kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
VIRTUÁLIS VÍZKERESKEDELEM

Az emberiség által használt víz 69 százalékát a mezőgazdaság, 23 százalékát az ipar, 8 százalékát a lakosság használja fel. ezek az értékek azonban régiónként jelentősen eltérhetnek. Európában az ipar a legnagyobb felhasználó, Afrikában a mezőgazdaság vezet 88 százalékkal. A nemzetközi kereskedelem eredményeként egyes régiók jelentős vízexportőrnek számítanak, mások importra szorulnak.
A vízhasználat az egész világon növekszik. Jelenleg az elérhető édesvízkészletek 54 százalékát használja saját céljaira az emberiség. Ha nem változik a népesség növekedési üteme, illetve az egy főre eső vízfogyasztás emelkedő tendenciája, akkor 25 éven belül az elérhető készletek 90 százalékát fogjuk kiaknázni fogyasztásunk kielégítésére. Azzal minden ország tisztában van, hogy mennyi víz áll rendelkezésére, de azt a 90-es évekig nem vizsgálták, hogy a helyben felhasznált víz hány százalékát használják fel exporttermékek előállítására. Ezért a holland Nemzeti Közegészségügyi és Környezeti Intézet (National Institute for Public Health and the Environment) meghatározta a virtuális vízkereskedelem fogalmát, amelynek lényege, hogy egyes országok és térségek mennyi vizet exportálnak illetve importálnak mezőgazdasági terményekkel, élelmiszerekkel, ipari termékekkel. A vízexport meghatározásakor nemcsak az áruk kilonkénti tényleges vízmennyiségét veszik figyelembe, hanem hozzáadják az előállításukhoz szükséges vízmennyiséget is.

A régiók virtuális vízkereskedelme 1995–1999 (milliárd m3)
A víz 70 százaléka a mezőgazdaságban folyik el. Itt egyrészt a talajvíz felhasználására épülő öntözés jelent problémát, a szárazabb éghajlatú területeken az öntözésre kerülő víz ugyanis még azelőtt elpárolog, mielőtt a talaj mélyebb rétegeibe visszakerülhetne. Egyes térségeket így az a veszély fenyeget, hogy egy idő után víz nélkül maradnak, és a kiszáradás következtében még a talaj is megsüllyed. Másrészt a folyókból is nagyon sok vizet vonnak el a mezőgazdaság számára, ennek következményeként tavak tűnnek el, illetve azok az országok, amelyek a folyó alsó szakaszán öntöznének, víz nélkül maradnak.

Így érthető, hogy a mezőgazdasági termékek kereskedelme teszi ki a virtuális vízkereskedelem legnagyobb hányadát. Szakértői becslések szerint a virtuális vízkereskedelemben 67 százalék a növényi, 23 százalék az állati és 10 százalék az ipari termékek aránya. A növényi termékekkel "szállított" vízben világviszonylatban a búza (30%), a szója (17%) és a rizs (15%) aránya a legnagyobb.
A nemzetközi kereskedelem az egyes régiókat is eltérően érinti. A legnagyobb vízexportőrök Észak- és Dél-Amerika, Délkelet-Ázsia és Ausztrália, a legnagyobb importőr a Távol-Kelet Ázsia, Nyugat-Európa és Észak-Afrika térsége. Az egyes – számos más (földrajzi, gazdasági) tulajdonságban hasonló – országok virtuális vízkereskedelmi mérlege is jelentősen eltérhet. Például míg Franciaország jelentős exportőr, addig a szomszédos országok a legnagyobb importőrök között találhatóak.
Az országok közül a legnagyobb exportőr az USA, mely vízfelhasználásának harmadát exportálja, öt év alatt 758 milliárd köbmétert. Igen jelentős Kanada, Thaiföld és Argentína exportja is. A legnagyobb importőrök Ázsiában Srí Lanka 429 milliárd köbméterrel, Japán 297 milliárd köbméterrel, őket követi Dél-Korea, Kína és Indonézia, illetve Európában Hollandia 148 milliárd köbméterrel, és Spanyolország. Magyarország a 15. helyet foglalja el a világ vízexportőrei között.
Egyes szakértők szerint a virtuális vízkereskedelem a vízhiányos országok problémáit enyhítheti, mert így részben függetleníthetnék magukat a nagy mennyiségű vizet igénylő öntözéses termesztéstől. Például egy kilogramm búza előállítása 1 köbméter, a rizs termesztése kétszerennyi vízmennyiséget igényel. Egy nagyságrenddel nagyobb a húsok előállításának vízigénye. A vízhiányos országokban a víz mezőgazdasági célú felhasználása többszörösébe kerül az elő­állított termék értékének.

Néhány ország virtuális vízgazdálkodása Forrás: http://www.wateryear2003.org
Számos vízhiánnyal küzdő ország (mint például Izrael és Jordánia), olyan kereskedelmi politikát folytat, amely minimalizálja a vízigényes termékek exportját. Sok ország (például Kína és India) azonban félve a nemzetközi függőségtől, a lehető legnagyobb mértékben szeretné biztosítani saját élelmiszer-ellátását.
A saját vízbázisok virtuális vízimporttal való védelme és az élelmiszer-biztonság megoldásának problematikája azonban nehéz kérdés elé állítja az egyes országok vezetőit. Az USA és az EU exporttámogatásai miatt a vízben szegény országok megfizethető áron juthatnak importélelmiszerhez, azonban ezek igénybevétele ellehetetleníti a hazai termelőket, hiszen azok képtelenek felvenni a versenyt az agyontámogatott nyugati gazdák áruival.
A túlzott virtuális vízexport azonban a vízben gazdagabb országoknak is környezetvédelmi problémát okozhat, hiszen az öntözés hosszú távon – a mezőgazdasági területek magasabb párolgási szintje miatt – a felhasználható vízkészletek csökkenését, egyes vizes élőhelyek kiszáradását okozhatja.
Egyre több szakértő hangsúlyozza, hogy a jelenlegi, vízpazarló életmódunk fenntartása lehetetlen. A valós helyzet megvilágításához a virtuális vízkereskedelem becsült értékei alapján a szakértők meghatározták az egyes országok "vízlábnyomát", azaz valós vízfogyasztását. A vízlábnyomot úgy számolták ki, hogy a helyben felhasznált víz és a termékekben importált virtuális víz mennyiségét összeadták, majd ebből levonták a termékekkel kivitt, exportált vízmennyiséget. Az egyes országok vízlábnyomának nagyságát leginkább azok népességének nagysága határozza meg, de a hasonló lélekszámú országoknak is lehet eltérő a vízlábnyomuk, például Olaszországnak 69680 millió köbméter, míg Franciországnak 20116 milló köbméter és a Nagy-Brittaniának 18319 millió köbméter.
Az egyes emberek virtuális vízlábnyomának méretét jelentős mértékben befolyásolja az életmód, például a vegetáriánusoké hatvan–hetven százalékkal kisebb a húst is fogyasztóknál, amely körülbelül 4000 liter/nap. Hiszen a hús előállítása több vizet igényel.

Pál János


JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.