kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Aczél Gábor építész, városfejlesztő
Szabad alkotó szellemiség


Sokak véleménye szerint nem született izgalmas, érdekes, látványos épület, köztér az elmúlt években Budapesten.
Van, aki azt mondja, hogy nincs rá szükség, van, aki szerint jó lenne egy-két nagy dobás. Én úgy gondolom, hogy kellenek bátrabb építészeti megoldások, mert azok a városok, ahol ilyenek vannak – például Párizs – ezzel is jelzik, hogy a kultúrában vezető szerepet töltenek be.
Egy városban, ahol ilyet lehet építeni, ott szabadon gondolkodó légkör van, és ez hiányzik Budapestből. Nincs meg az a szellemiség, hogy egy alkotó számára nagyobb teret engedjenek. Itt annyian beleszólnak egy építészeti tervbe, hogy a végeredmény mindig a középszerű és a tradicionális felé mozdul el. Egyébként van azért egy-két izgalmas, új épület Budapesten is, például a Dózsa György úton az ING Bank székháza.
A jelenlegi városvezetés nem fogékony a merész tervek iránt?
A városvezetést az emberek választották, a vezetők pedig egyfajta közízlést képviselnek. A magyar közízlésben pedig az extravagáns dolgoknak nincs jó fogadtatása. A párizsiak első látásra utálták a Pompidou Központot és az Eiffel tornyot, amelyekre ma már nagyon büszkék. Maradjunk a francia fővárosnál. Ott van például a Grand Arche hatalmas épülete, amely lezárja a nagy párizsi főtengelyt a Champs-Elyseés folytatásában. Erre kiírtak egy nemzetközi pályázatot, és egy az egyben megépítették a nyertes tervet. Nálunk ilyen nincs. Azonnal elkezdik a győztes tervet gömbölyítgetni. Az építészeti szakmán belül ugyanis furcsán alakultak az erőviszonyok. Bizonyos részterületek nagyon nagy hangsúlyt kapnak. Ilyen például az értékvédelem, ami természetesen fontos dolog, de ha túlburjánzik a saját hatáskörén, akkor ez hátráltat bizonyos folyamatokat. Például egy különleges kísérletre azonnal rá lehet ütni azt a bélyeget, hogy nem alkalmazkodik a környezethez, és tömegeket lehet mozgósítani az ügy ellen. Ilyen légkörben elég nehéz újszerű tervekkel előállni, és csekély meghökkentő terv jut el a megvalósulásig Budapesten.
Sok köztér szűnik meg. Miért félnek a várostervezők a közterektől?

