kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Addig is, míg a városrehabilitáció elkezdődik
Egy kiállítás képei



Álltunk a zöld jelzésre várva, és bámészkodtunk. Jelmezes szereplők tűntek fel a szemközti ház erkélyein, azt hittük, filmforgatás van, majd észrevettük, hogy az alakok nem mozognak. Na, ekkor jöttünk rá, hogy festett az egész.

Ez történt velünk 1995 nyarán Lyonban a Saône partján. Legközelebb már a fal miatt mentem arra, megnéztem, ki csinálta, felkerestem a céget (Cité de la Création), mert rögtön tudtam, hogy ez a dolog nekünk is kell, felrémlett az akkor még beépítetlen Kálvin tér és a ma is rémes Clark Ádám tér. (Részletek a 10. oldalon)




Nem Muszorgszkij zeneművét kívánjuk méltatni, hanem összeállítottunk egy Lélegzetnyit azokból a hiányzó intézkedésekből, ötletekből, amelyekhez kevés pénz kell, mégis gyors és látványos javulást hoznának mindennapi környezetünkbe, és amelyek élhetőbbé tennék a városokat. Bár a példáknál leginkább a fővárosra gondoltunk, valamennyi település kölcsönözhet ötleteket a maga képtárához. Mindezek megvalósításához nem tízmilliárdokra és évtizedekre lenne szükség, hanem elsősorban következetességre, közmegegyezésre és minden érintett összefogására.

Vajon miért érezzük gazdátlannak a fővárost, szerethetősége mellett? Mitől marad le a város, miközben a gazdaság halad? Sietek leszögezni, nem gondolom, hogy a közszférában dolgozók igyekezete lenne kevesebb. Kezdjük a takarítással, mert ez ötlik legelőször a szemünkbe. Hosszú a sor: a ritkán ürített, kicsi szemetesektől kezdve az elmaradt járdatakarításig, az utcára nyíló pinceablakok, aknák rémes látványáig. Sok helyen vannak a városban kisebb-nagyobb üresen álló telkek, amelyeket nem gondoznak, hagyják elgazosodni, illegálisan szeméttelepnek használják ahelyett, hogy zöldterületet alakítanának ki belőle, míg nem épül oda új épület. Hasonló a helyzet a burkolatlan maradványterületekkel is. Ezeket sem zöldítik, többnyire kopár sár- és porfészkek addig, míg a végén lebetonozzák őket.
A kutyapiszkot, galambetetést félve merem említeni, hiszen ezek évtizedek óta a lakossági fórumok örök témái közé tartoznak, javulás azonban nincs ebben az ügyben. Pedig a tisztaságot a legtöbben tiszteletben tartják. Egyszer az Andrássy úton megnyílt egy új étterem, és a járdára, a bejárathoz szőnyeget terítettek. Hallottam, amint egy gazdi magyarázta a kutyájának, menjen kicsit arrébb, nem szabad a szép szőnyeget bepiszkítani. Vajon a telkek, romos építmények tulajdonosainak nincsenek kötelességei csak (építési)jogai?
Van rendelet a bontásokra, fakivágásokra, az építkezések során betartandó intézkedésekre. Ezeket azonban senki sem kéri számon. Mire a panasz kivizsgálása megkezdődne, már régen okafogyottá válik. Jól tudják ezt a tettesek, és vissza is élnek a helyzettel.
Egy háború előtti háztulajdonos mesélte, hogy a közelükben lakott egy ezermester, akinek rögtön üzentek, ha egy tenyérnyi vakolat leesett, vagy pici lyuk támadt az ereszcsatornán, és ő máris jött kijavítania. Németországban a lakótelepet üzemeltetőnek előírják, hogy milyen hibát, mennyi idő alatt kell kijavítania. Például az üvegkárt 24 óra alatt. Felismertték, hogy a kisebb hibák javítása kevesebbe kerül, mintha hagyják elhatalmasodni a bajokat. Arra is rájöttek, hogy a bűnözők jobban szeretik a gazdátlan, lepusztult környékeket, mert nagyobb az esélyük, hogy észrevétlenek maradhatnak.
Városklíma

Bár alulhasznosított rozsdaterület (korábbi funkcióját elvesztett, elszennyeződött iparterület, lepusztult lakóterület, laktanya stb.) lenne elég Budapesten, a beruházók, ha nem a távolabbi zöldterületeket célozzák meg, akkor a belső városrészekben igyekeznek területeket vásárolni, és minden határon túl növelni a beépítettséget. Ez nemcsak a hely sajátos hangulatát teszi tönkre, de nyáron a hőség is elviselhetetlenné válik kül- és beltéren egyaránt. Úgy tűnik, mintha a fejlesztők és az engedélyezők a nyári hónapokat tengerparti üdülőhelyeken vagy a hegyekben töltenék. Különben csak felmerülne bennük, hogy szabad-e hagyni, hogy a belváros beton- és téglarengetegében kialakuló hőszigetek hőmérséklete tovább emelkedjen.
2006 januárjától hazánkban is szigorítják az épületek energetikai követelményeit. Azt reméljük az új EU szabályozástól, hogy korlátozza majd a klímaberendezések használatát, és a jövőben a beruházók is érdekeltek lesznek a kedvezőbb mikroklíma szempontjainak érvényesítésében, azaz a hatóságok nem engedik például beépíteni a szélcsatornákat, hogy melegben, hidegben egyaránt kellemes legyen házak között tartózkodni. Fontos lenne a Moszkva tér városklimatológiai vizsgálata, hogy ennek eredményét figyelembe vehessék a végleges rendezési tervben.
Plakátáradat

