kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Esettanulmány a Nyárád vízgyűjtôterületérôl
Lesz-e újra „murokország”?

Az évente pusztító tiszai árvizek jelzik, hogy a folyó egész vízgyűjtő területén gond van a vízgazdálkodással.
A kérdést csak egységesen, az egész vízgyűjtőre kiterjedő stratégiával lehetne kezelni. Egy ilyen terv kialakításához pedig ismerni kell a mellékfolyókat és az utóbbi évtizedek jelenségeit. Ebben az esettanulmányban a Tisza egyik kis mellékfolyóján, a Nyárádon kialakult hagyományos vízgazdálkodást és az ehhez alkalmazkodó termelési módot szeretnénk bemutatni, valamint azt, hogy az utóbbi évtizedekben végzett vízszabályozási munkálatok milyen hatást gyakoroltak a folyóra.
A feljegyzések szerint már több mint háromszáz éve is figyelemreméltó munkát végeztek a Nyárád völgyének középső szakaszán. A Verőfény pataktól kezdve egészen Fintaházáig egy levezető csatornát (Véczke-árok) ástak a völgy bal oldalán. Ez a munkálat egy igen sajátos gazdálkodási formát tett lehetővé. Az áradások idején a Véczke-árok gyorsan levezette a bal oldali patakokból érkező csapadékot, míg a Nyárád által hozott vízmennyiség elterült az egész nagyvízi mederben, és szép csendesen vonult lefele a völgyben. A víz által hozott hordalék, iszap kitűnő termőtalajnak bizonyult, ami évről évre megtermékenyítette a völgy talaját. A termékeny talaj alkalmasnak bizonyult zöldségtermesztésre, ezért a Nyárád mentének ezt a szakaszát „murokországnak” is hívták. (Erdélyben a sárgarépát nevezik muroknak – a szerk.)
A történelem során a Véczke-árok különböző állapotokat ért meg.
„ A Véczke medre betölt, pedig hogy újból való kiásásának szükségességét átlátták, kitetszik az 1731. márcz. 8-án tartott székgyűlés azon határozatából, melynek értelmében 39 frt büntetés terhe alatt elrendelte a Nyárád árkának alapos kitisztítását.” Egy évszázad múlva, 1830 táján a Véczke ügye ismét felmerült, „s annak újból való kiásatása elhatároztatott, mivel az nem csak a föld termékenyítésére folyt be jótékonyan, hanem a mellékpatakok rakonczátlan áradozásait is gátolta” – írta Orbán Balázs 1868-ban a „Székelyföld leírása” című munkájában.
Ezen feljegyzésekből is kiderül, hogy a Véczke-árok milyen jelentőséggel bírt a Nyárád völgyében folytatott gazdálkodás szempontjából. A Véczke nem csupán levezető csatorna szerepét töltötte be, hanem egy figyelemreméltó gazdálkodási rendszer része volt. Ez a koncepció a völgy jobb oldalán lassan meanderező folyó által hozott és az áradások alkalmával lerakott termékeny iszapot használta a kultúrnövények termesztéséhez, ugyanakkor megakadályozta a nagy hozamok által okozott károkat.
Hajdanán szinte minden faluban vízimalom működött a Nyárád mentén. Az ezekhez szükséges víz kivételéhez több gátat is építettek a mederben. A gátak megakadályozták az eróziót, és szabályozták a folyó vízszintjét. Ennek következtében az élő folyó és a talajvíz állandó kapcsolatban állt egymással, ami megfelelő ivóvizet biztosított a vidék lakosainak. Emellett számos forrás is oltotta a mezőn dolgozók szomját. Ebből is látszik, hogy régen az egész völgy vízben gazdag terület volt.
A vízimalmok felszámolása és a vízszabályozási munkák eredményeképpen a folyó vízszintje másfél-két (néhol három) métert süllyedt. Szomorú látványt nyújt a folyó, amikor kevéske víz csordogál öreg, mély medrében, ellenben hóolvadáskor, vagy a havasokban lezúduló nagyobb mennyiségű csapadék esetén a folyó néhol áttöri a védőgátakat. Ez ellen sajnos újabb gátemeléssel akarnak védekezni.

