kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Az autópálya-törvény visszásságai
Elmarasztalták Magyarországot

2004. január 1-jén lépett hatályba az autópálya-törvény (2003. évi CXXVIII. törvény), amelynek célja a gyorsforgalmi utak építésének felgyorsítása, az engedélyezési eljárás egyszerűsítése. Egyúttal az új törvény számottevően korlátozta a közösségi részvételt és a jogorvoslat lehetőségét, emiatt a Levegő Munkacsoport az Aarhusi Egyezmény betartását ellenőrző ENSZ-bizottsághoz és az Alkotmánybírósághoz fordult1.
Aggályos rendelkezések
A törvény kimondja, hogy a gyorsforgalmi úthálózat fejlesztése „fontos közérdekű tevékenység”. A magyar jogban a közérdek fogalma bizonyos esetekben komoly gyakorlati jelentősséggel bír. A közérdek fennállását mindig a konkrét eset körülményeinek vizsgálatával, esetleg a bírósági gyakorlat iránymutatásának felhasználásával lehet megállapítani. Az autópálya-törvény azonban jogszabályban nyilvánítja közérdekűnek a gyorsforgalmi utak építését, miközben más fontos tevékenységekre vonatkozóan (például egészségügy, oktatás, vasútfejlesztés) erre nem találunk törvényi rendelkezést. Ráadásul, ha egy tevékenység közérdekűnek minősül, akkor elvárható, hogy a közösség az átlagosnál hatékonyabban vehessen részt a kérdéssel kapcsolatos döntésekben. Az autópálya-törvény által biztosított közösségi részvételi szint pedig még az átlagot sem éri el.
A törvény szerint a közlekedésért felelős miniszter rendeletben hirdeti ki az autópálya nyomvonalát. Ez sértheti a hatékony jogorvoslathoz való jogot, hiszen nem egy megfellebbezhető és felülvizsgálható közigazgatási döntés, hanem egy jogszabály tartalmazza a nyomvonalat, amelyet csak egy másik jogszabály írhat fölül.
A már meglévő utak gyorsforgalmi úttá alakításának környezetvédelmi engedélyezési eljárásában a törvény szerint nem kell előzetes hatásvizsgálatot végezni, az eljárás a részletes környezeti hatástanulmány benyújtásával kezdődik. Ez a szabály a környezeti hatások tekintetében kiemelkedően fontos előzetes hatásvizsgálati szakasszal együtt egy sor közösségi jogosítványt is eltöröl. Ilyen például az előzetes hatástanulmány kötelező megküldése az érintett önkormányzatoknak, illetve a kifüggesztés, közszemlére tétel.
Az eljárást lefolytató hatóság az autópálya-építéseknél nem hosszabbíthatja meg a 90 napos ügyintézési határidőt, jóllehet ez a lehetőség a környezetvédelmi felügyelőségek, illetve a főfelügyelőség rendkívüli túlterheltsége, ügyhátraléka miatt elengedhetetlen lenne az ügy összes körülményének mérlegelése és a környékbeli lakosság véleményének figyelembevételéhez.
A gyorsforgalmi útépítések ügyében első fokon az a Környezetvédelmi Főfelügyelőség jár el, amely az egyéb engedélyezési eljárásokban a fellebbezésekkel foglalkozik. Ez már önmagában is problémát jelent, mert a főfelügyelőség nem rendelkezik helyismerettel az elsőfokú engedélyezési eljárásokban, és nem ismeri a lakosok véleményét. Az a szabály viszont, hogy a fellebbezéseket a hatóság vezetője bírálja el, már komolyan sértheti az Aarhusi Egyezményben biztosított hatékony jogorvoslathoz való jogot. Nehezen képzelhető el ugyanis, hogy egy szervezet vezetője érdemben felülbírálja a saját apparátusa által hozott határozatot. Ha az érdemi vizsgálatra sor is kerül, azt ugyanazok a köztisztviselők fogják elvégezni, mint akik az elsőfokú határozat meghozatalában részt vettek.
Más beruházások esetében az építési engedély mindaddig nem lép hatályba, amíg a bíróság nem dönt a felülvizsgálatról, a gyorsforgalmi utaknál viszont fordított a helyzet, az engedély mindaddig hatályos marad, amíg a bíróság azt meg nem semmisíti. Így viszont ismételten sérül a hatékony jogorvoslathoz való jog, hiszen mire a bíróság érdemben ítéletet hoz az ügyben, az autópálya valószínűleg már régen felépült, és a káros környezeti hatások már bekövetkeztek. Az Aarhusi Egyezmény ezzel szemben előírja, hogy amennyiben a hatékony jogorvoslat érdekében szükséges, a kérdéses tevékenységet fel kell függeszteni.
Bizottság előtt az ügy
A fentiek miatt 2004 májusában a Levegő Munkacsoport az Aarhusi Egyezmény Jogkövetési Bizottságához2 fordult és kérte, hogy szólítsa fel a Magyar Köztársaságot, hogy az autópálya-építési eljárásokat hozza összhangba a nemzetközi követelményekkel 3 .
2004 novemberében érkezett meg az egyezmény titkárságához a kormány válasza, melyben vitatták a beadványban megfogalmazott érveket. Decemberben Genfben került sor a bizottság előtti meghallgatásra, ahol mindkét fél kifejtette álláspontját, Abban már a meghallgatáson minden érintett egyetértett, hogy az eset az egyezmény értelmezése és fejlesztése szempontjából rendkívül lényeges. Két fő kérdés merült fel. Egyrészt, hogy az autópálya-törvény bizonyos rendelkezései legalább az egyezmény által meghatározott minimális közösségi részvételi szintet megütik-e, másrészt, hogy az egyezményt aláíró államnak van-e joga arra, hogy a részvételi jogok már meghatározott szintjét csökkentse, a nyilvánosság lehetőségeit korlátozza.
A bizottság 2005 februárjában kelt határozattervezete kevés konkrét megállapítást tartalmaz, csak mérsékelten bírálja a törvény rendelkezéseit. A tervezetre mind a kormány, mind a Levegő Munkacsoport elküldte észrevételeit, melyeknek hatására egy árnyalattal határozottabb irányt szabtak a bizottság megállapításai és ajánlásai. A bizottság kimondta, hogy az autópálya-törvény vitatott rendelkezései nem esnek az egyezményben meghatározott minimális szint alá, ugyanakkor a testület aggodalmát fejezte ki, hogy a törvény gyakorlati végrehajtása során – különösen a hatékony jogorvoslat biztosítása területén – fennáll a veszélye az egyezmény megsértésének. A bizottság kimondta továbbá, hogy a törvény a korábbi magyar szabályozáshoz képest visszalépés a nyilvánosság döntéshozatali és jogorvoslati jogainak biztosításában, ezért azt tanácsolja Magyarország kormányának, hogy vizsgálja felül a törvény rendelkezéseit.4
A bizottság ajánlásainak hatására (több aláíró állam heves tiltakozása ellenére) az egyezmény legfontosabb döntéshozó szervének, a Részes Feleknek a kazahsztáni Almatiban tartott 2. konferenciáján egy rendkívül kedvező irányba mutató nyilatkozat született meg. A nyilatkozat egyik pontja kiemeli, hogy a konferencia sürgeti az aláíró államokat, hogy tartózkodjanak minden olyan intézkedés megtételétől, amely csökkenti a környezeti információhoz jutás, a döntéshozatalban való részvétel, illetve a jogorvoslathoz való jog már elért szintjét, továbbá javasolja a már megtett ilyen intézkedések felülvizsgálatát.
Jóllehet ez a nyilatkozat közvetlenül nem kötelezi az aláíró államokat, így Magyarországot sem, mégis úgy gondolom, hogy nagy jelentősége van, hiszen kijelölte az egyezmény fejlődésének irányát. A konferencián hozott egyéb döntésekkel együtt kifejezte az egyértelmű szándékot arra, hogy az egyezmény által biztosított jogok kapcsán visszalépni nem lehet, a környezeti demokrácia intézményeit tovább kell fejleszteni.
Éppen a fentiek miatt elgondolkodtató, hogy az ügyben hozott döntés megszületésével egy időben elfogadták az autópálya-törvény módosítását, melyben az autópályák építéséhez szükséges kavics- és egyéb építőanyag-bányák létesítése, valamint az utak nyomvonalának rendeletben való kihirdetése kapcsán tovább csökkennek a közösség jogosítványai. A módosítás miatt a Levegő Munkacsoport ismételten beadvánnyal5 fordult a Jogkövetési Bizottsághoz.

