A legfontosabb ok az erkölcs hiánya. Ha mindenki betartaná a hatályos nemzetközi egyezményeket és nemzeti törvényeket, akkor a környezeti problémák túlnyomó többsége megszűnne. Így például az alkotmány rögzíti az egészséges környezethez való jogot. A Legfelsőbb Bíróság pedig kimondta, hogy a környezet védelme mindig előnyt kell hogy élvezzen a gazdasági érdekekkel szemben. Hosszan sorolhatnám még a különböző jogszabályokat, amelyeket az emberek folyamatosan megsértenek mindennapi tevékenységeik során. Ugyanígy semmibe veszik a vallások erkölcsi előírásait is. Például a tízparancsolatot. A második parancsolat tiltja a bálványimádást, az autót mégis bálványként imádják, nem törődve azzal, hogy hány embert betegítenek meg vele.
A nyolcadik parancsolat: Ne lopj! A szennyezők azonban nem fizetik meg az általuk okozott károkat, hanem az egész társadalommal és a jövő nemzedékekkel fizettetik meg a mai élvezeteiket és hasznaikat. Sorolhatnám továb...
Ugyanilyen fontos ok a tudatlanság. Naponta tapasztaljuk, hogy az emberek nagy része még mindig nem ért meg alapvető összefüggéseket. Ha pedig esetleg felszínesen megértik, az nem jelenti azt, hogy ezek valójában tudatosulnak is bennük. Igen jelentős mértékű a félretájékoztatás, ami szintén rendkívül megnehezíti a helyzetet. Például a közvélemény nap mint nap azt hallja a politikusainktól, hogy az autópálya az a csodafegyver, amely fellendíti a gazdaságunkat, miközben már tanulmányok sora bizonyította, hogy az autópálya-építés jelentősen rontja a versenyképességünket.
Mi a Levegő Munkacsoport feladata ebben a helyzetben?
A Levegő Munkacsoport legfontosabb feladata a tudatformálás. Ezt csak megfelelő szakmai háttérrel érdemes végezni, ezért nagy súlyt fektetünk a hazai és külföldi tudományos eredmények és gyakorlati tapasztalatok megismerésére, és mi magunk is rendszeresen készítünk tanulmányokat. Rendkívül fontosnak tartom a lakosságnak, illetve a többi civil szervezetnek nyújtott konkrét segítséget a legkülönbözőbb környezetvédelmi ügyekben.

A zöld szervezetek legnagyobb sikerének azt tekintem, hogy jelentős mértékben megváltoztatták a közvélemény és a döntéshozók tudatát. A közvélemény-kutatások ugyanis azt mutatják, hogy az elmúlt években számottevően erősödött az embereknek a környezeti problémák iránti érzékenysége. Ma már a politikusok nem mernek lekezelően hozzáállni a környezetvédelemhez, vagy félvállról venni az ilyen jellegű kérdéseket. Ezen túlmenően a Levegő Munkacsoport számos konkrét eredményt is elért. Javaslatainkat sok esetben beépítették a különböző jogszabályokba. Számtalan kisebb-nagyobb helyi sikerünk is van, mint például zöld területek megmentése, egyes tömegközlekedési járatok előnyben részesítése, vagy a nehéz tehergépkocsik forgalmának korlátozása. Nem szomorkodom azon, hogy még nem sikerült alapvetően megváltoztatnunk a világot. Inkább örülök minden apró sikerünknek. „Aki egy embert megment, az egész világot megmenti.” Ezt a talmudi bölcsességet vallom magam is.

Munkatársainknak, tagszervezeteink aktivistáinak, szakértőinknek, önkénteseinknek a felkészültsége, tudása, elkötelezettsége az, amit szervezetünk legfőbb értékének, előnyének tartok. Elsősorban a kommunikációnkon kell javítani. Szervezetünknél komoly tudásanyag halmozódott fel, azonban ezt sokkal hatékonyabban kell eljuttatni a széles nagyközönséghez és a döntéshozókhoz egyaránt.