A Nyárád a Maros baloldali mellékfolyója, forrása 1300 méter magasan, a Görgényi havasokban található, hossza 79 kilométer. Nyárádtőnél 300 méteres magasságban torkollik a Marosba.
A talajvíz és az élő folyó kapcsolatának megszűnése a talajvíz mennyiségének csökkenéséhez és minőségének romlásához vezetett. A hátráló erózió következtében a meder annyira mély lett, hogy az év legnagyobb részében a folyó vízszintje a talaj víztartó rétegének szintje alá süllyed, ezért a nyári hónapok során a talajvíz beszivárog a folyó medrébe, épp akkor, amikor a legnagyobb szükség lenne rá. Ezek együttes hatásaként a kutak vizének nitráttartalma nem ritkán meghaladja a literenkénti 100 milligrammos értéket is. (Az EU-ban megengedett maximális érték: 50 miligramm/liter.)
Az egykori gazdálkodási rendszer tökéletesen tükrözte a táj és az itt élő székely nép harmóniáját, és beleilleszkedett a Székelyföldön kialakult különböző tájegységek egymást kiegészítő termelési rendszerébe. Például az enyhébb éghajlatú Nyárád mente lakói hagyományosan gyümölcsöt adtak a Csikban megtermelt burgonyáért.
Ezért alakulhatott ki a Nyárád mentén egy sajátos világ, amelyben az ártéren gyümölcstermesztés, legeltetés és zöldségtermesztés folyt, míg a magasabban fekvő területeken erdők, tavak voltak. A folyónak meghatározó szerepe volt a közösség életében, ezt a Nyárádról szóló népdalok és legendák is bizonyítják.
A vízgyűjtő területén található tavak hozzájárultak a vízháztartás egyensúlyához, a lakosságnak pedig jó minőségű vizet biztosítottak. Emellett megvédték a vidéket a szélsőséges időjárási viszonyok hatásaitól, csökkentették például az árvízveszélyt, nyáron pedig meggátolták a talaj kiszáradását.
Sajnálatos módon a gabonatermesztés elsőrendűvé válásával (főleg a szocializmus éveiben) ezt a sajátos gazdálkodási formát megszüntették. A Nyárád 79 kilométeres hosszának körülbelül felét szabályozták, így a Nyárádszereda és Fintaháza közötti szakasz hossza 35 százalékkal csökkent. Az árvízvédelmi töltéseket a kisvízi meder kanyarulatainak megfelelően mintegy 100 méter távolságra építették, ami a természetes árvízi meder szélességét 7 százalékra szűkítette.
A helyzet további romlásának megakadályozása érdekében a jövőben szükség lenne a gazdasági tevékenységek és a vízgazdálkodás harmóniájának helyreállítására a Nyárád vízgyűjtőjének területén. A partvédő gátak emelése és meanderek levágása helyett (bár sajnos a jelenlegi hivatalos tervek ezt tűzték ki célul) inkább a termelés szerkezetét kellene átalakítani. Gabonatermesztés helyett (ami amúgy is veszteséges) vissza kellene térni a gyümölcs és zöldségtermesztésre az árterületen. Ekkor már nem állandó gondot, hanem előnyt jelentenének a tavaszi árvizek, a víz lassú lefolyása pedig csökkentené az árvízveszélyt a Maroson. A megtermelt zöldség és gyümölcs feldolgozása elfogadható megélhetést nyújthatna a vidék lakóinak. Figyelemreméltó tény, hogy a Nyárád mentén még mindig sok tájjellegű, régi gyümölcsfajta található, amelyek nem igényelnek semmilyen vegyszeres kezelést.
Az egykori tavak, vizes élőhelyek rehabilitációja szintén hozzájárulna az árvizek hatásának mérsékléséhez. Ezen kívül jelentős szerepet játszhatna a helyi mikroklíma a biológiai sokféleség helyreállításában és a források feléledésében.
A marosvásárhelyi Fókusz Öko Központ környezetvédelmi szervezet egy átfogó vízgazdálkodási program elindítását kezdeményezte a Nyárád mentén. A program egyrészt a hagyományos gazdálkodási formák visszaállítását és az ehhez idomuló vízgazdálkodási módszerek alkalmazását javasolja, másrészt kezdeményezi a hajdani tavak, vizes élőhelyek feltérképezését és rehabilitációját. Az elmúlt években a völgy egy részének felmérése elkészült, valamint két tó rehabilitációja is sikerrel járt. Amennyiben ez a program kiterjedne a Tisza vízgyűjtőjének többi kis folyójára is, akkor nagy valószínűséggel csökkenne a tiszai árvízveszély, és javulna a vízgyűjtő ökológiai állapota.
A Nyárád vízgyűjtőjének területe 625 négyzetkilométer, 63 település található rajta, ezzel hagyományosan Erdély egyik legsűrűbben lakott területének számít. A terület kontinentális éghajlatú, az átlaghőmérséklet 8,5 Celsius fok, az évi csapadék 700–1200 milliméter, azonban jelentős különbség mutatkozik a hegyvidéki felső szakasz (a forrás 1200 méteres magasságban található) és az alsó szakasz (torkolat, 300 méter) között.

Hajdu Zoltán


JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.