dr. Bendik Gábor
jogász, a beadványok készítője

A cikk teljes szövege a
http://www.levego.hu/kiadvany/kozl_alt/aarhus_0507.pdf címen olvasható.

1 A Levegő Munkacsoport beadványa az Alkotmánybírósághoz a http://www.levego.hu/kiadvany/alkotmanyb/ab_gyorsforgalmi04.pdf címen olvasható.
2 A Jogkövetési Bizottság honlapja: http://www.unece.org/env/pp/compliance.htm. Az Aarhusi Egyezményről magyarul részletesebben a http://www.foek.hu/zsibongo/aarhus/links.htm honlapon lehet olvasni.
3 A beadvány http://www.levego.hu/kiadvany/kozl_alt/aarhus_commitee.pdf a címen olvasható.
4 A Bizottság határozatának magyar fordítása a http://www.levego.hu/kiadvany/kozl_alt/aarhus200506.pdf címen olvasható.
5 A beadvány a http://www.levego.hu/kiadvany/kozl_alt/aarhus_panasz.pdf címen olvasható.
________________________________
Az Aarhusi Egyezmény
1998. június 25-én a dániai Aarhusban nyitották meg aláírásra a környezeti demokrácia alapdokumentumának számító nemzetközi szerződést, amely az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága gondozásában született meg. Az egyezmény három évvel később, 2001. november 1-jén lépett hatályba. A viszonylag hosszú idő annak köszönhető, hogy a szerződés hatályba lépéséhez legalább 16 aláíró állam megerősítő aktusára (ratifikációjára) volt szükség. Az egyezmény három alapvető közösségi jogot garantál. Egyrészt a közvélemény környezeti információkhoz való hozzájutását, másrészt a környezeti döntésekben való közösségi részvétel lehetőségét, harmadrészt pedig a jogorvoslat lehetőségét a környezet védelmével kapcsolatos ügyekben.
Magyarország a 2001. évi LXXXI. törvénnyel hirdette ki az egyezmény szabályait. Az egyezmény, illetve a Részes Felek kapcsolódó határozatai a közösségi jogok biztosítása érdekében felállítottak egy ún. jogkövetési mechanizmust, melynek központi eleme az Aarhusi Egyezmény Jogkövetési Bizottsága, amely az ENSZ keretében működik. A testület közvetlenül vizsgálja meg a tagállamokból (egyénektől, civil szervezetektől stb.) érkező panaszokat, és ha megállapítja az egyezményben meghatározott jogok megsértését, különböző intézkedéseket hozhat, ajánlásokat tehet.



JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.