kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Hahó! Itt emberek is vannak!

„A valóságról alkotottt elképzeléseink erőteljes változtatásával a világot is átalakíthatjuk.”
Korten: A tőkés társaságok világuralma


A rangos angol hetilap, a The Economist a közép-kelet-európai régió roma lakosságának tarthatatlan helyzetét bemutató cikke* szerint nem utak és hidak építésére, hanem humán fejlesztésre kellene többet juttatni a kormányzatoknak az EU 26 milliárd eurós regionális alapjából.
Nagy lehet a baj, ha már egy meghatározó gazdasági hetilap újságírója is felfigyel arra, hogy elhanyagoljuk a szociális kérdéseket, hiszen a rövid távú gazdasági szempontok túlhangsúlyozása nem ebben a térségben kezdődött. Nem mi hagytuk elbocsátani a munkavállalók százezreit Skóciától Spanyolországig, s újabban Németországban is a „hatékonyságra”, „versenyképességre” hivatkozva. Nem mi folyósítottunk segélyt a „munkanélküliségtől sújtott” területekre anélkül, hogy akár egyetlen munkaóra ledolgozására is igényt tartottunk volna. Azt a hivatalos agrárpolitikát azonban már nálunk dolgozták ki, amely szerint az aprófalvak, tanyák képzetlen és eszköztelen lakóinak a versenyképes nagyüzemi gazdálkodás nem fog a megélhetéshez szükséges munkahelyeket adni, és ezért sorsukat átmenetileg a szociálpolitika, hosszabb távon pedig a városokba költözés oldja meg.
Örülnénk, ha a hivatalos magyar kormányzati nyilatkozatokban a gazdasági versenyképesség, az áruk szabad áramlása, a méregdrágán megvalósítható EU előírások hangsúlyozása mellett a természeti értékekről, a gyermekekről és a megőrzésre érdemes tárgyi és szellemi értékeinkről is többet hallhatnánk most, amikor a Nemzeti Fejlesztési Terv 2007 és 2013 közötti időszakáról gondolkozunk. Ésszerű lenne, ha az ún. technikai segítségnyújtásra elkülönített összegből nemcsak a pályázatok kezelésére, az EU és az uniós programok népszerűsítésére jutna, hanem arra is, hogy a támogatások hatékonyságát elemezze. Hányan érzik úgy, hogy hozzáférnek az uniós alapokhoz, illetve hogy javultak az életkörülményeik az Európai Unió közreműködésével végrehajtott fejlesztések nyomán? Miért kell, hogy a felzárkózás, a szabad piac, a modernizáció, a fejlesztés nagy tömegek számára egyet jelentsenek a bizonytalansággal, a megalázó munkahelyi légkörrel, az elszemélytelenedéssel, a zöldterületek beépítésével? Hol vannak az emberek? Nem az ő érdekeik, hanem a gazdasági növekedés a (vég)cél?
Nem lehetne például a kereskedelemmel foglalkozó uniós biztoson számon kérni, hogy a nagy távolságról behozott élelmiszereknek miért van elsőbbségük a hazai termékekkel szemben? Hogyan egyeztethető össze az EU éghajlatvédelmi és versenypolitikája? A kibocsátások csökkentése miért alárendeltebb cél az áruk és szolgáltatások szabad áramlásánál?
Évtizedekig nem voltak számottevő problémák a régi szabályozás alapján üzemelő konyhákkal. Miért kell most az EU HCCP (higiénés előírások, amelyek megszabják, hogy milyen berendezések kellenek az üzemeltetéshez) irányelve alapján 10–12 kistelepülésnek összeállnia, közös konyhát üzemeltetnie? Miért éri meg jobban az önkormányzatoknak, hogy a helyben főzött étel helyett más faluból hozott, majd újramelegített ennivalót adjanak a gyerekeknek és az öregeknek?
A minap egy rádióműsorban a falusi iskolák körzetesítésével kapcsolatban az hangzott el érvként, hogy az elmúlt években a különösen hátrányos helyzetű települések kisiskoláiból egyetlen gyerek sem tudott továbbtanulni, pláne felsőfokú végzettséget szerezni. Sajátos, hogy Arany, Gárdonyi és a nemzet sok-sok névtelen napszámosa nagyobb sikerrel egyengette a fiatalok útját, mint mostani kollegáik. Senki nem számította még ki, hogy a hátrányos helyzetű térségek energia- és betonfaló infrastruktúrájára költött milliárdok jobb beruházások-e, mintha az emberekbe fektetnénk ezeket a forrásokat. Miért van elsőbbsége az új gyorsforgalmi utaknak a felújításokkal és a tömegközlekedés fejlesztésével szemben? Fontos cél például, hogy minden településről fél órán belül el lehessen érni egy gyorsforgalmi utat. Ugyanakkor sokak munkavállalását ellehetetleníti a kisközségek gyér tömegközlekedése. Látszólag közérdekű és népszerű a cél, hogy növekedjen a családok jövedelme. Ugyanakkor azt senki nem vizsgálja, hogy marad-e a megnőtt keresetekből forrás utazásra, nyelvtanulásra, a világ megismerésére, ha jóval többet kell költeni energia, szennyvíz- és egyéb lakhatási kiadásokra, kényszerű autótartásra, illetve az egyéb szolgáltatásokra. Kérdés, hogy a kistelepüléseken felnövő nemzedékek, mikor tudják majd biztosítani a versenyképességhez elengedhetetlen, magas munkakultúrájú, kreatív, széles látókörű munkaerő-utánpótlást?
Kíváncsi lennék, hogy a döntéshozók látják-e az embereket az egyes projektek takarásában, vagy csak a rövidtávú gazdasági eredmények lebegnek előttük?
*Forrás: The Economist – 2005. február

Beliczay Erzsébet


JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.