Többeket is kellemetlenül érint, ha egy boltot bezárnak. Hol van azonban megírva, hogy az arra járóknak éveken át nézniük kell a koszos, reklámokkal össze-vissza ragasztgatott portálokat? Sajnos a bevásárlóközpontok féktelen terjedésével egyre nő az ilyen üzletek száma. Legalább minimális gondozásra kellene az ingatlan tulajdonosát kötelezni. Azonban a budapesti Városháza is rossz példát mutat az évek óta ürítgetett Madách téri bazársorral, amelyet elleptek a falragaszok. Akkor amikor az önkormányzatok túlzottan is szigorú rendeletet hoznak a táblák, cégérek kihelyezéséről, átalakítások engedélyezéséről, néhány műemlék kivételével következmények nélkül lehet durva átalakításokat végezni bármelyik nagy műgonddal, magas színvonalon készült homlokzaton.
A hirdetéseket illetően súlyos nemzeti önbizalomhiányunk van. Mi mással lenne magyarázható az a sok unalmas reklám, óriásplakát, amely elcsúfítja a legértékesebb területeket, és a város közkedvelt villamosait is? Nemrég Brüsszelben láttam, hogy egy hatalmas építkezés palánkját végigragasztották a világirodalom legismertebb műveiből készült könyvsorozat borítóival. A francia tűzfalfestés (trompe-l’oeil) pedig azt bizonyítja, hogy igényes, fantáziadús megoldással a reklámozó jóval nagyobb (el)ismertségre tehet szert, és megóvhatja a környéket egy elsietett beépítéstől. Nálunk sem lenne szabad megengedni, hogy bárhol, bárhogyan és bármit lehessen reklámozni. Legalább a legértékesebb területeken szigorítani kellene a kikötéseket, és a reklámbevételek komoly hányadát társadalmi célú reklámokra kellene fordítani. Ha már egész nap néznünk kell őket.
Civil párbeszéd

Rossz ízű üzenetet küldtek a honatyák az akadálymentesítéssel kapcsolatos kötelező feladatok számonkérésének ismételt elhalasztásával. Ennek alapján üres szólamnak tűnik az esélyegyenlőségről, a családról, a gyerekvállalásról és a diszkriminációról beszélni.
Propaganda-tevékenységből ugyan nincs hiány, a valóságos kommunikáció azonban gyenge az önkormányzatok és a lakosság között. Elég a közmeghallgatások vagy a kerületi önkormányzati lapok színvonalára utalnunk. A hátterükben nem feltétlenül korrupció, sokszor „csak” bizalmatlanság, a civilektől való félelem áll.

Németországban a köztereken, városi üzletközpontokban mindenütt találunk hirdetőtáblákat, faliújságokat, nagyobb beruházásoknál külön információs épületet, bemutató-helyiségeket, amelyek a tervbe vett fejlesztésekről, alternatívákról tájékoztatnak. Svájcban még a tervezett épület kontúrját is meg kell építeni a helyszínen, hogy a szomszédok megértsék, mit is terveznek oda.
Nálunk nincsenek nemzetközi, de még hazai tervpályázatok sem a különösen értékes, szem előtt levő területekre. Van ugyan a fővárosnak és a kerületeknek is tervtanácsa, ahol a szakma jeles képviselői sokszor igen éles bírálatokat mondanak a beadott tervekről. (Nemrég a „Rózsadombi lepényt”, a volt SZOT Szállóra tervezett emeletráépítést utasították el egyhangúlag. A tét a látkép egyik oldalon, a másik oldalon viszont egy 10 milliárdos beruházás 2–3 évre(!) becsült megtérülése. HVG 05.04.09. )

