kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Milliárdokról könnyelműen


Hajós Alfréd Sportuszoda
Tavaly adta ki a Levegő Munkacsoport a környezetileg káros támogatásokról szóló tanulmányát. Azóta sem szűnnek a kétségeim, hogy vajon megvan-e az igyekezet a döntés előkészítőiben és a döntéshozókban arra, hogy adóforintjainkat megfelelő körültekintéssel, a társadalmi, környezeti és gazdasági szempontok azonos mérlegelése mellett használják fel. Stratégiai gondolkodásra lenne szükség, a várható hasznok és költségek pontos ismeretére, alternatívák kidolgozására. Hogy lehet az, hogy pár milliós tételeknél kötelező a közbeszerzési eljárás, ezzel szemben sokmilliárdos fejlesztéseket lehet széleskörű szakmai és társadalmi viták, összehasonlító elemzések nélkül megvalósítani? Két friss példát említek a bőséges kínálatból:

Az úszó Eb kapcsán két évig nem történt érdemi előkészítés. Gondolták volna, hogy nincs egy ilyen jelentős eseménynek gazdája attól kezdve, hogy aláírjuk a szándéknyilatkozatot? Most egy olyan megoldást kényszerítenek ránk, ami környezetvédelmi és társadalmi szempontból a lehető legrosszabb. (A Margitsziget korábban egyáltalán nem szerepelt a szóba jöhető helyszínek között. Tavaly nyáron, amikor az új helyszín először jött szóba, több környezetvédő szervezet tiltakozott a Margitsziget ellen. Akkor még lett volna idő egy előnyösebb helyszín és új finanszírozási konstrukció kiválasztására.) Az uszodaépítés, üzemeltetés nem hoz profitot, sőt rendszerint ráfizetéses, de a járulékos társadalmi hasznai nagyok. Ezért van sok uszoda, sporttelep ott, ahol fontos a népegészségügy. Sajátos megoldás, ha úgy építünk meg valamit, hogy nem is üzlet, nem is elérhető könnyen az úszni vágyó tömegeknek, és költségvetési támogatással megteremti a lehetőséget egy eszmei szempontból is rendkívül értékes közterület privatizálásához.
A 10-es út kapcsán az a vád érte az útépítést szorgalmazó polgármesterek részéről a Levegő Munkacsoportot és helyi civileket tömörítő egyesületet, hogy 45 ezer ember életkörülményeit kívánják merő fontoskodásból ellehetetleníteni. (Számháborúban biztos alulmaradnának, hiszen a fővárosban többen laknak, akiknek a levegőjét, életkörülményeit a hatalmas bejövő gépkocsiforgalom teszi tönkre.) Miután a szakhatóságoknál hiába kifogásoltuk a környezeti hatástanulmány megállapításait, a Fővárosi Bírósághoz fordultunk jogorvoslati kérelemmel. A polgármesterek nyilatkozatai alapján megint úgy éreztem, hogy sem demokratikusan, sem hosszabb távon, nagyobb egységekben nem vagyunk képesek gondolkozni. A térség nevében fellépők „megoldása” ugyanis (egy 4 kilométeres szakaszon az eredeti szomszédságában még egy utat építenek) aligha fog számottevő javulást hozni a térségbe. Ez legfeljebb azoknak előnyös, akik a nyomvonal mentén már jó előre felvásárolták a földeket, és lehetőséget kapnak újabb lakóparkok, bevásárlóközpontok építésére. Még azon települések közlekedési problémáját sem oldja meg, akik a szakasz felett élnek, hacsak nem az a feltett szándékuk, hogy ezentúl csakis egymással kívánják a kapcsolatot fenntartani. Ez utóbbinak viszont ellentmond a nyilatkozat azon része, hogy a munkába bejárás közlekedési körülményeit szeretnék javítani. Az viszont jottányival nem lesz jobb, hiszen a bevezető szakasz kapacitása marad a régi. Voltak némi utalások további útépítésekről, de még koncepció szintjén sem készült el a térségre vonatkozóan néhány koherens közlekedésfejlesztési változat, amelyekből az optimálisat, közös gondolkodással ki lehetne választani. Ráadásul az előzetes vizsgálatok azt is bebizonyították, hogy az újabb utak még nagyobb gondokat idéznének elő. A civil szervezetek viszont olyan hosszú távra szóló megoldást javasolnak, amely figyelembe veszi a térség, beleértve a főváros érdekeit, az éghajlatvédelemmel kapcsolatos kötelességeinket, és azoknak az utazási szükségletét is, akiknek nincsen módja saját gépkocsival furikázni.
Hogyan értelmezzem azt a további kijelentést, hogy fáradságos munkával sikerült pénzt is teremteni a megvalósításhoz, és most egy ilyen kedvező helyzetet próbálnak egyes megátalkodott zöldek tönkretenni? A forrást ugyanis nem az utat követelők dobták össze, nem is az égből pottyant, hanem az Európai Befektetési Bank (EIB – European Investment Bank) ajánlotta fel, amit mindnyájunknak kellene visszafizetni. A Levegő Munkacsoport válaszjavaslata az, hogy legyenek alternatívák a térség közlekedési problémáinak komplex megoldására, és egyeztető fórumokon, a lakosság bevonásával válasszák ki a megfelelő megoldást.

B.E.


JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.