Most, amikor a vörös léggömbök helyett kék lufik szállnak az égbe, és arany csillagok díszítik a lobogókat, valóban felszabadultan ünnepelhetünk ezen a napon?

Tény, hogy Magyarország 2004. május elsején az Európai Unió teljes jogú tagja lett! Azt azonban csak remélni tudjuk, hogy nem vezetnek be bennünket azokba a zsákutcákba, amelyből a 15 „őstagállam” éppen kifelé hátrál. Ilyen zsákutcába jutott például az EU mezőgazdasága és közlekedése is.

Fontos, hogy csak a jó nyugati mintákat kövessük. Érdekünk többek között, hogy megőrizzük a magyar talaj értékeit: termőképességét, tisztaságát, és versenyképessé tegyük mezőgazdaságunkat. Beliczay Erzsébet bevezető cikkében a módosítás előtt álló honi földtörvény esetleges buktatóit összegzi, Zöld költségvetés rovatunkban pedig a mintaértékű dán földadót mutatjuk be. Várallyay György Széchenyi-díjas akadémikus szerint az EU-ban is nagy szükség lesz arra, amire a magyar talaj képes, a talajtan professzorával készült interjúnkból kiderül az is, hogy hogyan alakult a magyar talajminőség az utóbbi évtizedekben.

Az üvegházhatású gázkibocsátás „tőzsdéjével” ismerteti meg az olvasókat Szabó Zoltán, majd részletesen beszámolunk arról, hogy miért is fellebbeztük meg a 4-es metró létesítési engedélyét. Tűnődések rovatunkban az EU van terítéken. Érdemes eltöprengeni azon, hogy miért is lett a városi veréb egzotikus állat Angliában, és miért igyekszik egy nyugati közsszolgálati televízió balkáni képben feltüntetni a frissen belépett országokat. Ám arra a magyar pénzből készülő imázs-kampányra is kíváncsi leszek, amelyben a magyar gazdálkodó hasmenéses disznaját viszi az állatorvoshoz, mikor is egy jól fésült, fehér ruhás, német férfi kiszáll a fényesre sikált autójából, hogy keblére ölelje a magyar ….parasztot. (A EU tagországok televíziós csatornáin bemutatandó magyar kampányfilmről a mű alkotója beszélt a Magyar Rádióban.) Ezt visszük magunkkal? Remélem ennél többet, szebbet, illatosabbat. Éljen május elseje!