Lélegzet

Nagy-Britanniában az utolsó gólyafészket 1416-ban látták, és még a helyszínt is pontosan feljegyezték: az Edinburgh-i St. Giles katedrálisnál. Idén azonban történelmi eseménynek lehettek szemtanúi azok a lelkes angol madárfigyelők, akik a Nyugat-Yorkshire-ben fészket építő gólyákról adtak hírt.

Belgium déli részén, Vallóniában körülbelül kétszáz éve nem fészkelt gólya, bár a hetvenes években láttak néhány párt. Flandriában, az ország északi részén a gólya 1895-ben, azaz száz évvel később tűnt el. Természetes körülmények kötött 2001-ben költött újra egy gólyapár Flandriában.

Hollandiában 1910-ben körülbelül 500 pár fehér gólyát számláltak, 1985-ben azonban majdnem kihalt, már csak 1–5 pár költött náluk. 1999-re sikerült ezt a számot feltornászni 380-ra, főképp a visszatelepítési programnak köszönhetően.

Dániában a 19. század közepén még gyakori madárnak számított a fehér gólya, korabeli állományukat nyolc-tízezer párra becsülik. 1984-ben azonban már csak tizenkilenc gólyapár találta meg életfeltételeit a dán vidékeken, 1996-ban pedig mindössze hat pár maradt belőlük.

Svédországban 1955-re kihalt a fehér gólya. 1989-től azonban nagy mértékű visszatelepítési programba fogtak, valamint ezzel párhuzamosan a vizes élőhelyek helyreállításába. A nagyszabású programnak és a hatalmas erőfeszítéseknek köszönhetően körülbelül 11 pár fehér gólya fészkelt náluk 1995-ben természetes körülmények között.

Franciaországban 1974-ben a faj szinte kihalt, összesen már csak kilenc pár költött ekkor az országban. A természetben csak a nyolcvanas évek közepétől kezdtek el újra fészkelni a gólyák. 1994-ben körülbelül 300 pár fehér gólyát számláltak, de a gólya továbbra is ritka madár Franciaországban.

Olaszországban 1984-re kihaltak a gólyák, visszatelepítési programoknak köszönhetoen 1994-re az országban 29 pár gólya fészkelt.