mentesség megszerzését. Nem értünk egyet és tiltakozunk az ellen, hogy a 2003. tavaszán elfogadott és 2004. január 1-től, halasztással hatályba lépett, a kötelező kezelési arányt meghaladó kibocsátásra 20%-os termékdíjfizetési kötelezettséget előíró szabályt fellazítsák és ismét lehetővé tegyék a teljes mentességet olyan piaci szereplők számára, amelyek nem hasznosítják a kibocsátásuk teljes egészét vagy legalább a gyakorlatilag elérhető maximumot. Álláspontunkból következik, hogy csak olyan módosítást tudunk támogatni, amely a legalább 90, de inkább 95%-os hasznosítási arányt bizonyító kötelezettek számára teszi lehetővé a maradék 5-10%-nyi kibocsátás teljes mentességét. Ez a módosítás az adminisztráció csökkentése érdekében is ésszerűnek látszik, és egyben ösztönzést ad a csaknem teljes körű visszaforgatás kialakítására, de nem hozza vissza a teljes mentességet minimális túlteljesítés esetén, mint az a tervezetben az ipari érdekeknek megfelelően szerepel.
A 2004-ben hatályba lépett szabályozás az összes szelektív gyűjtésen belül az első évben 8%-os, a második évben 20%-os mértékű lakossági szelektív gyűjtési arányt ír elő az ún. koordináló szervezeteknek az összes gyűjtésen belül a mentesség feltételeként. Nem értünk egyet és tiltakozunk az ellen, hogy a 2003. tavaszán elfogadott és 2004. január 1-jétől hatályos előírást, mely szerint a koordináló szervezeteknek a mentesség teljesítési feltételeként előírt, 2005-re meghatározott 20%-os mértékű lakossági szelektív gyűjtési arányt – mint ahogy a tervezetben áll – 12%-ra csökkentsék. Álláspontunk szerint a koordináló szervezetek ezirányú panaszai nem a teljesítés megvalósításának nehézségeiből, hanem abból a gyártói anyagi érdekeltségből adódnak, hogy a licencdíjakat a nagybani (gyártási hulladék, nagykereskedelemtől történő visszavétel) begyűjtés működtetésével tartósan alacsonyan tartsák, a visszagyűjtési arányokat a lakossági szelektív gyűjtés jelentős kiépítése nélkül igazolják.
Javasoljuk, hogy a darab alapú csomagolási díj teljes mentességi feltételeit és a bevezetés ütemezését szigorítsák a következők szerint:
Gyenge jogérvényesítő erőt biztosító előírásnak tartjuk, hogy az újrahasználati arányhoz kötődő kiegészítő termékdíjat a nem teljesítő kötelezettnek csak az újrahasználati arány elmaradt részére kelljen megfizetnie. Véleményünk szerint e téren már olyan mértékű romlás következett be a hulladék-kibocsátásban (szinte kizárólagossá váltak a piacon az eldobó csomagolások), és a kötelezettek olyan mértékben jogsértő és a kibocsátást agresszíven növelő magatartást tanúsítanak évek óta, hogy egy ilyen minimális összértékben meghatározott szankciónak nincs visszatartó ereje. Ezért javasoljuk, hogy az előírt arányt el nem érő kötelezettek az úgynevezett kiegészítő termékdíjat a teljes eldobó kibocsátásukra, de legalább a más módon nem hasznosított részre fizessék meg. Tehát pl. egy koordináló szervezethez csatlakozott kibocsátó a kötelező újrahasznosítási arányon felüli kibocsátása után ne csak a 20%-os (80%-os kedvezményű) alap termékdíjat, hanem a teljes kiegészítő termékdíjat is fizesse meg. Csakis ilyen erős szankciót tartunk hatásosnak annak érdekében, hogy a kötelezettek ne csökkentsék tovább az újrahasználatra alkalmas csomagolások arányát.
A tervezet két türelmi évvel számol. 2006 és 2009 között pedig a gyártók 2003. évi tényleges újrahasználati adataihoz képest ír elő szerény mértékű, 3–3%-os növekedési elvárást a visszaváltható csomagolások piacán. A gyártókra vonatkozó kötelező arányok először 2010-től jelennének meg. Ezzel szemben szövetségünk türelmi évnek csak a bevezetés évét tartja elfogadhatónak, tehát ez az év legyen az, amikor a 2003. évi arányok megtartását kell biztosítani. 2005-től növekedést javasolunk. Ezért 2005-től táblázatos formában, ágazati szinten kötelező jelleggel kérjük előírni a százalékokat. A bevezetés kitolása 2010-re katasztrofális következményekkel járna, akkor ugyanis már nem lesz mit számon kérni!
Álláspontunkból következik, hogy bár a minisztérium tervezete tartalmi elemeiben új és előremutató, a bevezetés időbeli ütemezésével és a javasolt mértékekkel még mindig túlzottan is tekintettel van az ipari érdekekre. A csomagolóiparban felerősödött agresszív tiltakozások okait ezért gazdasági és környezetvédelmi okokból megalapozatlannak látjuk. Ugyanakkor értjük, hogy vannak gazdasági szereplők, akiket profitérdekük az eladott darabszámokhoz és a kibocsátható hulladékáramok növeléséhez köt. Nyilván eredményesebb 40 db eladott műanyag flakon, mint 1 db betétdíjas üveg. A fenntartható alternatíva mégis a választás lehetősége a hulladéktermelés és a hulladékkeletkezés megelőzése között. Ez utóbbi is lehet gazdaságos, sőt eredményes, legfeljebb más iparágak és a lakosság az érdekeltek. A döntés mégcsak nem is diszkriminatív, mert az ellenérdekeltek véleményével ellentétben nem lehetetlenít el senkit, csak a jelenlegi monopolhelyzetet szünteti meg és a választás, a piaci verseny lehetőségét kínálja több megoldás között.

Bödecs Barnabás


JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.