KINCSÜNK, A VÍZ
A víz stratégiai jelentôségét, veszélyeztetésének visszafordíthatatlan következményeit gyakran szem elôl tévesztjük. Nem vigyázunk rá, és ugyanolyan árunak tekintjük, mint a gatyamadzagot. Pedig a víz az itt élôk és utódaik közös kincse. Gondoljunk csak arra, hogy Erdélyben ma is látni fából ácsolt medencét, amelyen gyógyvíz folyik át, és szabadon használható. Nálunk sokaknak csak álom a gyógyfürdô, és az ivókúráért is aránytalanul sokat kell fizetni.
Hollandiában 2004-ben az ellenzéki pártok nagy támogatása mellett hoztak törvényt arról, hogy a vízközmûvek nem privatizálhatók. Hasonló a gyakorlat Ausztriában is. A Világbank hosszú idôn át ráerôltette a vízprivatizációt minden országra. Ennek eredményeként nagy lázadások törtek ki Dél-Amerika több országában, ahol a legszegényebb rétegek nem tudták megfizetni a víz árát. 2005-ben a Világbank beismerte, hogy tévedett: „Közmûveknél nincs akkora jelentôsége a tulajdon jellegének, mint ahogy idônként érvelnek. A közmûvekrôl szóló országjelentések többnyire nem találtak lényeges különbséget a köz- és magánszolgáltatók hatékonysági mutatóiban.” (WB Policy Research Paper 3514. 2005/02)
Magyarországon is törvényben kellene rögzíteni, hogy a vízkincsünk és a vízközmûvek nem eladók, és a közösség érdekeit szolgáló nonprofit szervezetként kéne, hogy mûködjenek. Máskülönben felszökhet a víz ára, hiszen a vízmûveket privatizáló befektetôk elsôdleges szempontja a nyereség.
Nálunk a privatizációt nem elôzte meg széleskörû szakmai és társadalmi vita. Mítoszok élnek a piac mindenhatóságáról. Sokan hiszik, hogy egy magánvállalat minden esetben jobban gazdálkodik, mint egy állami vagy önkormányzati cég.
A cipôgyártás, a vendéglátás piaci alapon jobban mûködik.
A vizet azonban nem gyártjuk, hanem kinyerjük a természetbôl.
Az is nyilvánvaló, hogy nincs értelme egy területen több vízhálózatot kiépíteni. Így a vízszolgáltatás kétszeresen is monopolhelyzetben van. Sok önkormányzat a könnyebb utat választja; a biztos profitot hozó, vagy az ott élôk jobb életminôségét szolgáló közvagyont vagy a szolgáltatás jogát adja el, értôbb gazdálkodás helyett.
Még nem késô újragondolni a klasszikus és burkolt privatizáció elveit unokáink érdekében. A víz közös kincsünk, e lapszámunkból kiderül, mennyire vagyunk és leszünk gazdagok benne és belôle.
|