A Levegő Munkacsoport soha nem állt olyan jól anyagilag, mint most. Sajnos azonban továbbra is nagy a bizonytalanság, a kiszámíthatatlanság. Gondot jelent az is, hogy a pályázati pénzeknél egyre szigorodnak az elszámolási követelmények, ezért különösen nehéz a mindennapi működésre biztosítani a szükséges összegeket, olyanról nem is beszélve, mint egy irodahelyiség megvétele, ami régi vágyunk, és legalább részben megszüntetné a bizonytalanságot. Ezért állandóan kutatjuk az újabb hazai és külföldi forrásokat.

Akiben felmerül ez a kérdés, annak javaslom, hogy olvassa el Mahatma Gandhi önéletrajzát. A mindennapi emberek között élt, felvilágosította, mozgósította őket, folyamatosan párbeszédet folytatott velük. Ezzel egyidejűleg rendszeresen tartotta a személyes kapcsolatot a „hatalmasokkal”, a politikai és gazdasági élet vezetőivel is, akikkel szemben fellépni kényszerült. Mégis ezek a kapcsolatok nemegyszer valódi barátsággá fejlődtek. Ugyanakkor mindig az elnyomott indiaiak érdekében lépett fel, és soha nem mondott le elveiről. Bár nemegyszer kényszerült kompromisszumokra, ezeket mindig egyeztette azokkal, akiket képviselt, és csak a velük együtt kimunkált kompromisszumok elfogadására volt hajlandó. Így fel sem merülhetett az a vád, hogy nem az általa képviseltek érdekeiért cselekszik, vagy hogy esetleg valaki lefizette. Sajnos Magyarországot ma gyakran éppen ezzel ellentétes helyzet jellemzi. Több hiteles forrásból is tudjuk például, hogy Magyarországon az ingatlanfejlesztők gyakran a beruházásuk költségének 5-10 százalékát a politikusok és hivatalnokok megvesztegetésére fordítják. Ezzel szemben amikor Gandhi 79 éves korában meghalt, összes vagyonának értéke – mai magyar pénzre átszámolva – körülbelül kétezer forintot tett ki.

Elsősorban az államháztartás környezetbarátabbá tételében szeretnénk áttörést elérni. Ez azért rendkívül fontos, mert a magyar államháztartás a megtermelt hazai termék mintegy 40 százalékát osztja el közvetlenül, és így alapvető befolyással van a környezet állapotára. Bár nagyon szomorú, hogy hatalmasra duzzadt az ország adóssága: 2004 végén 25,4 milliárd euró, vagyis lakosonként több mint egymillió forintra. A fizetési mérleg hiánya is nőtt: 2004-ben 7,1 milliárd euró, vagyis lakosonként több mint 280 ezer forintra emelkedett. Talán éppen ez ad esélyt arra, hogy elkezdődjön a zöld államháztartási reform. Ezen belül különösen nagy súlyt fektetünk arra, hogy a közlekedés terén megszűnjenek a káros támogatások, és pénzügyi szempontból is előnyben részesüljenek a környezetkímélőbb közlekedési módok.
Fontos célkitűzésünk az is, hogy a parlamenti pártok minél inkább elfogadják a környezetvédő civil szervezetek 12 pontját (ld. a Lélegzet 2005. májusi számát!).

Geofizikusként szereztem meg a diplomámat. Amikor azt láttam, hogy most néhány évtized alatt akkora változások mennek végbe a Földön, mint amelyekhez – az egyetemi tanulmányaim során megszerzett ismeretek alapján – korábban évmilliók kellettek, akkor nem tehettem mást, mint hogy csatlakoztam a környezetvédő mozgalomhoz. Az elkötelezettségem mit sem változott. Ami a lelkesedést illeti: bármit csináltam, mindig igyekeztem a legjobb tudásom és képességem szerint elvégezni. A szakmát addig folytatom, amíg az erőmből telik, vagy ameddig nem történnek olyan kedvező változások, hogy már nem is lesz szükség környezetvédőkre…

Elsősorban azt remélem, hogy a többi környezet- és természetvédő szervezettel közösen elérjük, hogy alapvetően javuljon az emberek környezettudatossága és így a környezet állapota. Bízom benne, hogy 5 év múlva már nem az lesz a fő tevékenységünk, hogy különböző környezetpusztító beruházásokat, tevékenységeket igyekszünk megakadályozni, hanem azon fogunk dolgozni, hogy kellemesebbé, tisztábbá, élhetőbbé tegyük a környezetünket.