A budapesti forgalom óhatatlanul megeszi az óriástereket, a Kálvin tér nagy forgalmi csomóponttá alakult, akárcsak a párizsi Concorde tér. Persze vannak forgalomcsillapítási megoldások, de amíg ekkora gépkocsi áradat hömpölyög át a városon, addig elfelejthetjük a hajdani nagy tereinket. Én nem annyira ezeket sajnálom, hanem a belső városrészek aprócska tereit. Nagyon érdekes a Belváros struktúrája. Minden városszerkezeti egységben van egy központi tér. Ilyen a Klauzál tér, a Ferenc tér, a Mátyás tér, tehát minden nagyobb forgalmi utakkal körülvett városszerkezeti egységben van egy olyan tér, amely a városrész szíve lehetne. Szerintem ezeket a tereket kellene megújítani. Most első ízben a Ferenc teret szeretnénk így átalakítani. A forgalmat hamarosan leveszik róla, felújítják a zöldterületet, és remélhetőleg lassan talán kávézók nyílnak majd, ahol szívesen időznek majd az emberek.
A régi köztereket azonban nem használjuk, mert koszosak, elhanyagoltak és zajosak.
Ez egy oda-vissza játék. Nem megyünk ki a közterekre, mert elhanyagoltak, de épp azért elhanyagoltak, mert nem megyünk ki. A városlakók öntevékenyebbek lehetnének. Koppenhágában azt láttam, hogy a lakótelepek udvarán kis csoportok roston húst sütnek. Biztos vagyok benne, hogy ők maguk tartják rendben a területet. Szerintem jobban kint kellene élni az utcán, viszont ahhoz, hogy kint éljünk, jobban rendben kellene tartani. Nem lehet vagy nem érdemes mindent az önkormányzattól várni, az embereknek igenis figyelniük kellene a közvetlen környezetükre. A magyar szemlélet sajnos az, hogy ha az utca másik felén a hó ellapátolása a szomszéd dolga, akkor csak a feléig lapátolom el a havat, holott én sem tudok így kiállni autóval. Ahol én lakom, ott például mi a ház előtti részt rendben tartjuk, mert így jobban érezzük magunkat.
A Belváros másik nagy problémája, hogy látszólag minden centit beépítenek.
Nekem az a fixa ideám a Belvárossal kapcsolatban, hogy csökkenteni kell a zsúfoltságot. Nem kellene beépíteni minden foghíjat, tetőteret, emeleteket húzni a házakra. Nem kellene félni az üres tűzfalaktól, a rossz állapotú épületeket pedig le kellene bontani. Csökkenteni kell ezt a tömöttséget, mert ezek a lakások nem kellenek az embereknek. Egy belváros csak akkor él, ha a középosztály lakja, amely jelenleg épp elszivárog. A beépítettségi szint csökkentésének általános fővárosi direktívaként kellene működnie. A beruházó és legtöbbször a helyi önkormányzat is a rövid távú haszonban érdekelt, ezért kiuzsorázza a területet. Gondolkozz globálisan, cselekedj lokálisan! Szerintem a helyi önkormányzatok felett álló, magasabb szintű szabályozásra lenne ez esetben szükség, mert jelenleg elszakad egymástól az ingatlanértékesítés és a beépítési szabályozás folyamata. Amikor a helyi önkormányzat elkészíti egy terület szabályozási tervét, előre nem látható építészeti tervekre határoznak meg beépíthetőségi arányszámokat. Ha egy vállalkozó megvásárol egy területet, a legtöbbet akarja kihozni belőle, hogy minél több profitra tegyen szert. Nem érdekli, hogy a szomszédos telken is minden négyzetcentit beépítettek. Így válik a terület élhetetlenné. Ezt csak úgy lehet megakadályozni, ha az önkormányzat maga tartja kezében a fejlesztéseket. Egy önkormányzatnak nem csak azt kellene vizsgálnia, hogy egy beadott építészeti terv megfelel-e a korábbi szabályozási tervnek. „Aktív” fejlesztési politikát kellene folytatnia, fejlesztenie az infrastruktúrát, felújítania a közterületeket, általában „osztani a lapot” az ingatlanfejlesztőknek.
A ferencvárosi önkormányzat például egy fejlesztő társaságot működtet, amely nem a beépíthető plafont nézi, hanem hogy mit lenne jó építeni az adott területen, így előre megszabja a vállalkozónak, hogy mekkora és milyen funkciójú épületet húzhat fel. Az eredmény jól látható, a IX. kerületben nincsenek túlépített területek. Ráadásul mindez – mármint a fejlesztő társaság – nem sok saját forrást igényel. A IX. kerületi fejlesztő társaság 4 emberből áll, akik kigazdálkodják a saját bérüket.
Azt mondta egy építészeti kerekasztal megbeszélésen, hogy ma már máshogy tervezné meg Ferencváros új arcát.
Kutatás készült arról, hogy hogyan lehetne figyelembe venni fenntarthatósági szempontokat a belvárosi területek rehabilitációjakor. Számos gondolat merült fel, az egyik az autóforgalommal kapcsolatos. Ma már Nyugat-Európában nem úgy szabályozzák az új építési terveket, mint nálunk, hogy lakásonként egy gépkocsi-parkolóhelyet kell adni kötelezően, hanem hogy egynél többet két lakásonként nem szabad adni. És aki belvárosi környezetben akar élni, ezt tudomásul kell vennie. Ebből jött a gondolat, hogy nem az épületek alján kellene megépíteni a garázsokat, amelyre akkoriban én nagyon büszke voltam, hanem a terület külső szélén, a főútvonal mentén lennének a nagy garázsok, a lakónegyedben pedig egy teljesen homogén gyalogos prioritású terület jönne létre, ahová autó csak akkor jönne, ha beteget vagy bútort szállít.
Talán, ha csillapítanák a forgalmat és bővítenék a kerékpárút-hálózatot, fellélegezhetne Budapest.
Fontos lenne például a Kossuth Lajos utca szintrehozása. Vissza kellene venni egy sávot a forgalomtól, fasort ültetni, szélesebb járdát építeni. Azonban úgy gondolom, Budapest nem lesz kerékpáros város, mert az emberek messze laknak a munkahelyüktől, és a domborzat miatt is nehéz kerékpározni. Én a jövő útjának inkább az elektromos herkentyűket tartom. 20 évvel ezelőtt Győrben volt egy olyan javaslatunk, hogy a belvárosba egyáltalán ne lehessen gépkocsival behajtani. A terv szerint két nagy parkoló épült volna a belváros szélén, a belvárosban pedig dodzsem-szerű elektromos kocsik jártak volna. Elég utópisztikusnak tűnik, de miért ne lehetne egyszer valamit éppen Budapesten kipróbálni.
______________________________________________________________________

Aczél Gábor
1977–89: Városépítési Tudományos Tervező Intézet településrendezési tervezője
1989–91: Budapest főépítésze
1991–92: Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium településrendezési főosztályvezetője
1992–97: SEM IX. Városfejlesztő Rt., a Középső-Ferencvárosban folyó városrekonstrukciójával foglalkozó cég vezérigazgatója
1997-től: Városfejlesztés Rt., operatív városfejlesztéssel foglalkozó cég elnök-vezérigazgatója



JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.