A kerületeket ma nem kötelezi sem a civilek, sem a szakma véleménye. Sajátos torzszüleménye a demokráciának az önkormányzati törvény vonatkozó fejezete és főképp a gyakorlata. Nem csoda, ha ezek után az új épületekről, a tervekről leginkább csak a szabálytalanságok, a korrupció, a közizlés, a közérdek vagy a törvények durva megsértése kapcsán értesülhetünk. Mikor fordult elő, hogy a szakma korrekt, színvonalas alternatívákról vitatkozott volna nagy nyilvánosság előtt? Jóleső volt olvasni néhány hete a http://www.epiteszforum.hu honlapon, hogy a zavarok ellenére az építészet iránt érdeklődők megőrizték arányérzéküket és identitástudatukat: a volt Ganz Gyár helyére került Millenáris Park szerény, elegáns megoldását szavazták meg első díjasnak az elmúlt évek húsz nagyprojektje között. Talán az Óbudai Gázgyár helyére álmodott múzeumi negyed is hasonlóan mintaszerű beruházás lesz.
Közbiztonság
A közbiztonságról elsőre a betörések, lopások, testi erőszak jut a legtöbb ember eszébe. A városi környezetvédelemmel foglalkozóknak és az „áldozatoknak” azonban legalább annyira a bizonytalanság- és a tehetetlenségérzet, mert az ingatlanjuk közelébe bármikor kerülhet három benzinkút, diszkó, autóbontó, vagy „csak” egy agyonzsúfolt lakópark. Végtelenségig sorolhatnánk a helyi lakosság, a régebbi ingatlantulajdonosok érdekeit semmibe vevő, szakmai érveket lesöprő, „beruházásbarát” engedélyezéseket, tervmódosításokat, valamint az ellenőrzés anomáliáit. Jellemző az önkormányzatok és a lakosság viszonyára, hogy a Levegő Munkacsoporthoz fordulók nagy része nem meri vállalni nevét a panaszbejelentéskor.
Nem kielégítő az információ ott sem, ahol az idegeneket kellene eligazítani. Kevés az útbaigazító tábla az aluljárókban, a lakótelepeken, sőt sokszor a külföldiek által frekventált idegenforgalmi célhelyeken is. Nem lenne haszontalan a városi tájékoztatási rendszer kialakítását nagyobb odaadással kezelni.
Megújuló élettér
Az idén nyáron az „V. Nemzetközi Konferencia az Autómentes Városokért” kapcsán Budapestre várjuk Jan Gehl dán építészprofesszort, aki a városi terek, közterületek emberbarát kialakításának világhírű tervezője. Budapesten nemigen van olyan nagyobb tér, terület, amely nem elsősorban közlekedési csomópont, hanem épületekkel rendezetten körbevett, védett tér vagy utcaszakasz, ahová az emberek szívesen mennek találkozni, beszélgetni egymással. Hogy mennyire nagy igény lenne ezekre, azt a Liszt Ferenc tér és a Ráday utca sikere is bizonyítja. Lehetőség lenne egy ilyen nemzetközi és egyben a helyi lakosság által is kedvelt találkozási pont kialakítására a Világörökség zónájában található Hunyadi téri vásárcsarnok mellett.
Szakemberek szerint a tereink kialakításával kapcsolatos probléma egyik oka a sajátos, tömbökben és nem térségekben gondolkodó szabályozás. A Moszkva tér például egyszerre négy önkormányzathoz is tartozik. Más kérdés, hogy az Örs vezér tér, a Flórián tér, az Etele tér, amelyek a fővároson kívül csak egy-egy önkormányzathoz tartoznak, miért annyira zavarosak.

Minden nyugati városban még a turista is akaratlanul belebotlik a városrehabilitációs tanácsadó irodákba. Kinn sem azért újultak meg az épületek – több város esetében már harmadszor a háború óta –, mert az állam óriási pénzeket ad a felújítandó épületek tulajdonosainak. A lakástörvényeket 10–15 évente korszerűsítik, és több évre kiszámíthatóan rendelnek hozzájuk pályázható összegeket, amelyek inkább csak a kezdő lökést adják a bizonytalankodóknak a felújításhoz. Sokkal inkább tanácsadással, a szükséges gazdasági-pénzügyi környezet megteremtésével, adókedvezményekkel, a közterek rendbetételével, szakmunkásképzéssel, tisztességes kivitelezői háttér megteremtésével, állami és önkormányzati példamutatással ösztönöznek a házak felújítására.
Az elmúlt hónapokban új városmegújító koncepciókat, javaslatokat ismerhettünk meg. Vitára bocsátották a főváros lakáspolitikai elképzeléseit, kidolgozták Józsefvárosban és Kőbányán az ún. szociális városrehabilitáció első projektjeit, lapzártakor kerül nyilvánosságra a panelrehabilitációs program. A már többször elkészített Budapesti Városfejlesztési Koncepciót most módosításokkal Podmaniczky Terv néven a Nemzeti Fejlesztési Terv II. üteméhez igazítják. Reméljük, hogy a megvalósuláshoz a pénzügyi háttér is az előzőeknél biztosabb alapokon fog állni. Mindennek azonban – még szerencsés esetben is – csak évek múlva érezzük a hatását. Amint azonbanb a fenntebb említett példákból látható, a fővárost viszonylag kevés pénzből rövid idő alatt is lényegesen élhetőbbé lehetne tenni.

Beliczay Erzsébet


JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.