kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Két keréken kellemesebb


Reggelente, amikor elindulok az irodába kerékpárommal, mindig csodálkozom az embereken. Hogyan lehet így dolgozni? Ülnek az autóban, a város legszennyezettebb légterében, versenyeznek, tülkölnek, dugóban araszolnak, szidják a nekik nem tetsző módon közlekedő társaikat, parkolóhelyet keresgélnek, és idegesen nézik az órát. Az emberi szervezet ilyenkor akaratlanul is rengeteg adrenalint termel, nő a vércukorszint az idegállapotnak megfelelően. Csak egyvalami hiányzik. A mozgás. Ennek hiányában pedig különösen egészségkárosító egy ilyen felspannolt állapot. Így mire beesnek a munkahelyükre, fizikailag és idegileg is megviseltek lesznek. Ez persze hazafelé is megismétlődik.
Kerékpárral persze más a helyzet. Egyrészt az útvonalaim nem esnek egybe az autósokéval, mert részben kerékpárúton haladok, másrészt nem vagyok kitéve a fenti stresszhatásoknak. A tekerés pedig a reggeli kávét is helyettesíti. Így frissen érek a munkahelyre és kellemesen elfáradva haza. Vajon hányan követik a példámat?
Tizenöt éve kerékpározom a városban rendszeresen, és úgy látom, egyre többen teszik ugyanezt. A kerékpárosok száma gyorsabban nő, mint az autósoké. Néhány éve még nyáron is alig voltak bringások a városban, most már télen is sokan tekernek. Mindezt cudar körülmények között. A kerékpáros infrastruktúra kiépítése Budapesten megrekedt a 10 évvel ezelőtti szinten, és országosan is gyalázatos a kép. A közlekedési kultúra sem változott. Úgy látszik, egy réteg fejében betonba vannak ágyazva azok az idegszálak, amelyek a döntéseket hozzák. De csak addig, amíg meg nem tapasztalják a bringázás ízét; a szabadságot, a kiszámíthatóságot, a mozgás örömét, és levedlik a kerékpárral kapcsolatos előítéleteiket. Mert azzal vastagon be vannak csomagolva. Persze minden kezdet nehéz. A kerékpározást éppúgy tanulni kell, mint a közlekedés többi formáját. Mikor, hogyan öltözzek, miként védjem magam az esőtől, hogyan érek el leggyorsabban a célomhoz, hogyan közlekedjek az autók közt balesetmentesen a KRESZ szabályait betartva. Ezeket az iskolában is meg lehetne tanítani (valaha tanították is), másrészt pedig a mindennapos kerékpárhasználattal lehetne elsajátítani.
Egy reggel szemügyre vettem a bringásokat. Van köztük idős bácsi, néni, aki mindig is így közlekedett: komótosan, kimérten, hozzánőve a bringához 50 éve. Apuka, anyuka siet gyerekével az óvodába, aztán a munkába. Jönnek a versenyző típusok, sisakkal, bringás ruhában, a munkahelyen aztán átvedlenek irodistává a hátizsákban cipelt ruhába. Néhány lezser egyetemista gördül el puritán drótszamarán. Ők hazafelé a suliból kávézók, sörözők környékén parkírozzák nagy tömegben bringáikat és élnek társadalmi életet. A futárok füst nélkül és mindenkit leelőzve viszik a csomagot a célba, persze ők saját szabályrendszer szerint közlekednek, mindenhol és mindennél gyorsabban. Egy-két bringa csomagtartóján aktatáska pihen, gazdája pedig öltönyben suhan a belváros dzsungelébe. Ők nem fogják lekésni a fontos tárgyalást. Én minden reggel megcsodálhatom a dunai panorámát. Javaslom, pattanjanak nyeregbe, és tegyék Önök is ezt nap mint nap.

Lenkei Péter


JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.